Anabell Potter története

Part 59 - Keresztes vipera

Másnap Harryék lejönnek a roxmortsi kirándulásra, így már egy hete azon voltam, hogy összeszedjem magam, és az öcsémnek ne keljen rossz állapotban látnia.

Tonks segítségével sikerült elkerülnöm egyedül a Szárnyas Vadkant, ezáltal senkit sem szedtem fel. Ha pedig mégis menni akartam, akkor jött velem, és nem hagyta, hogy többet igyak a kelleténél.

Mindent elmondtam neki rólam és Perselusról. Hogy egyforma a patrónusunk, hogy mindig valamilyen módon védelmezett, az első csókunkat a karácsonyi bál után, a veszekedéseinket, a karácsonyi ajándékát, amikor a bájitalteremben hagytam a pálcám, az okklumencia óráimat és az utolsó óra utáni csókunkat, a járőrözésemet, amikor velem tartott, az RBF vizsga hetét, amikor nem egy napot együtt töltöttünk és a szakításunkat, ami Lucius Malfoy mondata miatt történt meg. Mindent. Minden fontos percet.

Tonks pedig meghallgatott, nem ítélkezett. Az arcán vegyes érzelmeket fedeztem fel, de egyik sem volt a csalódás irántam. Csak a harag és meglepettség Perselus irányába, és a szomorúság irántam.

-Egy valamit már megértettem azok után, hogy beavattál – mondta Tonks, miközben végig terült az ágyán, én pedig vele szemben ültem a sajátomon.

-Mégis mit? – kérdeztem kíváncsian.

-Egyszer írtál az ikreknek egy levelet, amiben beszámoltál arról, hogy haladsz az auror képzővel, satöbbi' – pattant fel, hogy a szemembe tudjon nézni. Bólintottam egyet jelezve, hogy emlékszem. – az ikrek a nappali asztalán hagyták a levelet, mert kezdődött a gyűlés a rend számára. Ne aggódj, nem hangzott el semmi érdekes – tette hozzá gyorsan, amikor látta a döbbent arckifejezésem. – Szóval kint hagyták a levelet, Perselus szokásos módon dühösen kicsörtetett a konyhából, mivel hívta őt tudjukki – folytatta elhúzva a száját. –, és már az hittük rég elment, így amikor vége lett a megbeszélésnek, kimentem egyedül a nappaliba, azonban Perselus még mindig ott állt, és mosolyogva olvasta a leveledet. – fejezte be, mire én szorosan lehunytam a szemem.

-Elolvasta a levelem... – suttogtam. – Ő nem vett észre téged? – kérdeztem kinyitva a szemem.

- Nem – rázta meg a fejét. – Csodálkoztam is! Elolvasta a leveled, letette ugyanolyan szögbe ahogy találta, majd elment. Nem szóltam erről senkinek.

-Köszönöm, hogy elmondtad nekem – mosolyogtam rá fájdalmasan.

- Holnap akkor éjszakai műszakban leszel? – kérdezte témát váltva.

- Cseréltem Proudfoottal, így tudok az öcsémmel találkozni. – bólintottam. – Te is éjszakásban leszel?

- Bizony – mosolygott rám.

***

- Három... kettő... egy... tessék! *

- Serpensortia! *

Draco Malfoy pálcája robbanásszerű hangot hallatott, majd egy hosszú fekete kígyó csusszant ki belőle. Összeszűkült, dühös tekintettel néztem hol Malfoyra, hol Pitonra, amiért efféle varázslatot tanácsolt a másodikos fiúnak, hogy alkalmazzon Harry kárára.

A közeleben állók sikoltozva hátrálni kezdtek, így értetlenül fordultam a kígyó irányába, levéve a tanárról a tekintetem. Azonban, amikor a kígyó pontosan előttem állt, készen a támadásra, teljesen leblokkoltam.