Főnökbe Szeretve (Overlord Angel x Oc)

Álmos gyilkos

Arlie

A szobámban keltem fel, mert gondolom Angel felhozott tegnap a kocsiból. Akkor kapcsolt az agyam hogy tegnap gyilkoltam meg az első áldozatomat. De milyen gyorsasággal fel takarítottam azt a helyet ahol épp hancúrozni szoktak. Mintha semmi nem is történt volna ott. Kimásztam az ágyból és elmentem elintézni a rutinomat és felkaptam egy egyszerű szettet hogy kényelmesebben érezhessem magam. Amint végeztem mentem is az ebédlőbe enni, mert kilyukad a gyomrom az éhínségtől. Még aludhatnékom van de fel keltem így már nincs vissza út az ágyam pihe-puha otthonától.

- Valakinek hosszú éjszakája lehetett? - hallom meg Angel hangját a konyhában.

- Neked is jó reggelt. - nyomok el egy ásítást.

Álmos vagyok de éhes is, így a kaja nyert ennem kell valamit. Belestem a hűtőbe és kivettem egy kisebb szendónak valót hogy egyek.

- Itt a reggeli ideje! - jön be Molly is a konyhába. - Jaj anyám, de rossz bőrben vagy. - jön oda hozzám.

- Lehetnék szarabbul is. - nevetem el magam.

- Hozok egy kávét. -indul meg Angel a géphez.

- Majd megcsinálom én! - megyek én is oda.

Angel nem engedte ezért megkérte Molly-t hogy vigyen az ebédlőbe. Egyszer még megszívom ha ennyire túl pörgöm a gyilkosságokat. Meg kell tanulnom az önkontrollt hogy ne vigyem túlzásba.

- Arlie fent vagy? - ráz fel Molly.

- Mostmár igen. - mondom félkómás fejjel.

Angel is megérkezett egy bögre kávéval és én még az asztalon pihentettem a fejem. Kellett nekem kimászni az ágyból.

- Milyen volt az első áldozatodat megölni? - kérdez meg Angel.

- Őszintén szólva én élveztem minden egyes percét. A takarítást nem tudom hogy csináltam meg ilyen gyorsasággal, de élveztem. - kortyolok bele a kávéba amit Angel hozott.

Finom habos kávé, de mintha egy kis whisky is lenne benne, vagy csak én érzem úgy. Általában pékségből kértem ki a kávémat és a reggelimet, de ezt mintha szeretettel készítették volna nekem. 

- Na milyen? - mosolyog rám Angel.

- Ez nagyon finom Angel. Köszönöm. - nézek mosolyogva a főnökömre.

- Örülök neki. - mosolyog rám.

Nagyon kedvesen bánik velem, de bűntudatom sincs hogy gyilkolhatok itt is. Igaz nem olyan mint New York néhány börtön kivégzése, de ez is jobb mint a semmi. Szeretek itt lenni de a régi barátaim is hiányoznak nekem. Mikor az utolsó pár korty kávét megittam vissza mentem a szobámba és az ablakból néztem a démonokat hogy mit is csinálnak éppenséggel. Vannak köztük olyanok akiket szerintem én öltem meg mikor éltem. Adnám hogy majd meglátna mondjuk Simon Light akit két pisztoly golyó és egy kés szúrással végeztem ki, mert a kés szúrást túlélte és volt engedélyem fegyver használatra kétszer kellett rá lőjek hogy meghaljon. Ott van még Amanda Bright is akit álmában fojtottam meg a női börtönben. Mondjuk én is bűnös vagyok mert én meg a jó ügyért megöltem a legkeményebb gyilkosokat. Annyira néztem kifelé hogy mikor megfordultam Angel ott állt az ajtónak támaszkodni. Rendesen meg is ijedtem tőle hogy ott állt. Mikor jött ide egyáltalán? Miért nem szólt hogy itt van? Ezek a kérdések sorakoztak bennem.

- Kopogtam csak nem jött hang így mikor láttam hogy kifelé bambulsz nem akartalak megijeszteni téged, ezért megvártam hogy mikor fordulsz ide. - magyarázza el nekem az egészet.

- Baj történt? - kérdezem aggódva.

- Semmi azon kívül hogy ott állsz kb. fél órája. - von vállat.

Bejött a szobába leült az ágyra és engem nézett. Rossz előérzetem van az egyszer tuti. Én is odamentem az ágyhoz leültem mellé. Angel nem habozott és az alkalmat kihasználva magához rántott és szoros ölelésbe vont engem. Már azt hittem hogy meg akar fektetni, de nem kell ilyeneken agyalnom. Meg kell bíznom Angel-ben hogy ő másabb mint a többi férfi. Eddig csak Stella-val voltam képes Mac-kel beszélgetni, mert az árva házban mindig piszkáltak a fiúk. Abból is végeztem ki néhányat mert hülyék vagy éppen ők haltak meg gyilkosság áldozata ként. A legtöbbjüket én tudtam felismerni mert sajna ismertem őket. 

- Félsz tőlem? - enged el.

- Mindig ilyen voltam a fiúkkal. Az árva házban kerültem őket mert basztattak és megvertek engem. - hajtom le a fejemet. - Ezért élvezem ha kivégezhetek valakit. - jön rám egy halvány mosoly az arcomra.

- Tőlem nem kell félned. Én nem vagyok olyan srác aki bántani akarna téged. - néz rám biztatóan.

- Köszönöm Angel. - mosolyodok el.

Hirtelen úgy éreztem mintha betont húztak volna a szememre és már csak annyira emlékszem hogy Angel-re dőlve bealszok.

Angel  

Mikor Arlie elmondta miért olyan távolság tartó velem mindent értettem. Megijedtem mikor elájult, de mint kiderült csak alszik. Megnyugodtam hogy csak alszik és nem ájult el. Rám dőlve aludt el a kis denevérem, ezért nem akartam felkelteni szegényt. Megfogtam a derekát és óvatosan hátra dőltem vele hogy eltudjunk feküdni. Arlie olyan békés természetű lány, de egyben vad. Nem hagyom egyedül így én is megpróbálok pihenni egy keveset hogy délután jobban neki tudjak kezdeni a melónak. 

- Egy napon még elmondom mit érzek irántad Picinyem. - suttogom a fejét simogatva.

 Kezdek álmosodni én is hogy így Arlie-t el nézem. Elnyúltam egy takaróért és betakartam magunkat. 

- Szeretlek... - nyomok el egy ásítást. 

Még egy kicsikét próbáltam ébren maradni kevés sikerrel. Az utolsó emlékem az hogy nekem dörgölőzik Arlie és minden homály

◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Tudom rövid lett és nem gyilkosságról van szó, de mivel a drága Arlie túl pörögte a gyilkolást ezért ma olyan fáradt volt hogy úgy nézett ki mint egy másnapos. Ezért ma egy ilyen fejezettel rukkoltam elő ami szerintem még cuki is. Viszlát kis denevéreim legyen mindenkinek szép reggele/délelőtje/estéje. Bye~bye