Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

141. Haditerv

Április 16. (csütörtök)
Ma volt az utolsó filozófia óránk.
Persze ezt a hírt sokan örömmel élték meg, bennem azonban keltett egy kis furcsa érzést.
Ez azt jelenti ugyanis, hogy egy hét múlva ilyenkor lesz az utolsó gimis tanítási napom.
Fél lábbal, sőt, lassan már kettővel kint vagyunk a gimiből, ami egyszerre döbbent le, hogy így elszaladt az idő, egyszerre hiányzik már most ez az életem, viszont egyszerre juttatja eszembe, hogy milyen élet fog rám várni ezután, amit szintén nagyon várok - nagyon kettős az érzelemvilágom, így tényleg furcsa érzés volt tudatosítani a fentieket.
- Tanár úr, ma van az utolsó filozófiánk - jelezte Paula, miután elkezdtük az órát.
- Igen, tudok róla - bólintott Krédics - Ennek tekintetében mára beszélgetős órát terveztem.
Nem mint ha az összes eddigi óránk nem az lett volna.
- Miről szeretnének beszélgetni? - kérdezett meg minket.
Na, ilyen se volt még.
- Ön ott lesz a ballagásunkon? - jelentkezett Laci.
Jó, a "jelentkezni" szó talán túlzás, valójában bekiabált az órába, de kompenzálásképpen meglengette az egyik karját.
- Természetesen - biccentett Krédics - Jövő hét péntek, ha nem tévedek.
- Délután öt óra - tette hozzá Samu hintázva.
- Suliudvar - egészítette ki Kriszti.
- Megjegyeztem. Ha szabad érdeklődnöm, melyikőjük mondja majd a beszédet? - kérdezte a tanár úr.
- Milyen beszédet? - kérdezett vissza Andris mindannyiunk nevében.
- Hagyományosan minden végzős osztály, illetve évfolyam választ maga közül egy tanulót, aki a ballagási műsorban beszédet mond mindannyiuk nevében - válaszolta Krédics.
- Jaaa, igen, ezt tudtuk - vágta rá Ricsi szórakozottan, mentve a menthetőt, hogy nyilván most hallottunk erről először.
- Meglepi lesz - tette hozzá Laci vigyorogva.
- Képzelem - biccentett Krédics - Hagyj kérdezzem meg, milyen terveik vannak gimnázium utánra?
Erre a témára egészen rákaptunk, egyenként szinte mind mondtunk pár szót, hogy mit szeretnénk/mik szeretnénk lenni majd a jövőben.
Messze ez volt a legaktívabb óránk.
- Én gyógyszerészetet vagy pszichológiát szeretnék tanulni - mondta Marcsi, miután Krédics az ő terveire is rákérdezett.
- Szép szakterületek - biccentett Krédics, majd a mögötte ülő Nikire nézett - Szilágyi kisasszony? Magának milyen tervei vannak?
- Vendéglátásra szeretnék menni, vagy ha az nem sikerül, ingatlanközvetítés, vagy ilyesmi - válaszolt Niki kedvtelenül rágózva.
Niki mindig kedvtelen.
- Én ezt azért átgondolnám - jegyezte meg Ricsi derűsen.
- Miért, Varga, mi az észrevétele? - nézett rá Krédics, mire Ricsi felemelte a fejét, majd a barna hajú osztálytársnőnkre nézett.
- Hát azért, bocs, Niki, de ezekhez egy kicsivel több életkedv kéne az emberek felé, nem rosszból - röhögte el magát Ricsi, meg erre még páran egyetértve.
- De kajak amúgy - értett egyet Kolos jókedvűen.
- Attól, hogy hozzátok nincs életkedvem, még lehet ez a tervem - vágta rá Niki.
A fiúk meglepetten összeröhögtek.
- Na, valaki nem bír, figyelj már - jegyezte meg Casso szórakozottan a tesójának, mire Ricsi röhögve ránézett, majd vissza Nikire.
- Oké, én csak mondtam, nyugi már - mondta Ricsi Nikinek jókedvűen.
