A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

43 fejezet

*Yeji szemszöge*

Lesokkolva könnyeimet visszatartva szedtem a földről az üveg szilánkokat.. Ryujin csak ült az asztalnál és komoran meredt maga elé....

Egyszerűen nem értettem, mit akar? Ismerem őt és ha valamit meg akar tenni ahhoz néha tud alkalmazni érzelmi zsarolást, hát nem tudom, hogy ez az volt e...

-Azért, te is segíthetnél... ha már ez mind miattad történt.

Fordultam  a mosogató felé majd kezet akartam mosni amikor is hirtelen odanyomott a pulthoz és kezemet a fejem fölé a szekrényhez szorította...

Mélyen nézett szemembe.... ha ezt azért csinálta, hogy féljek tőle, hát rohadtul nem ért el vele semmit....

-Nem félek tőled. Mondtam komolyan szemébe, hogy éreztessem vele mégis mit csinál.

-Mi? Nem is akarom, hogy félj én csak.. öm.. sajnálom..

Hirtelen elengedte kezem mire én jólesően pofon vágtam. Mit ne mondjak eléggé nagy volt a lendület mivel a körmöm kivágta az arcát majd vérezni kezdett..

-Úgy gondolom, hogy ezt nagyon is megérdemled.! Vágtam hozzá nyersen még akkor is ha legbelül az ölelésére vágytam... de nem lehetett kapja vissza mindazt amit nekem okozott...

Nem szólt semmit állt előttem és csak is a pultot szemlélte..
Mit tegyek most? Bocsánatot kérni biztos, hogy nem fogok.

-Nem így akartam elmondani, de rájöttem hogy nem akarom tovább húzni.

Hallottam meg hangját majd felém nézett.
Jeleztem, hogy folytassa.

-Minden percem tökéletes volt veled, addig a percig míg meg nem ismerted Lisát... fájt hogy volt valakid aki megérinthet akivel együtt lehetsz. Lehet szemétség de én örültem mikor szakítottatok. Tudtam, hogy akkor csak is veled lehetek. Így ment ez jó darabig... de fájt hogy ott voltál mellettem és nem tudtalak megcsókolni.. Igen kimondom, szerelmes vagyok beléd már évek óta.... Nem tagadom... Ezért voltam olyan amilyen... nem akartam hogy fájjon nekem, ezzel pedig nem számoltam, hogy ez neked is rosszul esik egészen a tegnap estéig. Lehet most elbasztam egy barátságot mert te nem úgy szeretsz de nem izgat... legalább tudod... és azt is hogy mindent megtennék érted... és rohadtul nem érdemellek meg téged amilyen veled voltam amiatt....

Majd könnyei folyni kezdtek és letörölte a vért az arcáról...

Lehet hogy ezért éreztem magam vele úgy.... én nem barátságból akartam vele lenni hanem szerelemből...ezért fájt minden.
Mostmár értem, hogy én nem úgy szerettem mint legjobb barát hanem úgy mint a szerelmesek...

Könnyeim eleredtek majd megcsókoltam nedves ajkát.
Tettemet viszonozta majd a pultnak nyomott.

Elváltunk egymástól... rettentően boldog voltam

-Hwang Yeji... leszel a barátnőm? Kérdezte félve...
-Úristen... Igen igen igen!!!! Majd megcsókoltam újra...