Egy másik világ törvényei

Kellemetlen csoporttárs

1. Fejezett

2032. Február 6.

-Tiszteleg! - vonult be a parancsnok egy mappát tartva a kezében. - Pihenj! ... Megérkeztek a beosztásról szóló parancsok. Első körben szeretném megtudni mégis ki formálta Donovan kisasszony nevét a táblára ?

Oh, remek! Mr. Seggfej parancsnoknak ma is remek hangulata van. S mégis hogy kerülhetné el a figyelmét az az ízléses karikatúra rajz egy hosszú hajú, kerekfejű, pálcika testű lányról. És szép cifra írással- ami csakis Mex keze nyomát dicsérheti- felé írva a nevem Meddy Donovan . Természetesen nem ez az első alkalom, hogy az a barom kiszemelt magának. Ő és a haverjai személyes küldetésüknek tartják, hogy addig ingerelnek és dühítenek míg egy szép jobb egyenest nem kap valamelyik a képébe . Mert mit is számít nekik egy kis monokli, ha az én rovásomra megy. Már igazán nem kel sok, hogy ki tegyenek a csapatból.
Csakhogy ezzel veszélybe sodornám a családomat. Anyámnak és az ikreknek ez az egyetlen biztonságos hely. A legközelebbi állomás két hétre van innen keletre . És ha nem az üresfejű zombi utánzatok kapnak el, akkor az éhség vagy a fertőzések. Már hat hónapja tart ez a macska egér játék . De én csak egy katona vagyok, egy túlélő, míg Mex a parancsnok unokaöccse. Gondolhatod kit hibáztatnak minden alkalommal, ha veszekedésre kerül sor.

-Nos uram ez egy érdekes történet. Elnézve Meddy-t, gondoltuk az ő szállására már nem jutott tükör . Így ábrázoltuk neki a kinézetét. - szólalt meg a patkányképű Pinokkió. Pedig szerintem arra a srácra jobban illene a rajz, csont és bőr, a csapzott barna haja az arcába lógott. Mex hűséges kis pajtija minden szaván csüngött. De ki hibáztathatja ezért. Egy befolyásos barátra talált, márpedig ebben a világban már az a törvény él miszerint ,,ölsz, vagy téged ölnek meg előbb" és elnézve őt az utóbbit kapná.

-Nos nagyon örülök hogy így el szórakoznak. Kíváncsi leszek a fal mellett melyikük lesz az első kit elragadnak, az ilyen gyerekes viselkedés miatt. - ajjaj, azt hiszem tévedtem, a parancsnoknak határozottan nincs jó kedve. Ilyet is ritkán látni. A teremben hirtelen beállt csendet tekintve mások is így gondolták.

- Hajnalban még önök nyugodtan szunyókáltak, újabb embereket vesztettünk. A felderítő csapat megmaradt tagjai visszatértek. -most már a lámpa zúgását is lehetett hallani a nagy csöndben.

A felderítők voltak a megmaradt hivatalosan képzett katonák, még a régi világból. Őket csak nagyon nehezen lehetett elkapni. Mindig öt fős csapatokban jártak. S az utóbbi számlálás szerint már csak 32 -en maradtak. Az hogy őket is elkapták csak egyet jelenthet...

- A kananok itt vannak! - sikított fel az egyik tőlem jobbra ülő lány.

Nem sokan maradtunk lányok. Ha nem lenne ember hiány és ha nem tudnánk megvédeni magunkat, mi se lehetnénk itt. Csak négyen vagyunk kéttucatnyi fiú kőzött. A Nagy Vész idején, amikor a fertőzések kezdődtek, a nők voltak az első fertőződtek. Előszőr az emberek azt hitték valami országos női lázadások törtek ki.

A hirtelen megmagyarázhatatlan gyilkosságok. De csak pár napig tartott ez a hír, amíg meg nem láttak egy csapat vánszorgó véres hullát az utcán. Azt gondolnánk, hogy a sok zombis filmek és játékok után az emberek egyből tudták mivel állnak szemben.
De nem. Dehogy! Az ott tartózkodó civilek a telefonukkal videoztak. Akinek meg volt egy csöppnyi sütnivalója a mentősöket és a rendőröket hívta. Az helyet, hogy a véres szájú, feléjük sántikáló szörnyektől menekültek volna, ők minden létező oldalra posztolták a felvételeket.

De én nekik köszönhetem, hogy a családom még él, hogy időben tudtuk mi is a valóság . Utólagos híresztelések szerint egy amerikai kutató intézet elszabadult kísérlete okozta az egészet, amiben közrejátszott egy figyelmetlen alkalmazott. Hiába a sok fegyver és az a sok magát tudósnak állított ember, ők is csak sikítoztak és felalá rohangáltak. Nem tetek semmit hogy megállítsák a kort.
Mért is tették volna? Akkor már a legelső pillanattól tudtuk volna mi az ábra. Mire hozzánk is el ért a fertőzés, már egy hónap telt el. Az emberek kezdték komolyan venni a dolgokat. És azok akik olyanok mint én- megszállott fantasy és zombi rajongók- már a legelső pillanattól felhalmozták az élelmet. Csak három hét kelet és minden polc üres volt az üzletekben. Az eldugott fegyverek előkerültek, és még sehol egy zombi, de a nagy zavargásban már hullák hevertek az utcákon.