Niki megforgatta a szemeit, majd Krédics véget vetett a témának, és megkérte Ricsit, hogy akkor számoljon be ő is, hogy mik a tervei.
- Mozgókép-média - vont vállat Ricsi.
- Komolyan? - fordult hátra hozzá Betti meglepetten, mire Ricsi lazán biccentett egyet.
Ricsi itt a suliban is mindig médiás volt, és jó is benne, adja magát, hogy ezen a területen akar elhelyezkedni.
- És ennek milyen ágai érdeklik? - érdeklődött Krédics.
- Hát, az ilyen rendező, producer, tudja - rendezte le Ricsi röviden felvázolva a témát.
- De menő - nézett rá Paula.
- Jaja. Meg akarok egy hajót.
- Hajót? - lepődött meg Enikő.
- Aha, baszó lesz - vigyorgott Ricsi, mire a tanár úr köhintett egyet - Csudijó - javította magát Ricsi vigyorogva.
Csudijó. :)
Tovább mentünk; ha már Ricsi mellett ült, a tanár úr Cassot is megkérdezte, hogy milyen tanulmányokat tervezett.
- Közgáz.
- Azon belül milyen tervei vannak?
- Gazdálkodási és menedzsment - válaszolta helyette Betti, majd Cassora nézett - Ugye jól jegyeztem meg?
- Jaja - biccentett Casso jókedvűen.
- És összecuccol Lenivel - tette hozzá Laci vigyorogva, mire zavartan a tanár úrra mosolyogtam.
Ezt nem igazán akartam kiteregetni a tanár úrnak, nem azért, mindenkinek imádom elmesélni, hogy összeköltözünk, századszorra is, de a fél tanári kar alapból kritikus a kapcsolatunkat tekintve, mert még mindig úgy vannak vele, hogy Casso biztos lehúz, megront, stb., meg szerintük nem hozzám való, Krédics pedig pont ebbe a félbe tartozik, szóval elég lett volna, ha csak akkor szembesül vele valamelyik rokona által, akit Máriának hívnak, amikor már nem tanít minket.
Nem tett megjegyzést, viszont mivel felmerültem, a következő interjúalany én voltam.
- A Képzőművészetire szeretnék bekerülni grafikus szakra - válaszoltam - De ha nem sikerül is ilyesmi területen szeretnék elhelyezkedni.
- Ne hülyülj már, lazán bejutsz - szólt nekem Andris a terem másik feléből, mire megilletődve elmosolyodtam.
- Én is jó esélyeit látom - értett egyet Krédics, majd a mellettem ülő Sacira nézett - Lengyel kisasszony?
- Cukrász szeretnék lenni - válaszolta Saci mosolyogva.
- Úúú, tudsz sütni? - nézett rá Betti felcsillanó szemekkel, mire Saci mosolyogva vállat vont.
- Ne szerénykedj Sasa, kurva jókat csinálsz - szólalt meg Ricsi, mint ha mi sem lenne természetesebb, mire Krédics szúrós szemekkel  ismét ránézett - Szemtelenül jókat - vágta ki magát Ricsi egyből.
Ebben egyet értünk. :)
- Jogot vagy szociológiát szeretnék tanulni - mondta Mira következőként.
Szép lassan mindenkin végigmentünk - Lili egészségügyön belül ápolás és betegellátás szakra szeretne menni vagy szociálpedagógiára, Enikő fotográfiára vagy turizmus és vendéglátásra (Pécsen szeretne tanulni, ott van az az egyetem, amit elsőnek írt be, és már rég kiszemelte), Betti kommunikáció szakra, de tervben van neki, hogy kozmetikusnak is tanulna, Kriszti nemzetközi tanulmányokra vagy kereskedelem és marketingre, Lina magyar szakra, Csenge pszichológiára, rekreáció és életmódra vagy szintén kereskedelem és marketingre, Domi vegyészmérnökire vagy informatikusra, Paula pedagógus szeretne lenni, mert szereti a gyerekeket, pl. szokott babysitterkedni is, Laci edző szakra, Ágoston nőgyógyász tervez lenni, mármint poén nélkül, komolyan gondolja, persze a többi fiú ezt nem így vette, Andris valamilyen műszaki-mérnöki irányra gondolt, azt sajnos nem hallottam, hogy pontosan mire, Kolos agrárra menne, Samu pedig svédmasszás okj-ra.
