Viharos érzelmek

11.Fejezet

Csak álltam ott és próbáltam magamhoz térni. A pillangók meg most is repkedtek a hasamba. Nem csinált semmi különöset csak megmentett engem egy labdától,mégis ilyen érzéseket vált ki belőlem...ami nem jó...nagyon nem...

-Liv minden oké?-szólított meg legjobb barátnőm,mire felé kaptam a tekintetemet

-Aha!-bolintottam,de ahogy Emilyre néztem láttam hogy nem vette be

-Megyünk?-intett az öltözők felé, én pedig körül néztem. Senki nem volt a terembe rajtunk kívül.

-Uhum-bólintottam ismét majd elindultunk az öltöző felé

Tíz perc elteltével átöltözve léptünk ki a kissé hideg,őszi levegőre.

-Kiváncsi vagyok,hogy most milyen szituációba keveredtek bele-nézett rám kaján vigyorral Em,miközben a parkoló felé vettük az irányt

-Nagyon vicces...-forgattam szemeimet unottan

-Én tökre shippelek titeket!-vigyorgott még mindig

-Em!!-csaptam vállon fujtatva

-Mivan?-forgatta meg íriszeit-tökre összeilletek!-nézett rám komoly tekintettel,de a szája sarkában még mindig ott bujkált a szokásos mosolya

-Dehogyis!-kiáltottam fel talán kicsit hangosan...-Teljesen másak vagyunk, ő a suli menője,bunkó,egoista,focizik, én pedig egy egyszerű lány vagyok.Amúgy is utáljuk egymást...

-Tudod hogy van az a mondás...:"Az ellentétek vonzák egymást"-bökött oldalba kuncogva
Erre már nem tudtam válaszolni,mert odaértunk Cross elé.

-Majd beszélünk ha hazaértél!Puszi!-intett mosolyogva,majd megfordulva a kocsija felé vette az irányt.

-Pusza!-kiáltottam utánna,majd Adam felé fordultam.

-Mehetünk?-kérdeztem tőle szemeibe nézve

-Aha!-bólintott halványan,majd beszállt a kocsiba,példáját én is követtem.

Az út szokás szerint csendben telt. Már meg sem lepődök ezen...
Pár perc múlva a már jól ismert ház előtt parkoltunk le.
Belépve a házba levettük a kabátunkat majd a lépcső felé vettük az irányt.

-Anyukád?-kérdeztem tőle miközben a lépcső felénél jártunk

-Elment kávézni az egyik barátnőjével-mesélte,de hallottam a hangján hogy mosolyog.

Felérve a szobába leültünk a kanapéra és folytattuk a múltkori anyagot,amit elkezdtunk.

Már majdnem kész voltunk amikor megszólaltam.

-Hol van a mosdó?-néztem a fiúra kérdőn

-A szobám mellett balra-magyarazta,én pedig egy bólintás után gyorsan kisiettem a szobából.

Öt perc múlva már megint a kanapén ültem és magyaráztam tovább azt a két példát ami hátra volt még.

-Kész vagyunk!-csaptam össze a matek könyvet-érted?-vontam fel a szemöldökömet

-Aha!-bólintott őszintén

-Akkor én megyek is-álltam fel és az ajtó felé vettem az irányt

-Várj..haza viszlek-állt fel ő is a kanapéról én pedig azt hittem rosszul hallok. Soha,de soha nem ajánlotta hogy hazavinne.
Felé fordultam és az arcát kezdtem pasztázni,de semmi nem utalt arra hogy viccelne.

-Nem vagy te lázas?-húztam össze szemöldökömet és úgy kémleltem az előttem levő fiút

-Miért lennék az?-kérdezte érhetetlenül,majd megforgatta szemeit-inkább gyere!-pörgette meg ujjai között kocsija kulcsát majd engem megkerülve leszaladt a lépcsőn.

Pár perc elteltével már a kocsiba ültünk. Az út ismét csendben telt, nem szóltunk egymáshoz.
Akaratlanul is de a fiúra vezettem a tekintetemet. A sötét haja most is tökéletesen be van állítva.
Egy fekete kapucnis pulóvert viselt hozzà pedig egy szintén fekete famert. És basszameg...kibaszott jól nezett ki...

-Mivan Smith? Ennyire jól nézek ki?-kérdezte vigyorogva és ekkor vettem észre hogy már megérkeztünk.

-Álmodozz csak!-forgattam szemeimet ezzel megpróbálva ellepni zavaromat

-Szóval nem jövök be neked?-mosolygott rám szemtelenül

-Nem!-hazudtam szemeibe nézve

-Nem jössz tőlem zavarba?-vonta fel játékosan jàtèkosan szemöldökèt

-Nem!-válaszoltam

-Akkor sem ha ezt csinálom?...-simított végig a karomon,ami következtében megborzongtam
-Vagy ezt...-tűrt egy tincset a fülem mögé és megsimította az arcomat,amire nagyot kellett nyelnem
-Vagy esetleg ezt...-hajolt a fülemhez és suttogta bele lágyan a szavakat
-N..ne csi...csinàld ezt...-vettem szaggatottan a levegőt mert szuszogását éreztem a fülemnél
-Biztos nem vagyok rád semmilyen hatással?-hallottam a hangján,hogy mosolyog.Nem szólaltam meg,nem akartam bevallani hogy nagyon is nagy hatással van rám... Mivel nem mondtam semmit,oda hajolt a nyakamhoz elég közel,már majdnem érezhettem rajta a dús ajkát,de ő csak lehelt a nyakamra,amitől megremegett a lábam. Szerencse,hogy ültem különben összeestem volna...
-Tényleg nincs semmilyen hatással rád ez?...-kerdezte majd belecsókolt a nyakamba ami következtében én levegő után kaptam. Nem csak a szívverésem lett egyenetlen,de a légzésem is...
-M...mit...csinálsz?-mondtam ki nehezen
-Csak megmutatom,hogy tévedsz-suttogta nyakamra és tovább csókolt ajkaival.
Ziháltam, és a hasamban a pillangók őrült módon csapkodtak. Nagy tenyerével végigsimított a combomon belőlem pedig egy jól eső sóhajtás szakadt fel.

-Adam...-sóhajtottam

A szemeimbe nézett,majd gyengéden megfogva a nyakam maga fele kezdte el húzni. Pár másodperc után megéreztem meleg ajkait az enyémeken,mire elég bizsergő érzés fogott el...
Kezét felvezette a combomról derekamra,amibe belemarkolt én pedig felnyögtem,ő meg ezt kihasználva elmélyítette a csókot.
Hajába túrtam,így közelebb húztam magamhoz.
Felemelve ölébe helyezett és úgy folytattuk tovább egymás ajkainak kényeztetését.

Sziasztook!! Itt is lenne a következō rèsz,remèlem tetszett🥰❤️