Az utolsó macska-Our Little Kitten (bts ff.)

5.

- Szóval-kezdem el- próbáljuk meg megbeszélni kiabálás nélkül, jó?

Külső szemszög

A vérfarkasok pár percig némaságba burkolóztak. Senki se akart egy ilyen beszélgetést kezdeményezni, ezért inkább a macskára fordították figyelmüket. A fekete pamacs Namjoon ölébe próbált kényelmesen elhelyezkedni, természetesen ügyelve körmeire, nehogy megkarcolja a fehér hajút, aki mosolyogva figyelte a hibrid szerencsétlenkedését.

-Szóval-kezte Nam mikor megunta a csendet- mivel senki se szeretné elkezdeni, ezért kezdjük ott, hogy hol találtátok?
-Egy sikátorban abban a városban ahova küldtél minket-kezdett a mesélésbe Hoseok szinte ugrálva a földön.
-Ahol, ha szabad megjegyeznem, nem volt ott az informátor-szakította félbe áradozó hyungát Tae.
-Szóval egy sikátorba találtatok egy fekete hibridet, és ide hoztátok... A terv ellenére?-lepődött meg Jimin.
-Nem tehetek róla, olyan aranyos-tért vissza Hoseok kedves énje, miközbe mutogatott a magyarázásaihoz.
-A te ötleted volt idehozni? Ejnye hyung, ilyenekre gondolni- mosolyodott el Kook, ismerve az idősebb piszkos fantáziáját.
-Ugyan már Kook, ha láttad volna az emberi alakját neked is ilyen gondolataid lennének-nyugtázta Tae, akaratlanul is visszagondolva a csábító testre.

A fekete farkas szavait csend követte, miközben mindenki a hibridre fordította a figyelmét. Ha a két farkasnak beindította a fantáziáját, akkor érdemes lehet elgondolkozni a megtartásán.

-Mi lenne ha felvennéd az emberibb alakodat cirmos-mosolyodott el Jin vörös szemekkel, ezzel tisztázva, hogy ez nem kérdés vagy kérés volt hanem megszeghetetlen parancs.
-Előbb meg kellene szavazni, hogy megtartjuk-e, nem?
-Nam hyungnak igaza van-bólogatott Kook
-Felőlem maradhat, úgy is unalmas volt az élet, nem?
-Nem is te lennél ha nem unatkoznál ennyit, Jimin. Ő az enyém, de hajlandó vagyok osztozkodni rajta-mosolyodott el Hoseok.
-Milyen nagylelkű vagy ma, hyung. Ha hamarabb nem mondtad volna, hogy hajlandó vagy osztozkodni, most meglepődnék-nevette el magát Tae.
-Engem nem fog zavarni, legalább lesz valamivel szórakozni jól mondom, hyung?-Kook ártatlan mosolyt villantott az idősebbek felé.
-Jin?-kérdezte Namjoon.

Minden szempár a legidősebbre fordult. Szinte könyörögtek, hogy megtarthassák, és a jól bevált kiskutyus szemekkel meredtek a rangidősre. Pontosabban ártatlan kisfarkas szemekkel, hátha működik ez a stratégia. A rózsaszín hajú nagy sóhajt hallatott, tekintetét a macska és a farkasok között kapkodta.

-Ha rendben tudjátok tartani. Nem akarok szétkapart foteleket találni, sem pedig a tányérokban macskaszőrt találni. És nehogy azt higgyétek, hogy nem lesznek szabályok az új kiskedvencetekkel kapcsolatba, érthető?
-Köszönjük hyung-lelkesedett fel mindenki, szinte egy emberként kezdtek örülni, és mindenki a földre költözött Jin, és Nam kivételével. Nam végülis odaadta a macskát a fiataloknak, akik körbe ülve maguk közé szorították a feketeséget.

Suga félénken nyávogott a négy farkas között, tekintetével az összes felé nyúló kezet megpróbálta figyelni, majd amikor valaki sikeresen hozzá ért fújva távolodott el, amennyire tudott mielőtt még valaki más is hozzá ért volna. A folyamatos "gyere ide" sem segített a hibridnek megnyugodni, majd a helyzet odáig fajult, hogy védekezése támadásba fulladt. A felé nyújtott kezeket elkezdte harapni, karmolni, majd mikor a sérült végtagokat meglepetségükben visszahúzták, a macska a nyitva hagyott ablak felé kezdett el szaladni. Mire a farkasok megérthették volna hova tűnt az újonnan szerzett háziállatjuk, az már sikeresen felküszködte magát az ablakpárkányra.

Szerencsétlenségére Jin és Nam elég közel beszélgettek az ablakhoz, így mielőtt Suga kiugorhatott volna a nagy házból két kéz tekeredett a teste köré. A rózsaszín hajú keze a nyaka köré, a fehér hajúé pedig a hasa alá. Szavak nélkül értve egymást Jin elengedte a macskát, és az ablakot kezdte bezárni, amíg Nam az ölébe húzta a tiltakozó testet. A szobát a folyamatos kétségbeesett nyávogás töltötte meg, egészen addig, amíg Hobi meg nem értette a kialakult helyzetet. Vörös szemeit mindenki észrevette, és miután mély hangon morogva és vicsorogva indult el macska felé mindenki félreállt az útból.

-Nyugi Hobi-tette az említett vállára a kezét Jin, hogy egy kicsit megnyugtassa a fiatalabbat. A válasz egy hangos morgás volt, vad vörös szemek találkoztak a felemás szempárral amik még mindig félelemmel teltek meg.
-Te is tudod hogy ez nem a macska hibája-ment el mellette Kook, lágy kókusz illat töltötte meg a szobát-megijesztettük, mert figyelmetlenek voltunk. Te is megijednél és talán hasonlóan reagálnál ha nálad erősebbekkel lennél körbevéve.

Kook mit sem törődve a többiekkel Nam kezéből próválta kiszedni a macskát. Mivel alakját nem látta tökéletesen eléggé megszenvedett a feladattal, de alig pár perc múlva már az ő karjaiba került a nyávogó feketeség. Melső mancsait a farkas mellkasára helyezte mintha a nyakába szeretne mászni, karmait óvatosan a pólóba mélyesztette kapaszkodás szempontjából.

-Akkor elnevezzük?-pattant fel Jimin a padlóról 200 wattos mosollyal.