- Mi van? - röhögte el magát Laci.
- Kajak - erősítette meg Samu derűsen.
- Én támogatom - nyújtózkodott Paula vigyorogva.
Illetve Marcit még nem mondtam, ő Linával megy egy szakra.
Szóval ezekről beszélgettünk az óra nagy részében, Krédics, mivel azért mégiscsak filozófiaóra van, hozzáfűzte egyszer-egyszer a gondolatait, illetve miután mind nyilatkoztunk, még beszélt nekünk, majd ránkcsengettek, így vége lett gimis életünk utolsó filozófiájának.
Drámai.
- És Krédics most azt hiszi, hogy megvált tőlünk, és nem is sejti, hogy be tervezünk költözni valamelyik rokonával egy társasházba - huppantam le Casso mellé vigyorogva egy gyümölcsrizzsel a kezemben.
- Eskü adni fogom, ha összefutunk vele.
- Már most hiányzik, ugye? - cukkoltam mosolyogva.
- Nem, és akkor se fog, csak rohadt jót fogok röhögni a fején - válaszolta egyszerűen, mire nevetve megcsóváltam a fejem.
Németórán Madaras a tanáriban hagyta a mappáját, úgyhogy kinézett két embert a csoportból, akik lemehetnének érte.
Azt hiszem, nem bízik bennünk annyira, hogy valakit egyedül küldjön. :)
- Levendula, Kolos, le tudtok szaladni érte a tanáriba? - kért meg minket a volt osztályfőnökünk.
Le tudtunk, úgyhogy Kolos és én kimentünk a teremből.
Épp az egyik lépcsőn mentünk le, jó ráérősen, amikor szembe jött velünk Lotti, aki valószínűleg hasonló kérés miatt lehetett a folyosón, mint mi.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szia - köszönt vissza Lotti kedvesen, majd a mellettem álló srácra nézett - ...sztok - fejezte be, majd zavartan elkapta a tekintetét.
- Helló - köszönt neki Kolos, majd ahogy Lotti elment mellettünk, egy fél másodpercre utána pillantott.
Amikor Lotti a hangok alapján már bement a termébe, Kolos felsóhajtott, majd inkább nem mondott semmit.
Egy pár másodpercig megpróbáltam magamban tartani a kérdést, de nem ment, úgyhogy igyekeztem inkább minél kevésbé indiszkréten feltenni.
- Egyébként... - szólaltam meg - Hogyhogy... szóval eddig egy csomószor beszélgettetek, vagy ilyesmi, most hogyhogy nem?
Lottival már beszélgettem erről, érdekelt a másik oldal is, na. Főleg, hogy eddig mindig Kolos próbálkozott.
Kolos rámnézett, majd zavartan elnevetve magát beletúrt a hajába.
- Kajak ez az egyik, amit mindenki kérdez.
- Bocsi - nevettem el magam - Miért, mi a másik?
- Hogy miért passzoltam el.
- Miért, egyébként ha szabad kérdeznem...
Kolos elsóhajtotta magát, majd röviden válaszolt.
- Mert nem akarta, ennyi.
Értetlenül összehúztam a szemöldököm.
- Üvöltött róla, hogy nem akarja, meg tőlem se akar semmit, elég offos, akkor meg... vágod. Csak azért mert, hogy én mit akarok... mindegy, hagyjuk - zárta le a témát.
Szóval Kolos csak azért nem akarta megcsókolni Lottit, mert úgy érezte, hogy Lotti nem akarja és egyáltalán nem érdekli, Lotti viszont, akit valószínűleg elkezdett érdekelni Kolos, emiatt összezuhant, mert hogy biztos azért passzolta el, mert nem tetszik neki.
