Szikra |MARVEL| Bucky Barnes

4.rész

2015. Június 28.

-Армирование!
[Erősítést!]-mondtam a fülesbe.

Sokáig nem volt nyugtom, mert oldalról egy Natasha Romanoff lökött neki a betonnak. Mint a régi szép időkben. Oda jött és behúzott egy isteneset. Megint nekem támadna, de ekkor egy kocsi teteje hangosan zúzódott össze. Megjött Bucky.

-Már ideje volt!-nyögöm oda neki, miközben próbálom fel tornázni magam álló helyzetbe.

Hiába, ugyanis a következő pillanatba csak egy suhanást hallottam magam mellett és már a földön is voltam, megint. Morogva álltam fel és néztem körül. A kis mocsok körülöttem futkosott. Elővettem az egyik késem és koncentráltam. Amikor a legjobbnak gondoltam, eldobtam. A fiú felkiáltva hagyta abba a futást és rám nézett. A kés csak karcolta a karját, de elég mélyen.

A következő pillanatban viszont...

Valami robbant. Közvetlen mellettem. Felfogni sem volt időm, hogy mi történik. A bomba robbant, én pedig repültem. Egyenesen bele egy berlini kisbolt falába. A fejem sajgott, a végtagjaimat mozdítani sem tudtam. Mindenem fáj, minden homályos volt, a hangok eltompultak, csak a fülem csengését hallottam. De azt sem sokáig. Pillanatokon belül már nem voltam magamnál. Már nem fájt semmi.

...

Lassan kezdtem nyitogatni a szemem. A fény zavarta, így csak hunyorogva tudtam nyitva tartani. Fel ültem lassan és körbenéztem. Üveg falak vettek körül. Mintha egy teremben lennék, üvegkalitkában. Ez nem a Hydra. Felálltam és megérintettem az üveget. Semmi. Ekkor nyitódott az ajtó. Felnéztem. Romanoff ügynök, Amerika Kapitány és Bucky lépett be. Bucky? Mit keres ő oda kint én meg itt bent?

-Üdv! Ez itt a Bosszúállók főhadiszállása én Steve Ro..

-Tudom.-mélyen a szemébe nézve szakítottam félbe a mondatát.

-Nos..gondolom tudni akarja, hogy mit keres itt és miért van mellettem a társa.-nyeli le az ellenszenvét és folytatja a beszédet.

Csak félrebillentem a fejem.

-Bucky emlékszik. Magának is emlékeznie kell!-néz a szemembe.

Ránézek az előbb említett férfire. Elém lép.

-Ugye tudod, hogy könnyedén kijuthatnék?-billentem megint oldalra a fejem, miközben James-re nézek.

-Tudom. De nem fogsz.-jelenti ki nemes egyszerűséggel.

-Mi van, te lettél a jófiú?-kérdezem gúnnyal teli hangon.

-Csak emlékezz!-szinte már könyörög.

Nem válaszolok, így kimennek. Nagy levegőt véve leülök, és csak várok a csodára. Nem akarom még megbabrálni az elektromos mezőket, kiváncsi vagyok, hogy mire készülnek.

Steve Rogers sz.:

Bucky vissza nyerte az emlékezetét. Nehezen, de sikerült. Most mind a ketten a bázison vannak. Szikráról egy szót sem tudtunk kiszedni belőle. Még én sem.

-Felébredt.-vágta le magát a kanapéra Natasha, amikor visszaértünk a nappaliba a többiekhez.

-Mondott valami hasznosat?-kérdezte Tony.

-Nem.-válaszoltam sóhajtva.

-Valahogy rá kell vennünk, hogy emlékezzen.-szólal meg Bucky.

-Sikerülni fog! Csak idő kell.-nyugtatom saját magunkat.

...

Hetek óta próbáljuk vissza szerezni a lány emberi oldalát, sikertelenül.

-Talán ha turkálnék a fejében...-Wanda bizonytalanul kérdezi, de be sem tudta fejezni, mert Bucky közbeszólt.

-Biztos, hogy nem!-nézett szúrós szemekkel.

-Bucky, hetek óta próbálhatjuk, ha így folytatjuk megfogja unni és lelép! Mind tudjuk, hogy csak miattad van még itt.-halkul el a hangom a végére.

Még mindig szúrós szemekkel méreget minket, de rábólint.

...

A lány a földön ülve játszadozott a kezén futó árammal. Mikor észre vett minket, ránk nézett és abbahagyta az árammal való játszadozást.

-Egy újabb lélekre ható szöveg?-áll fel és gúnyosan rám néz. Majd az egész csapaton végig vezeti a tekintetét.-Vagy valami más..-mondja halkan.

Ekkor Wanda kezei között megjelent a piros köd, és hirtelen a Hydra katona sikítva a fejéhez kap. Mellettem Bucky befeszül.

-Nee! Hagyd abba! Ez fáj!!

Wanda folytatja.

-Bucky! Segíts! Fáj!-Bucky már indulna meg de vissza tartom.

A lámpafény pislákolni kezd, hol lekapcsol, hol fel. Egy hatalmas sikítás kíséretében végleg kialudtak a fények. A lány térdre rogyott. Csak a lihegését lehetett hallani. Bucky hirtelen indult meg felé, és tépte fel szinte az üvegajtót. Leguggolt mellé. A lány nem nézett fel, haja az arcába hullott a lehajtott feje miatt. Lassan felnézett Bucky-ra. Egy szót sem szólt, csak a mellkasára dőlt. Buck átkarolta.

...

-Sikerült.-mosolyodok el, mikor Bucky visszatér a nappaliba. Fel vitte a lányt a szobába, nagyon kimerült Wanda-val együtt.

Nem szólal meg a régi barátom, csak maga elé mered.

-Minden rendben, Barnes?-kérdezi Tony.

-Szenvedett.-jelenti ki ránk sem nézve. Már nyitnám a szám, de megelőz.-Semmivel sem vagyunk jobbak a Hydránál! Ugyan úgy kínozzuk.-halkul el.

-Bucky...már jól van!-mondja Natasha.

Nem szól többet Buck, csak fogja magát és Szikra szobája felé megy.

Bucky Barnes:

Beérve a szobába ledobom magam az ágy melletti székbe. Nézem, ahogy alszik. Olyan ártatlannak látszik így. Pedig közel sem az.