Ki Nem Mondott Szavak [ bakudeku ff ]

3.rész

Deku szemszög:

Miután meg ebédeltünk haza kísértem Kacchant. Nehezen fűztem meg anyáékat hogy el engedjenek, ők is tudták hogy az én termetemmel még nappal is veszélyes egyedül sétálni az utcákon. Egész úton beszélgettünk, leginkább arról hogy mi történt amíg távol voltunk egymástól. Egész gyorsan oda értünk, el köszöntem tőle és indultam is haza. Nem volt kedvem annyit sétálni ezért gondoltam levágom az utat egy nem annyira járt részén a városnak. Hát mit ne mondjak életem legrosszabb döntése volt. Már félúton voltam mikor lépteket hallottam a hátam mögül. Hátra néztem és egy elég magas, ide-oda dölöngélő fekete ruhás férfit láttam. Biztosan csak erre lakik, nem kell félnem nem lesz baj.
A biztonság kedvéért kicsit gyorsabbra vettem a tempót, mire gyorsabb lépteket hallottam magam mögül. Ez így nem lesz jó..

Mindjárt ott vagyok a háznál, nem lesz semmi gond. Még gyorsabbra vettem volna a tempót, de ekkor a mögöttem lévő valami kendő szerűséget fogott a számhoz és onnantól kezdve minden el sötétült.

Aizawa szemszög:

Izukunak már itthon kéne lennie. Tudtam hogy rossz ötlet egyedül el engedni őt, emlékszem hányszor próbálták már őt elrabolni és meg erőszakolni. Állítólag "Kacchan" volt az aki mindig vigyázott rá, és hálás vagyok neki.
A következő pillanatban Inko a vállamra tette a kezét.
- ne aggódj Izu biztosan mindjárt itthon lesz. - próbált több kevesebb sikerrel meg nyugtatni.
- csak 10 perc a vissza út szóval már vagy 15 perce itthon kéne lennie! - nem tudtam meg nyugodni, képtelen voltam rá.
- talán Katsukinál maradt egy picit, ha attól jobban érzed magad meg nézheted hogy ott van e rendben? - majd egy puszit nyomott az arcomra amit én egy halvány mosollyal viszonoztam majd fel kaptam egy pulóvert és el is indultam.

Siettem ezért 5 perc alatt oda értem Bakugo házához, csak onnan tudom hogy hol lakik mert voltam már itt családlátogatásnál All Might-al még év elején. Be kopogtam és Katsuki nyitott ajtót.
- sensei? Mi járatban itt? - furcsa hogy most nem olyan flegmán viselkedik mint szokott.
- Izuku itt van? - iszonyúan reménykedtem abban hogy igen lesz a válasz de sajnos csalódnom kellett.
- nincs, úgy fél órája ment haza. - egyre idegesebb lettem. Hol van Izuku?!
- sensei valami gond van? Csak áll ott és bámul. -
- Izuku nem jött haza. Abban reménykedem hogy még itt van. - erre a mondatra Katsukinak elkerekedtek a szemei.
- segítek keresni. - mondta ellentmondást nem tűrően amit értékeltem, jól jön a segítség. Egy pillanat alatt fel vette a cipőjét és el is indultunk.

Deku szemszög:

Mikor fel ébredtem egy ágyon találtam magamat, mindössze egy boxer volt rajtam és a kezeim össze voltak bilincselve a hátam mögött. Nem hiszem el... Ugye ez nem az amire gondolok? Nagyon félek. Nem tudom hol vagyok, nem tudom mi történt, nem tudom mit tesznek majd velem. Egyszer csak kinyílt az ajtó és meg láttam a fekete ruhás férfit aki utoljára abban a sikátorban követett. Tudtam hogy valami nem stimmel vele.

Közelebb jött, le szorított az ágyra és vadul az ajkaimra tapadt. Próbáltam ellenkezni, aminek az volt az eredménye hogy gyomron rúgott amitől fel köhögtem egy kis vért. Már mozdulni sem tudtam. Mikor elvált tőlem el kezdett vetkőzni. Egyszer már voltam ilyen helyzetben, de időben meg mentettek. Nem hiszem hogy most is lesz ekkora szerencsém..
Ebben igazam is volt. Rám mászott a 30 év körüli férfi és le szakította rólam a boxeremet. Meg eredtek a könnyeim, a gyomrom fájt és mozdulni sem tudtam, nem tudtam ellenkezni sem. Nem hiszem el hogy ez történik. Egy meztelen vadidegen férfi van felettem, mozdulni sem bírok. Olyan, mint egy rémálom amiből nem tudsz fel ébredni.. Egy pillanat alatt belém hatolt amit én egy erőteljes sikítással díjaztam. Ennek az volt az eredménye hogy még egyszer gyomron rúgott amitől még több vért köhögtem fel.