Lássuk be, az élet bonyolult.
Azért jól összehozták.
- Szerintem ezt még gondold át - válaszoltam végül, jó tanácsként, mire Kolos egy pár másodperc után meglepetten rámnézett.
Ezalatt én bekopogtam a tanáriba, majd a lehető legudvariasabban megkértem Bogdánt, hogy adja ide Madaras mappáját.
Ahogy már a kezemben volt a bordó mappa, visszamentem Koloshoz, aki az egyik padnál bevárta, amíg intézkedek.
Az első lépcsőnél törte meg a csendet.
- De várjál, ezt mire mondtad? - kérdezte értetlenül, összezavarodva elröhögve magát, elég egyértelműen a legutóbbi mondatomra gondolva.
- Mármint? - kérdeztem vissza, mint ha nem tudnám.
- Hogy gondoljam át.
Na, erre most hogy válaszoljak?
- Hát, amiket mondtál. Hogy szerinted mit gondol rólad... ilyenek - válaszoltam végül, se nem túl egyértelműen, és se nem kevésbé, hogy tovább kérdezzen.
Amikor visszaértünk, majd később kicsengettek németről, az volt az utolsó óránk egyben (csütörtök rövid nap), úgyhogy kimentünk a suliból.
A fiúk úgy döntöttek, hogy mekizni kéne, amibe mi, lányok is invitálva lettünk, majd adtunk még egy percet magunknak, hogy kitaláljuk, kit hívunk még.
- Írtam Lesnyáknak, hogy jöjjenek - mondta Laci.
- Melyiknek? - nézett rá Enikő.
- Mindkettőnek. Oké, Samu nem jön - nézte a telefonját Laci, ahogy Samu visszaírt.
- Kolos? - kérdezte Saci.
- Ő igen, de akkor jöjjön már - pillantott Laci a suli felé.
Nemsokára Kolos is becsatlakozott, majd már épp indultunk volna, amikor Lotti kijött a suliból.
- Hugiii! - kiáltott oda neki Ricsi, mire Lotti felénk nézett.
- Igen?
- Jössz meki?
Lotti végignézett a fiúkon.
- Nem - válaszolta egyszerűen.
- Mér' nem? - kiáltott vissza Andris.
- Mert most nem!
Jó volt, az egész tér hallgatta a beszélgetést.
- Haragszol ránk, vagy mi van? - kérdezte Ricsi kiáltva.
- Hagyjatok már!
- Gyere kajálni!
- Ülhetsz hozzánk! - szólalt meg Enikő mosolyogva.
Na, Lotti ebbe már így belement. :)
- Tudtam, hogy baja van - jegyezte meg Ricsi Cassonak csettintve.
Lotti odajött hozzánk, lányokhoz.
- De mi van? - jött utána Ricsi, majd aztán Casso is.
- Semmi, hagyjatok - kapta el a fejét Lotti.
Casso, Ricsi és Lotti ezzel egy kicsit direkt lemaradtak hárman, úgyhogy csak félfüllel hallottam a beszélgetést, mert előttük voltam.
- De most velünk van bajod, vagy a Lesnyákkal? - próbálta megfejteni Ricsi.
- Veletek és a Lesnyákkal, meg mindannyiótokkal - válaszolta Lotti egyszerűen.
- De mi? - rökönyödött meg Casso, hogy tudja már meg végre.
- Egyfolytában szivattok, nem tűnik fel? Pláne, hogy itt van Kolos, nekem nincs kedvem hatszázadszorra is a füttyögést hallgatni, mert hogy te jó ég, a húgotokra rámászna valaki - mondta Lotti halkan, hogy ne hallatszódjon előre.
- Az nem is mi vagyunk - mondta Ricsi értetlenül.
- Nem érdekel, végignézitek. Az egész fiús társasághoz nincs kedvem.
- Ne mááár, Hugi, ne legyél ilyen.
- Már vagy két hete nem beszélsz Kolossal, ki szivatna amúgy? - kérdezte Casso.
