ATTRACTION

9. Meddig tervezel még fogdosni?

Hófehér fejhallgatóm egyik fele a fülemen ül, míg a másikat szabadon hagytam. Előttem a már jól ismert keménykötésű jegyzetfüzetem tárva várja az agyamból kipattanó ötleteket. Ujjaim közt a leggiccsesebb rózsaszín toll forog, amit valaha láttam. Mintha csak Dr. Szöszinek alkották volna a strassz kövekkel díszített írószert, aminek végén még egy babarózsaszín, szív alakú, apró párnaszerűség is lóg. Fogalmam sincs róla kié, az étkező egyik asztaláról cserkésztem be. Ebéd közben jutott eszembe egy remek gondolat, amit muszáj voltam leírnom, de hiába kutattam a táskámban íróeszköz után, egy sem volt. Elképzelésem sincs hova tűntetem el őket álladóan, szerintem egy feketelyuk lehet a táskámban. Hát így vetettem szemet erre a kis frányára.. akarom mondani drágára. Amivel most már nem ujjaim közt játszom, hanem a füzeten dübörgök vele idegességembe. Hogy a kora reggeli feszültségem minek köszönhető, arra a mellettem skubizó Jiyong is keresi a választ. Pedig, ha lenne egy kis sütni valója, rájönne, hogy mindenre ő a megoldás, meg némileg közre játszik a korgó gyomrom is, de az elenyésző mértékben. Először is maga a jelenléte megbolygat, a második nem elhanyagolható tényező az illetéktelen mancsa, amit immár szokása combomon pihentetni.

- Valami baj van? - mászik ki telefonjából, hogy az őrületbe kergethessen.

Én most megölöm!

Már az is egy dolog, hogy itt rontja nekem a levegőt, mert ő a hülye bandájának a hülye vezetője, ezért Jay ránk parancsolt, hogy dolgozzunk össze, de hogy még mellette fogdos és az illatával fojtogat, na nem! Mindennek van határa!

- Nincs! - hangsúlyozom, miközben látványosan felemelem a rajtam lévő kezét és a lábam melletti levegőbe ejtem.

Elmosolyodik, máris készen állva agyam húzására, fél kézzel pedig elrakja mobilját.

- Megakadtál? Segítsek? - dől bele intimszférámba egy tenyérbemászó vigyorral.

Erőltetetten görbítem fel szám két végét, közben elképzelem, ahogy ezt a kis rózsaszín szőrpamacsot tollam végéről letuszkolom a torkán.

A monitorra pillant, amin a sávok nagyokat pislogva várják, hogy végre kezdjek velük valamit. Meg is tenném, ha egyetlen értelmes gondolatom is születne, de ez lehetetlen, amíg a díszbika elveszi a koncentrációm. Nem tehetek róla, de a mai szettje úgy hívogatja tekintetemet, hogy képtelen vagyok nem rá lesni minden fél percben. Nagyon komolyra vette a figurát, teljes pompába burkolózott. Fehér ing, fekete öltöny, ami alatt megegyező színű mellény lapul. Sötét nyakkendője meghúzásával szigorú aurával vonta be magát, de a gallérja alól kikandikáló tetoválás, valamint a fülébe akasztott piercing megbolondítja ezt, veszélyessé téve az összképet. Csuklóját egy ezüst Rolex öleli körbe, hozva az idilli maffiózó stílust.

Hogy ne legyek oda érte?

- Bal lábbal keltél fel? - cincálja tovább idegszálaimat bárgyú vigyorával. Próbál rájönni miért nem halad a munka, mi áll az utamba, emellett végtelenül élvezi, hogy piszkálhat.

- Nem tudom - fújtatok egyet ingerülten, hozzá gyilkos szemeket ajándékozok.

Te vagy a bajom! Menj a közelemből! Lefagyasztod az agyam!

- Sooyun! Nem vagy te.. éhes? - kérdőn húzza fel szemöldökét.

Hajnal hatra rángatott be, mert hogy neki később meetingje lesz egy messzebbi városban, még jó hogy a hasam az se tudja merre van. Olyan, mintha másnapos lennék.
Bakker! Valószínűleg ettől vagyok ilyen ingerült!

- De - vágom rá hozzá fordulva, amit landol agyamban, hogy tényleg ez a probléma - Nagyon! - biggyesztem le ajkaim, ezzel éreztetve mekkora is a baj.