Mindenki el zárkózott, illetve a bátrabbak vagy ép az idióták, továbbra is az utakat járták. Anyával sikerült négy hónapra elegendő élelmet összegyűjtenünk, és pár fegyvert is. Már ha a kappát, baltát, és egy régi vadászpuskát annak lehet nevezni. Négy hónapig voltunk elzárkózva az első emeleten lévő kétszobás lakásunkban.

- Ne sikítozón maga idióta. Hamár csak a gondolatra, hogy kananok vannak a közelben így reagál hogy akár szembeszállni velük? - a parancsnok ki nyitotta a dossziét.

-Mielőtt belemegyünk a részletekbe, kiosztom a feladatokat. Négy fős csapatok lesznek. Minden csapat két hivatásoshoz lesz osztva. Ők fogják felügyelni a teljesítményüket és, hogy ne kövessenek el idiótaságakat. - ennél a kijelentésnél vajon mért pont rám nézett ?

Lehet, hogy nem ép a leg költőibb volt a találkozásunk de az biztos, hogy felejthetetlen. Anyával és a két kicsivel- miután elfogyott az élelmünk és amennyire tudtuk felkészítettük az ikreket az útra- el indultunk más biztonságos helyet keresni. A hegyek felé tartottunk, amikor sikerült elkaptunk egy rádió adást, miszerint egy közeli menekülő bázis kinyitotta a kapuit, és volt még hely mások számára is.
Már jó pár napja kint voltunk és volt amikor meg húzni se tudtuk magunkat az éjszakára. Tudtuk, hogy éppolyan veszélyesek a meg maradt emberek mint a zombik és a kananok. De nem volt sok lehetőségünk, figyelembe véve, hogy üldözőt minket három kanan és én az egyiket ép egy kaszával apritotam, mikor ránk talált a parancsnok.
Olyan állatok ezek melyek az első pár héten elkapták a fertőzést. Csak kis idő múlva jöttek rá az emberek, hogy a vízzel terjed. Aki ivott belőle vagy zombi lett vagy kanan. Az utóbbi már csak azért is veszélyesebb mert gyorsabb, erősebb és kommunikálnak egymással, csapatokba szerveződve vadásznak. A fertőzöttek három csoportba tartoznak a zombik akiket meg haraptak, a kananok akik a vízzel fertőződtek és a harmadik fajta a csupcsupok.

Igen elég hülye név, de az élijen nevet vagy a mocsári szörnynek mégse nevezhettük . A csup volt a leg találóbb név. Tényleg hasonlítanak az élijenre, csontos fekete testük van és zöld trutymó csöpög belőlük, ami savként mar ki mindent. Az a szerencse, hogy belőlük nem sokat látni. Velük a közelharcban nem mész semmire, az ilyen menekülő táborok falán is mint a mienk, könnyedén felmásznak. Nem tudjuk miféle szerzetek és, hogy hogy lettek, egyszer csak megjelentek.

- Az első csapat az élelem raktárt fogja őrizni. Ide tartozik Sonya, Gréta, Jax és Winston. Második csapat ...- tovább sorolta a neveket, de nem igazán figyeltem.

Tudom, hogy bárhová is kerülök ép ugyan olyan fontos és veszélyes. Legyen az élelem raktárt, a betegszárny vagy akár a falon való őrködés. Az emberek bármikor be kattanhatnak.

A gondolataim máshol jártak . Tudtam, hogy nem maradhatunk itt őröké. Már egy éve, hogy el kezdődött ez az egész. Az a hír járja, hogy néhány helyen egy egész városnyi embernek sikerült elmenekülnie. Őszesen hat menekülő táboról tudunk, velük tartjuk a kapcsolatot.

Nem maradhatunk itt sokáig, az élelem elfogy az emberek egyre feszültebbek. És a föld se hoz túl jó termést mostanában. Csak idő kérdése mikkor sikerül betörniük a falat. Ez az egy év gyökeresen meg változtatta az életet.

Semmit nem számítanak a politikusok, bírok vagy üzletemberek. A gyenge itt meg hal. Az orvosok már kisebb istenségnek számítanak. Mindenek előtt őket kel védeni. Még egy éhező ember is kétszer meg gondolja megölje-e ha az útjában áll.
De a leg fontosabbak a hivatásosok, olyanok akik már a kezdetek előtt is tudták hogy kel harcolni, leginkább katonák, pár zsaru, és FBI ügynők.
Nem azok az elhízott hatalmával visszaélő barmok, hanem azok akik tudták hogyan védjék meg magukat és másokat. Ők irányítják most az embereket. Ugyan a mi parancsnokunk Conor egy seggfej de tiszteljük őt. Láttuk már milyen az ha csatában van. És most, hogy a hat hónapos kiképzésünk véget ért mi is csatlakozunk a védelmi vonalhoz. Minden civilt, akit egy menekült tábor be fogad lehet az egy család is de legalább egy főnek bizonyítania kel, hogy képes életét adni, hogy meg védjen másokat. Ha nem teszi, őt és a családját is ki teszik innen. És most rajtunk a sor, hogy bizonyítsunk.

Márpedig nem maradt sok időm, el kel nyerjem a bizalmukat És nem is indítottam valami jól . Egy füles szerint már csak őt hónapig lesz elegendő az élelem és aztán az aki a parancsnokok úgy döntenek élhet, velük tart, akit tehernek vélnek azzal végeznek. Már pedig én és a családom az utóbbi sorsra jut.