- Igen, két hete nem beszélünk, ez meg még kínos is, jó, hogy emlékeztetsz - vágta rá Lotti.
- Akkor dumálj vele - mondta Ricsi - Alapból nem vágom, mi a szart csináltok ketten.
- Semmit nem csinálunk, semmi közöm hozzá, miről beszélsz?
- Leniii - szólt előre nekem Ricsi, mire hátrafordultam - Ugye, hogy crusholja? - mutatott a húgára, egyértelműen Kolosról beszélve.
Eközben mi négyen megálltunk, a többiek pedig mentek tovább.
Visszanéztek, hogy most mi van, de egyszerre mutattuk, hogy majd visszacsatlakozunk, menjenek tovább.
- Hé! - kapta Lotti Ricsi felé a fejét.
- Mi van? - nézett vissza rá Ricsi.
- Nem crusholok senkit!
- Pfúúú - röhögte ki Casso elfordítva a fejét, kiégve rajta.
Lotti zavartan elkapta a tekintetét, majd összefonta maga előtt a karjait.
- Jó, de amúgy nem mindegy nektek, hogy ki érdekel és ki nem? - szólalt meg Lotti egy pár másodperc csend után.
Casso és Ricsi összenéztek egy pár másodpercre.
- Jézus, Hugi, az a bajod, hogy nem smárolt le, ne mááár - esett le Cassonak szórakozottan mosolyogva.
Lotti nem mondott semmit, csak igyekezett kifejezéstelen arccal, továbbra is összefont karokkal állni a bátyjai előtt, de nem annyira ment neki, úgyhogy elfordította a fejét.
- Az megvan, hogy azért nem csinálta, mert bejössz neki, ugye? - kérdezte Casso, "csak hogy tisztázzuk" alapon.
- Ezt honnan veszed? - nézett rá Lotti.
- Mert szerinted nem jössz be neki? Kábé egész tanévben folyamatosan crushol, ne idegesíts, Hugi, hogy nem tűnt fel.
- De, feltűnt, és tökre azt hittem, hogy tetszem neki, de...
- Mert tetszel nekiii - nyöszörgött Ricsi.
- Csak volt az a hülye feladat, és azóta mint ha....
Casso és Ricsi pislogva néztek rá, előbbi feltöltött egy láthatatlan pisztolyt és sorozatosan fejbelőtte magát vele. :)
Ezután Casso nagy levegőt vett, majd teljesen kiégve belekezdett a gyors magyarázatba.
- Szerinted, Hugi, melyik srác smárolna le egy csajt a haverjai, meg a bátyjai előtt, aki bejön neki, egy poén játékból, úgy, hogy a csajra rá van írva, hogy bármit szívesebben csinálna, mint hogy ott legyen? Én se smárolnék le senkit, főleg olyan csajt, aki tetszik, ha azt látom rajta, hogy rohadtul nem akarja. Ne már - nyöszörgött Casso - Sőt, amúgy, oké, Leni, ne figyelj ide, az más sztori volt, de... - pillantott rám Casso szórakozottan, majd vissza a húgára - Ha nekem tetszik egy csaj, én se így akarom megcsókolni, ne már felelsz vagy merszben, mindenki előtt, kilencvenkilenc százalékban én is elhalasztanám inkább.
Ricsi szórakozottan megveregette a vállam, mire halkan felnevettem.
Itt az egy százalék beszél. :)
- Laci akkor is rohadjon meg - jelentette ki Lotti.
Casso és Ricsi belegondoltak, összenéztek, majd szinte egyszerre, ugyanazzal a derűs arckifejezéssel bólintottak egyet.
- Na, dumálj már vele akkor - mondta Ricsi - Ő meg full abban van, hogy pattintanád.
- Én tegyem meg az első lépést? - kérdezett vissza Lotti, "ezt most ti se gondolhatjátok komolyan" stílusban.
- Milyen első, ne bassz fel, szerencsétlen már vagy ősz óta próbálkozik - röhögte el magát Casso.
