Az utolsó macska-Our Little Kitten (bts ff.)

4.

Szia Kook- morogta a fehér farkas mikor a közelükbe érkezett, majd szájából kiengedte a rémült macskát.
Hoseok hyung, Tae hyung- örült meg a szürke farkas, a másik két farkas bundájához dörgölőzött, de egyből felkapta a fejét- Mi ez a szag?

Suga szemszöge:
Ha a mai napot túlélem, akkor bármit. Mi van ezekkel a vérfarkasokkal? Ezek osztódnak, vagy mi a szösz? Nem volt nekem elég két farkas, most ide keveredik mégegy. És meg kell hagyni ez is óriási, valamint biztosan erős is. Miért is kellett ma felébrednem? Ha az új fickónak is olyan lesz a személyisége mint a feketének, nekem annyi. De a fehér bundás aránylag kedves is... Bár jobban tetszene, ha nem ragaszkodna ennyire hozzám. Mi roszat vétettem, hogy fekete bundát kaptam? Igaza volt a többieknek, biztos egy óriási vétkem volt az előző életemben...

Gondolataimból a szürke farkas ránt ki, miközben felém közeledik. El akarok futni. Mikor elég közel került hozzám, orrát felém böki, és elkezd szaglászni. Miután úgy gondolta megjegyezte a szagomat, fogai közé vesz, és úgy indul meg velem a másik két farkashoz. Amíg gondolkoztam biztosan megbeszélték a dolgokat, amit én amúgy se értettem volna. Nekem is elmondhatnák, hogy mi történik.

-Rrr- "szólal meg" a fehér farkas, mire a többiek is hasonlóan válaszolnak. Remek, amíg emberek voltak legalább értettem őket, most meg már annyi kapaszkodóm sincs az életbe maradásért, mint amennyit a  kommunikációjuk megértése adott.

A farkasok elindultak még mélyebbre az erdőben, miközben én kellemetlenül mocorogtam az új fickó szájában, mire az kicsit erősebben harap rám. Inkább nem mozdulok, mert még a végén kettéharap. Az út még az ő futástempójuk mellett is hosszúnak tűnik, de én legalább egy kicsit ellazultam, mert az engem cipelő szürke bundás illata kellemes, és megnyugtató. Talán kókusz, de nem vagyok benne biztos. Ha jól emlékszem a fehéré orgona volt, a feketéé meg... Várjunk! Nem jegyeztem meg a szagát. Nem fogom tudni ha ő közeledik felém ha mondjuk el tudnék menekülni tőlük.

Namjoon szemszöge
- Mégis mit csináltál már megint?-hallgatom Jin hyung fejmosását a konyha küszöbén állva, miközben ő az ebédet készíti.
- Nem akartam, csak véletlen volt-tudom, hogy ez nem egy jó érv, de ez az igazság.
- Csak véletlenül törtél ki egy ablakot, és szedtél szinte darabokra egy szekrényt? Mégis hogy hoztad össze?
- Csak levettem egy könyvet a polcról, az leszakadt, majd szétrepedt az egész, és ráesett az ablakra, így az kitört. Nem az én hibám.
- Akkor mégis kié? Legalább benned lehetne annyi felelősségtudat, hogy- fejezte be hírtelen a kiabálást, ahogy egy új illatot éreztünk meg közeledni, Hoseok, Tae, és Kook társaságában. Az idegen szag hamar lehozta az emeletről Jimint is, aki felénk vette az irányt.

- Megjöttünk!-hallottuk meg Hoseok hangját pár másodperc farkasszemezés után.
Mind a hárman az ajtó felé sonfordáltunk, ahol Kook egy macskát tartott a kezében, miközben Taevel hadakozott, amin Hoaeok csak jót nevetett. Várjunk-
- Az egy macska?!- esek neki a többieknek.
- Nem, nem egészen!-mosolyog rám Hoseok, najd elveszi Kooktól a fekete szőrgombócot, aki erre halkan nyávogni kezd.
- Mi az, hogy nem egészen?- kérdezi Jin, majd a macskához közeledve vizsgálni kezdi.
- Ő egy hibrid-morogja Tae.
- Egy mi?!- kérdezi Jimin velem egyszerre.

- Azt hiszem mindjárt kitérek a hitemből. Hazahoztatok egy hibridet? Egy átkozott macskahibridet?! Mégis mit gondoltatok magatokról?-kiabál Jin, amire Hoseok mérges pillantást vet rá, majd mély hangon visszaszól.
- Meg akarom tartani. Ő az enyém, ha akarjátok akkor talán a tiétetek is lehet, de meg fogom tartani, ha tetszik ha nem-erre a mély hangra a macska mégjobban megijed, halkan nyávog, és óvatosan mocorog a hyungom mancsaiban.
- Nyugalom srácok-lépek közbe, majd Hoseokhoz megyek. A hibrid rám emeli szemeit, füleit hátrasimítja a fejére. Kék és sárga szemei félénken vizsgatnak, ijedten csukódnak be, mikor felé mozdítom a kezem-Hyung, ideadnád, amíg ezt megbeszéljük?- egy ideig gondolkozott a válaszon, majd bólint hogy átvehetem.-Na gyere ide szépen-motyogom a macskának, majd nagy nehezen átveszem.

- El kellene nevezni, mert nem tudjuk a nevét-lelkesedik Jimin is.
- Nem nevezzük el! Nem tartjuk meg!-lázad fel Jin.
- De meg fogjuk!-szól rá az idősebbre Hoseok.
- Menjünk a nappaliba ezt megbeszélni- ajánlom nekik, akik bár morogva, de követnek.
- Szegény cicát pont te fogod-nevet ki Tae- Le fogod ejteni.
- A macskák talpra esnek, nem?- kezd nevetni Kook is.
- Ugyan már, Nam ma már pusztított, most csak nem fog-közli Jimin a kóborlókkal.

Lassan letelepszünk a nappaliba, én egy egyszemélyes fotelba az ablak mellett, Jimin, Kook, Tae a hosszú kanapén a tévével szemben, Hoseok a földre, Jin pedig az íróasztal székére ül le. A fekete szőrgombóc pedig az ölembe kényszerül, ahonnan óvatosan néz körbe, karmaival nadrágomba kapaszkodik.

- Szóval-kezdem el- próbáljuk meg megbeszélni kiabálás nélkül, jó?

Mondanám, hogy szegény Suga, mert ilyen helyzetbe keveredett, de én írom a sztorit...