Ha mellettem leszel - Levi fanfic

20. fejezet

Emma ezen a héten abban a megtiszteltetésben részesülhet, hogy szombatra és vasárnapra esik a heti kötelező két szabadnapja. A szombati napot végig pihenéssel tervezte tölteni, így létezik az -rá egyébként nem jellemzően-, hogy délben még az igazak álmát alussza Levi ágyában. Őt abszolút nem izgatja, meddig alszik a "kölyök", nem áll szándékában felrázni. Nem az a típus, aki unatkozna társaság nélkül, feltalálja magát a lakás teendőivel. Mikor dolga akad azonban a lány felébresztése nélkül hagyja el a lakást, bele sem gondolva, hogy majd helyette más felriassza szerencsétlent.

-Törpiiii -tépi fel az ajtót Hange délután egy órakor, majd meglepődve találja szembe magát egy üres lakással. (Még Levi számára is rejtély, hogyan rendelkezhet a "négyszemű" kulccsal a lakásához, de képtelenség elkobozni tőle.) -Hol van mindenki? -kérdezi csalódottan, hátha erre már reagál bárki. Ez a kérdés teljesen felesleges lenne, ha egy valóban üres lakásba nyitott volna be, de ez nem így történt, tehát Emma fáradtan vánszorog ki a hang forrása irányába a hálószobából, fehér, csipkés aljú pizsama szettben.

-Jó reggelt -köszön kásás hangon a megérkezett zajforrásnak, miközben benyom egy kapszulát a kávéfőzőbe. -Te is kérsz? -kérdezi, a valami miatt döbbenten megdermedt szemüveges betolakodót.

-Hát te?

-Mit, hát én? -értetlenkedik. -Kérsz vagy nem?

-Levi szobájában aludtál? -hadonászik idétlenül. -És mi van a nyakaddal? -mutat a lány bőrén éktelenkedő foltocskára.

Ekkor jön rá, mi is olyan furcsa a nő számára: most tipegett ki a férfi hálószobájából délután egy órakor, pizsamában és kiszívott nyakkal. -Teljesen "hétköznapi" látvány lehet.-

-Hát, mit is mondhatnék?.. -hebegi zavartan, tekintetével kínosan kerülve Hange-ét.

-Ti? Ugye nem? -kerekednek el a szemei, miközben végig méri a nála jóval alacsonyabb lányt.

-Mit keresel itt, Négyszemű? -rivall rá az éppen a lakásba belépő Levi.

-Csak gondoltam ránézek a kedvenc törpéimre... De Levi, mit csináltál? -mutat Emmára.

-Tch. Mit csináltam volna?! Hagyjál már a hülyeségeiddel! -tudja le, figyelmen kívűl hagyva a becenevét. Közben elkezdi kipakolni a bevásárló szatyrából, a termékeket, majd egyesével a hűtőszekrénybe teszi azokat, Emmának pedig a kezébe nyom egy papírzacskót, benne egy vaníliás süteménnyel, aki egy gyors "Köszi!" után, magába is kezdi tömni a reggelijét, ezzel elfoglalttá téve száját, nehogy neki kelljen megmagyarázni a dolgokat.

Hange még mindig mereven áll a konyha közepén. Tekintetét a két "törpe" között futtatja, és próbálja bekódolni a történteket -inkább kevesebb sikerrel.

-Emma?! -átcímezi a kérdést inkább a lánynak, tőle ugyanis valószínűbb, hogy választ kap. -Mi van köztetek? -tologatja szemüvegét az orrnyergén egyre izgatottabban. -Nem is értik mitől villanyozódott fel ennyire, azt gondolná az ember, felháborodik egy ilyesmi eseményen.

-Hm. Hát ez roppant jó kérdés.. -próbálkozik gyerekesen kitérni a válasz elől, bár ő maga is tudja innen már nincs vissza út. Könyörgő tekintettel pillant Levi-ra, a segítségért esedezve, hátha ő majd kimenekíti a szituációból.

-Na jól van, nem fogunk itt téged szórakoztatni. Ha nincs egyéb mondandód, kívül tágasabb! -szól rá a ház ura, mire Hange egy széles vigyorral reagál.

-Komolyan együtt vagytok? -horkant fel és ragadja meg Emma kezét. Levi szemei szikrát szórnak, látszik rajta, mindjárt elpattan az a bizonyos húr, és maga fogja páros lábbal kirúgni a nőt a lakásból. -Ez valami parádés. Kis-Emmie most olyan boldog lenne. Valóra vált álmok, mi? -kezdi vadul rángatni a lány karját, miközben egy nagyon indiszkrét kacsintás keretein belül közli vele, hogy ő örül az egésznek.