Mosolyogva hallgattam a párbeszédet, amibe viszonylag értelmetlenül lettem belevonva, de élveztem. :)
- Nem megyek oda hozzá, csak nem leszek bunkó, ha a közelembe kerül - szögezte le Lotti.
- Na, az már jó, jelenleg még gyökér vagy - biccentett Ricsi.
- Te vagy a gyökér!
- Most raktunk rendbe lelkileg, állj le - közölte Ricsi röhögve.
Lotti akaratlanul elnevette magát, majd megforgatta a szemeit.
Nemsokára visszacsapódtunk a többiekhez, majd együtt bementünk a szinte törzshellyé vált Mekibe enni, ahol szintén a megszokott helyeinket foglaltuk el.
- Hugiii, ülsz mellém? - kérdezte Ricsi Lottit a nagy asztalnál, miután leült az egyik helyre, Kolossal szemben, mire Lotti megtorpant, Ricsi pedig ránézett Sacira és sunyiban intett neki egyet, hogy üljön már Kolos mellé, ha már Lotti azzal az elhatározással jött el ide, hogy velünk, lányokkal fog ülni.
Saci lehuppant Kolos mellé, így Lotti Sacival szemben ült, mellette pedig Ricsi, aki miután mind elhelyezkedtünk (én egyébként Saci mellé ültem), vigyorogva összenézett az ikrével, majd megszólalt.
- Sasaaa, ülhetek melléd? - nézett rá Ricsi, mire Saci elnevette magát és mosolyogva beleegyezett. Tuti bele volt már avatva a haditervbe :D - Na, Kolesz, pattanás, ülök a barátnőmhöz - állt fel Ricsi a Lesnyák srácra nézve, hogy cseréljenek helyet.
- Miért kérted, hogy üljek melléd, ha öt perc múlva ülsz is el??? - nézett Lotti a bátyjára, aki szépen összecuccolt, majd odaállt Kolos mögé, bevárva, hogy a Lesnyák srác röhögve átadja a helyét és átüljön.
- Mert a barátnőmmel akarok lenni - vigyorgott vissza rá Ricsi, majd lehuppant Saci mellé, és egy puszit nyomott a szemüveges lány hajába.
Lotti hitetlenül elnevette magát, majd Kolosra pillantott, akit mondjuk ugyanúgy váratlanul ért a nagy helycsere, ami egyértelműen arról szólt, hogy egymás mellett legyenek, de a hajába túrva, nevetve megkerülte az asztalt, hogy Lotti mellé üljön.
Kolos lerakta a tálcáját Lottié mellé, mire a barna hajú lány zavartan picit odébb húzódott helyet engedve neki.
- Kösz - mondta Kolos egyből, a lányra pillantva, majd leült mellé, igyekezve, hogy ő se foglaljon olyan sok helyet.
Mosolyogva néztem őket.
- Ti amúgy mit csináltok ennyi ideig? - kérdezte Laci elröhögve magát olyan fél perccel később, amikor még mindig helyezkedtek, Lotti odébb húzta a táskáját, Kolos elforgatta tálcáját, hogy ne legyen útban Lottinak, Lotti átrakta a másik oldalra az italát, hogy ne Kolos karjánál legyen, a díványon is ide-oda csúszkáltak, hogy mindenki elférjen, és társai.
- Hugi, ha Ricsi mellett elfértél, asszem Kolos mellett is menni fog - jegyezte meg Casso szórakozottan.
Jó, ez mondjuk jogos, Ricsi vagy tíz centivel magasabb Kolosnál, izmosabb a combja és sokkal lazábban terpeszkedett a húga mellett, ő nem volt annyira udvariasan előzékeny, mint a Lesnyák fiú. :)
- Tényleg, Sasa, ez fordítva is így van? - nézett Ricsi a barátnőjére röhögve, majd odébb húzódott.
- Persze, elférek - mosolygott rá Saci.
Szóval miután mindenki elhelyezkedett, már tényleg mind nekiláttunk az evésnek, ami szokás szerint megint csak melléktevékenység volt a létfontosságú beszélgetéstémák mellett.
