Korkülönbség

12 fejezet

*Britani szemszögéből*

A nap nagyon lassan telt el. Nagyon hiányzott Szebasztian. De sajnos a suli miatt meg kell szoknom hogy nem lehetek vele egésznap. És mivel a nyaram nagy részét vele töltöttem így a barátnőimmel nem igazán találkoztam. Ezért kitaláltuk Hannahval hogy elmegyünk fagyizni egyet suli után és kibeszeljuk a nyár eseményeit.

Már megettuk a fagyinkat és már majdnem az egész nyarat kipletykaltuk mikor Hannah megszólalt.
-Te Britani! Neked nincs olyan érzésed mintha kovetnenek?
-De már nagyon régóta! De nem akartalak megijeszteni!
-Uljunk le a padra és nézzünk körül egy kicsit!
Leültünk és körbe néztünk. Meg is láttuk a kovetonket. Vagyis inkább kovetoinket.
-Baszki ez Leon meg a buzis bandája!-sugtam oda neki hogy ne legyen feltűnő mert ekkor már óvatosan felénk közeledett a banda.-Írok Szebnek!

📱Szeb!!! Itt van Leon! Követtet minket a városban! Közelednek! Nem tudom mit akar! Siess!!!

*Szebasztian szemszögéből*

📲 Nagyon sietek! Addig is ne hagyd magad!

Uram isten! Mit akarhat tőle az a kis sutyo!?
Gyorsan felhívtam Mikeot és Danit akik azonnal elindultak a városba. Azt mondták mire én ott vagyok addigra ők is ott lesznek.

[Kis magyarázat Britani szemszögéből:tavaly halálosan szerelmes voltam Leonba. Ezt Szebasztian is tudja. De mivel annak idején nagyobb darab voltam Leon nem vett komolyan. És most hogy idén ,, legyünk őszinték,, nagyon jól nézzek ki egyből rá jött hogy kellek neki. Nagyon beteges lett állandóan irogatott,hivogatott és folyton a nyakamon volt a kis bandájával együtt.]

Folytatás Szebasztian szemszögéből:

Körülbelül 120-al hajtottam át a városon. Nagyon ideges voltam. Már mindenen gondolkoztam hogy mivan ha nem érek oda időben és....
Nem volt időm végig gondolni a dolgokat. Mikor megérkeztem láttam hogy Britet lefogják a barátnőjét már arrébb rángatták. Futni kezdtem feléjük egyszer csak mellém csapódott Mike és Dani is.
Mind a hárman el kaptunk egy-egy gyereket. Én például Leont.
-Mit akarsz te a barátnőmtől?-fogtam meg gallerjanal.
-Szóval te lennél Britani barátja?-nezett rám gúnyosan.
-Igen én vagyok az! És ha mégegyszer hozzá mersz érni vagy csak rá nézel megölek! Értjük egymást?-rantottam rajta egyet.
-Vilagos!-mondta azzal elengedtem. Ő intett a haverjainak és tovább álltak.
Én Brithez léptem és szorosan magamhoz oleltem.
-Ugye nem bántott?-adtam puszit feje tetejére.
-Nem! Pont időben jöttetek!-suttogta mellkasomba és megjobban hozzám bújt.
Ekkor elnéztem Brit barátnője felé hogy vele minden rendben-e. De őt éppen Dani ölelte.
-Ők ilyen jobban vannak?-kérdeztem Brittol.
-Igen de nincs köztük szerelem. Dani csak mindenkivel is jóban van.
Mike éppen felénk sétált. Én elengedtem Britet. Ő pedig megölelte Mikeot is.
-Mehetünk haza?-kérdeztem.

Először haza dobtuk Hannaht majd Danit aztán pedig Mikeot.
Majd elmentünk Britaniekhoz.
Természetesen ott aludtam ez után a nap után nem akartam magára hagyni.