Egy másik világ törvényei

Helytelen előítéletek

2. Fejezet

Este már a kijelölt helyünkön voltunk.
Épp elég bosszantó volt az, hogy Mex-el egy csoportba kerültem. De még a kijelölt tisztjeinek se voltak itt.

Már egy órája le ment a nap, fogalmunk se volt mint kéne tennünk. Így hát jobb híján felsorakoztunk a falnál. Emet és Erik bele merült a beszélgetésbe. Mex pedig a dagi Eriket inzultálta, aki nem is foglalkozott vele .

Felnéztem a négy emelet magas fal tetején járőrőzökre. Ott van valahol köztük Leon is. Egy héttel előttünk érkezett a táborba a húgával. De már a kővetkező nap bevonták az őrök soraiba. Még nem járta ki a tiszt képzőt ugyan, de pilótának készült. Az itt töltött harmadik esténken találkoztam vele. Az orvosi szobába töltöttük az első hetet megfigyelés alatt. Ő gyógyszert szeretett volna szerezni a húgának aki asztmás. De mint említettem, az orvosok fontosak és ezzel együtt néhányan elképesztően arrogánsak is.

Amig Leon az orvossal vitázott én el csentem neki amire szüksége volt. Ő pedig hálából elmagyarázta a dolgokat, és az új játék szabályokat. Tőle tudtam meg, hogy kik a vezetők, kivel kel jobban leni, és kit jobb elkerülni.

Szinte viszketett a tenyerem, hogy felmásszak a létrán és körülnézek. Már egy jó ideje nem láttam mi van odakint.

-Ugye nincs téliszonyod Meddy? - szólalt meg Mex gúnyos hangon - Nagyon kellemetlen lenne ha le zuhannál onnan fentről.

- Ez fenyegetés akart lenni? -vontam fel a szemöldököm.

-Inkább csak egy baj-jós figyelmeztetés.- vigyorodott el fogát vicsorítva. Ránézésre nagyon jó képű lenne, ha nem társulna hozzá a bunkóság.

Már ép válaszolni akartam, amikor két alak kanyarodott be a raktárként szolgáló bódé mögül. Ahogy közeledtek észrevehetővé vált a korkülönbségük.

A zömökebb testalkatú fickó már a negyvenes évei végén járhatott, haja már őszült de rövidre volt nyírva, és arckifejezését elnézve nem a legjobb hangulatába volt. Viszont a szeme körüli nevető ránc azt mutatta, hogy egy igazán vidám ember lehetett még a vánszorgó hullák előtt . De hát kit nem változtat meg ez a világ?

A szemem a másik fickóra siklott. Mindketten feketébe voltak öltözve, de rajta egy bőrdzseki is volt . Nem lehetett sokkal idősebb nálunk talán a húszas évei közepén vagy a végén járt. De a szeme volt az amitől el akadt a lélegzettem. Egyszere volt fakó szürke és világos kék, szinte világított a gyertyákkal megvilágított sötétben. Ahogy végig hordozta rajtunk a tekintetét, majd elhúzta a száját. Azt a nagyon is telt csókolni való száját. Meg lehetett akár két méter is, a haja színét ugyan nem láttam rendesen, de hátul ősze volt kötve a tarkójánál. Én ugyan nem hiszek az első látásra szerelemben, de az tuti nem bánnám ha csak rám figyelne.

Uh, oké a gondolataim totál rossz irányba haladnak. Ez nagyon nem jó igy. Engem sose érdekeltek a fiúk olyan téren, mint a szerelem, az igaz, hogy meg néztem őket magamnak de 19 éven keresztül sikeresen megőriztem a szüzességemet. És nagyon nem jó az időzítés, hogy pont most gerjedjek be egy hideg de annál dögösebb szempár láttán.

Egy könyök vágott az oldalamba. Megráztam a fejem, hogy el űzem ezeket a bizarr gondolatokat. Jobbra néztem, hogy meg kérdezem mi van már csak, hogy mindenki engem nézet. Ekkor jőtem rá, hogy a társalgásuk már el kezdődőt és én le maradtam róla .

- A nevedet ...- nézet rám Emet.

- Oh, igen. Elnézést. A nevem Medison Donovan.

Az öregebik a kezében tartott lapra nézet és bólintott egyet.