- Csak én tolnék be most egy fagyit? - kérdezte Laci mindannyiunktól valamennyivel később.
- Nem, most, hogy mondod, már én is - mondta Enikő, miközben Andrissal boltoltak valamit a kajás tálcáikon.
- Ha mész fagyiért, hozol nekem is? - kérte meg Lili Lacit.
- Ja, epreset? - nézett rá Laci.
- Nyilván - mosolygott Lili.
- Ajj, Laciii, olyan cuki vaaagy - vigyorgott rá Andris.
- Tudooom - állt fel Laci derűsen, utánozva Andris lányossá változtatott hangszínét - Valaki jön még? - kérdezte mindannyiunkat.
- Én - tápászkodott fel Enikő is.
- Én csak pisilni - suttogta nekem Saci - Neked kell?
- Nem, de elkísérlek - álltam fel gondolkodás nélkül.
Sacival négy éve legjobb barátnők vagyunk, ebből következően négy éve elkísérjük egymást mosdóba minden alkalommal, ha úgy adódik, szinte már rutin. :)
- Mosdóba mentek? - kérdezte Lili hátrafordulva hozzánk, amikor Saci és én felálltunk és mögötte sétáltunk el.
Lili is becsatlakozott hozzánk, "ha már most úgy is mindenki lelép" alapon pedig Casso, Andris és Ricsi kimentek a Meki elé cigiszünetre (Andrisnál volt csak cigi, Ricsinél meg gyújtó, félreértés ne essék, dumálgattak csak közösen).
- Mindenki elmegy? - nevetett fel Lotti pislogva a fiúk után nézve.
- Nem, Lesnyák még itt van - vigyorgott rá Andris, majd hárman, jókedvűen kimentek, így Lotti és Kolos ketten maradtak az asztaloknál, részben mert ezután a mondat után már kínos lett volna otthagyniuk egymást.
Fiúk és a haditerveik. :)
Lili, Saci és én elég ráérősen végeztük a dolgunkat a mosdóban, közben kitárgyaltuk Lotti és Kolos témáját, majd szintén szép lassan mentünk vissza az asztalokhoz.
Kolos és Lotti azóta is egymás mellett ültek, háttal nekünk, Lotti maga mellett megtámaszkodva a kézfejeivel a díványon, nőies lábtartással, Kolos tipikus "fiúsan" tartva a lábait, szét, de nem pofátlanul terpeszkedve, a felsőtestével odafordulva a mellette lévő lány felé, ahogy beszélgettek.
Nem úgy tűnt, hogy kínosan érzik magukat, függetlenül attól, hogy amikor mindenki otthagyta őket, még egy kicsit kellemetlen volt az elején, elbeszélgettek, látszólag valami komolyabb témában, de normálisan, időközben fel-felnevettek, Lotti mosolyogva megigazította a haját, Kolos szintén mosolyogva nézte, nem véletlen, hogy a lányokkal nem akartuk mindezt megszakítani, úgyhogy Lili inkább Lacihoz és Enikőhöz csatlakozott a pult előtti sorban, Saci és én pedig kimentünk a "dohányosokhoz". :)
- Leni, egy cigit? - ajánlotta fel Andris vigyorogva, felém tartva a dobozt.
- Nem, köszi - nevettem fel.
- Senki nem kér, mi eeez? - röhögött Andris, majd beleszívott a sajátjába - Nem vagyok leprás, gyerekek.
- De sportoló se - mondta neki Ricsi jókedvűen.
Ricsi jár focira, egyébként. (Most épp focira.)
