Az oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel).
"Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...
Teltek a napok, de Zoe még mindig nem válaszolt egyetlen hívásomra sem. Rengeteg üzenetet hagytam neki, de semmi. Mintha teljesen felszívódott volna. Ujjaimmal a történelemkönyv fényes lapjain doboltam. Csak még egy hívás - ötlött fel bennem a gondolat -, és esküszöm, többet már tényleg nem zaklatom. Remegő ujjakkal tárcsáztam barátnőm telefonszámát. Hiába hívtam, már ki sem csengett. Mintha letiltott volna. Nagyot sóhajtottam, majd kipillantottam az ablakon, ami pont a ház mögötti udvarra nézett. Hangos földre huppanások hangjai szűrődtek fel a szobámba.
- Újra! - Hallottam meg Derek hangját. - Túl lassú vagy, Ryan! Ez nem a kismamaklub. Túl akarsz élni vagy sem? - Ryan bólintott, mire Tyler hangosan felröhögött. Derek szúrós tekintettel fordult felé. - Te meg mit röhögsz? Te sem vagy jobb nála, nehogy azt hidd! Akkor most te jössz! - bökött állával Laura barátja felé.
- Ezt figyeld, haver - kacsintott Tyler Ryannek, majd teljes lendülettel elindult Derek felé.
A hátsó udvar olyan volt, mint egy akadálypálya. Mindenhol szalmabálák, rozsdás konténerek és hordók hevertek. Ezeket kellett ügyesen kikerülniük, miközben egy célpontjuk volt: Derek.
Tyler kivicsorította éles fogait, miközben olyan szaltókat vetett, hogy még engem is lenyűgözött. Hallottam, ahogy a mellettem lévő ablakból Laura biztatja vérfarkasát. Derek nővérének a szobája pontosan az enyém mellett volt az emeleten. Még egy ok, hogy meghúzzam magam, és inkább tanuljak, minthogy összefussak vele. Hangosan felsóhajtottam. Ismételten egy nagy puffanás hallatszódott. Ezek szerint akkor Tylernek sem sikerült földre terítenie Dereket. Hát nem is csodálom - mosolyodtam el, majd újra kitekintettem az ablakon. Ezúttal rá figyeltem. Fegyelem és szigorúság: ez jellemezte őt most a leginkább. A két fiatal vérfarkas lihegve fetrengett a földön, míg Dereken egy karcolás sem volt. Még csak meg sem sebezték!
- Mára elég volt ennyi! - jelentette ki magabiztosan, elnézve a fiúk szenvedő arcát, akik egymásnak segédkezve próbáltak lábra állni. - Legközelebb ne csak a szátok legyen nagy, hanem az erőtök is! - rázta meg a fejét, majd feltekintett az ablakomra. Gyorsan hátrébb húzódtam. Már előre féltem a délutántól, ugyanis az az én időm volt. Vele. És sajnos nem úgy, ahogy a legtöbb nőnemű egyed szerette volna.
***
Ahogy délután négyet ütött az óra, eljött az én időm. Összeszorított fogakkal léptem ki a hátsó bejáraton. Hát jó, akkor vágjunk bele!
Derek már kajánul mosolygott, amikor meglátott.
- Remélem, te jobban meg fogsz lepni, mint a fiúk.
- Igyekszem - fújtam ki a bennem rekedt levegőt.
- Nem kell ide semmi hiper-szuper akrobata mutatvány. Csak figyelj a belső hangodra és menni fog!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
