Apa meg fog ölni!(Bradly Bradshow fanfiction)

1.rész

Szia Adelaid vagyok! A barátoknak csak Adel. 18 éves vagyok és gimis.Egyik reggel teljesen nyugodtan keltem ki az ágyból tudván hogy már csak egy hónap van nyári szünetig.Felöltöztem,megmosakodtam és kimentem a nappaliba. Apa éppen akkor indult egy három hetes tárgyalásra ugyanis egy tengernagy berágott rá ismét. Elköszöntem majd leültem reggelizni és elindultam a suliba.Busz persze nem jár úgyhogy sétálni kell kb. 40-45 percet,de engem ez sose zavart.Imádok sétálni.

Éppen az utolsó óra után ami tesi volt üldögéltem még egy kicsit egyedül mire 5 agresszív focista berontott és elkezdtek felém jönni.Mire észbe kaptam le akarták tépni a ruháim.Én sikoltozni kezdtem,segítségért kiabáltam de nem hallotta senki.Próbáltam kiszabadulni közülük és behúztam az egyiknek. Majd mikor észbe kaptam már a földön voltam és mindannyian engem rugdostak.A hasam,a lábaim,a kezeim,a hátam és a fejemet is próbálták de azt védtem a kezemmel.nagyon fájt mindenem majd egyszer csak abba hagyták és elmentek röhögcsélve.Én ott maradtam a földön sokkos állapotban és csak sírtam és minden nagyon nagyon fájt. Nagy nehezen feltápászkodtam és elkezdtem hazafele menni ami szintén borzalmas érzés volt. Amikor hazaértem belenéztem az ajtó melletti tükörbe és mindenhol sötét foltok és vérző sebek borítottak.Összerogytam a földön,nekidőltem az ajtónak és sírtam annak láttán mit műveltek velem. Egyszer csak egy hang szólal meg a konyha felől:

-Jézusom Adelaid! Ki tette ezt veled?

Nem kellett sokat gondolkoznom ki állt ott ugyanis az egyetlen ember aki Adelaid-nek hív az nem más mint Bradly Bradshow.Kiskoromban sokat vigyázott rám amíg apa távol volt aztán egyszer összevesztek valamin és 6 éve nem láttam Brad-et.

Bradly odaszaladt hozzám,felemelt és a kanapéra tett óvatosan és már rohant a kötszerekért.Mire visszaért én megnyugodtam annyira hogy beszélni tudjak érthetően.

-Megpróbálod elmondani mi történt?-kérdezte udvariasan   

-Pár focista berontott az öltözőbe amikor már csak egyedül voltam és és megpróbálták levenni a ruháim.Én behúztam az egyiknek és után a leborítottak a földre és megrugdostak.-feleltem

-Megölöm őket!-felelte idegesen Brad

-De előbb el kell látnom a sebeid. Ha szabad?-kérdezte és én csak bólintottam és máris gondosan kötözte a lábamon és a kezemen lévő sebeket.Majd ezt kérdezte:

-A hasadon és a hátadon is vannak sebek?

-Igen-feleltem szipogva

-És elláthatom azokat is ?-kérdezte udvariasan

-Igen-mondtam és a következő pillanatban már húzta fel a pólómat

-Itt nem látok vérző sebet-mondta aggodalmas fejjel

-Dőlj előre hogy a hátadat is megnézhessem!-Amikor végzett azzal is  csak ennyit voltam képes mondani:

-Nagyon nagyon fáj-és miután ezt kimondtam újra bőgni kezdtem és Brad aki még mindig mögöttem ült óvatosan magához fogott és hátradőlt hogy le tudjon nyugtatni.Amikor sikerült ténylegesen abbahagynom a sírást ennyit nyögtem ki halkan:

-köszönöm!-és felé fordítottam a fejem

-Nem kell megköszönnöd ez természetes!-mondta lágyan

Még feküdtünk pár percet amikor újra megszólalt:

-Rég láttalak Adelaid-mondta

-Miért mondod ki mindig a teljes nevem?-kérdeztem és megint ránéztem

-Mert olyan gyönyörű-felelte és én egyből mosolyogni kezdtem

-És ha szabad kérdeznem miért vagy nálunk?-elég furcsa hogy 6 év után csak úgy felbukkan

-Penny-nél voltam a bar-ban zárásnál és hozni akart neked sütit mert mondta hogy egyedül vagy most pár hétig és mondtam hogy elhozom -felelte 

-Mi lesz velem holnap?-kérdeztem és megint síráshatáron voltam

-Holnap?Egész héten itthon fogsz maradni és majd én vigyázok rád.És jövőhéttől elmegyek érted suliba minden nap te meg majd megmutatod azokat a focistákat nekem.Megbeszéltük?-jelentette ki határozottan

-Tényleg? Megtennéd ezt értem?-kérdeztem megszeppenve

-Érted bármit Adelaid.-mondta a leglágyabb hangon ahogy egy ember csak beszélhet

Következő egy hétben minden nap jött és ápolt engem és olyan kiakasztóan figyelmes volt hogy apa már most eltiltotta volna tőlem . De ő nem volt itt.A hét végén este ültem a konyhapultnál és gondolkoztam vajon miért viseli gondomat  Brad?Csak mert én nem mondanám szépnek magam aztán betoppant megint az ajtón ahogy szokott,leült mellém és én megkérdeztem:

-Miért viseled gondomat?Őszíntén? Mert én nem hinném hogy azért mert szép vagyok hiszen hátul lapos vagyok ,csúnya vagyok és még dagadt is -megszeppenve néztem rá amikor rájöttem mit mondtam és majdnem elsírtam magam és a legrosszabb az az hogy ezt ő is látta.