Casso állítása szerint azért nem akar semmilyen edzésre járni, különóraként, mert úgy se lenne soha ugyanaz, se az egyesülete, a csapata, a közösség, az edzője, az egész, mint régen a vízilabdás korszaka, ami majdnem tíz éven át tartott, több, mint az élete fele, megértem, hogy miért nem akarja ezt így, meg hogy miért gondolja úgy, hogy "az úgy szar lenne", viszont ettől függetlenül sportoló, rengeteget sportol, csak jobbára a maga ura, folyamatosan fejlődik, irigylésreméltóan betartja a saját szabályait, amik alapján játszik, nem irányítja senki, nem parancsolgatnak neki, ezt ő csinálja magával, így még hatékonyabb is, feszegeti a határait, sokat edz, kondizik, tök tudatosan, nagyon képben van, lejár edzeni, de van, hogy otthon is csinálja, vannak mindenféle protein-porjai, vagy milyei, súlyzói, futni is eljár, szóval igen, ilyen, amikor valaki tényleg imád sportolni és az életszükséglete, nem csak azért csinálja, hogy jól nézzen ki.
De persze emellett irtó jól is néz ki. :)
- Nekem a csajom az - legyintett Andris - Cass, tuti nem? - nézett Andris Cassora a dobozzal a kezében (a "Cass" a becenéve becézése, ejtése: "kessz" :D).
- Nem, kajak - mondta Casso közben rámpillantva.
- Jaaa, Leni, téged zavar? - esett le Andrisnak.
- Mindegy - legyintettem, hogy most ezért Andrisnak nem kell odébb mennie, vagy ilyesmi.
- Na látod - kínálta fel Andris Cassonak újra, aki aztán röhögve elutasította megint.
Igazából mindketten tudtuk, Casso is és én is, hogy nem mindegy nekem, persze, itt a többiek előtt nem álltam volna neki pattogni, ha elfogad egyet, de Casso tekintettel volt rám, mert attól még tudja, hogy nem szeretem, ha cigizik.
Oké, tudom, hogy buliban, haverokkal azért más a helyzet, tizenkilenc múlt, van, hogy rágyújt ő is, jó-jó, szem behuny, fül becsuk, nem tudok róla, de előttem nem szokta soha. Még amikor rá volt szokva is figyelt arra, hogy ne előttem gyújtson rá.
Ez a cigi-dolog olyan, mint például a berúgás, Casso bulis, sokat van el a haverjaival, már évek óta, nyilván egy csomószor ütötték már ki magukat, jónéhány piás sztorija van, de ha együtt vagyunk buliban, azért olyankor kicsit visszafogja magát alkoholtekintetben (is), olyan igazán részegnek nem is nagyon láttam még.
Pedig egyszer őszintén kíváncsi lennék rá, milyen egy jól sikerült buli után, mindenki azt mondja, ő is magáról, hogy "bebaszva vagyok a legjobb arc". :)
Cassonak erős az akaratereje, nem csak másokon, önmagával szemben is, ha úgy van.
- Holnap buli akkor? - kérdezte Andris jobbára Ricsiéket - Utsó péntek.
- Szombaton lesz Enikő szülinapja - emlékeztettem mindenkit, hogy ezt kalkulálják bele.
- Jaja, az lesz az after, már ki van találva - legyintett Andris.
- Oké - hagytam rá nevetve.
Casso és Ricsi hamar belementek a holnapi buliba, lebeszélték, hogy mindenki majd hoz haverokat, meg minden.
Saci és én is invitálva lettünk, de visszamondtuk, egyrészt, mert ez a holnapi dolog jó nagy bulinak ígérkezett, utolsó péntek, mindenki kitombolja magát, leissza magát, satöbbi, egy nagy rakás fiú, vegyült haveri társaságok, szóval ez annyira nem a mi stílusunk, főleg, hogy a lányokkal nekünk holnapra már volt jegyünk színházba.
Ki mit csinál az utolsó gimis péntekjén. :)
Egyébként a holnapi színelőadásra már rengeteg ideje lefoglaltuk a jegyeket, mert mind a négyünket érdekelte a darab, szóval ez csak simán így jött ki, hogy erre a péntekre esik, de legalább négyen, barátnők, együtt töltjük egy alig várt programon.
Nekünk így is megfelel. :)

Mai nap - 5/5: Lotti és Kolos sokat beszéltek, aminek nagyon örülök, sőt, ha jól láttam, Meki után együtt indultak el. Nagyon szurkolok nekik. :)