Démoni Rémálom

3.Rész

Az ébresztőm hangos zajára keltem fel. Felületem az ágyba,körül néztem még homályosan láttam.
Borasztoan jót aludtam. Felálltam , de vissza zuhantam, mintha fejbe vertek volna.
"Vissza kell mennem a dolgaimért" - jutott eszembe. Allig söpört át az eszemben ez a gondolat, hirtelen suttogást hallottam
"Majd én elhozom neked" - hallottam meg a hangot magam mellől. A hideg is kirázott.
-Bolond vagy te lány-mondtam magamnak.
"Az lehet" - hallottam még újra az ő hangját. Nem tudtam mit gondoljak, csak reméltem, hogy a tegnapi nap túl hosszú volt, viszont keveset aludtam, hogy túl tegyem magam rajta.
-Ava-kiabált anya.-Ébren vagy?
-Igen anya készülök már.
-Rendben gyere le a konyhába reggelizni.
Felöltöztem eltettem a sulis dolgaim, majd megindultam lefelé a földszintre.
"Te félsz" - hallottam újra
-Nem, nem félek-véletlen hangosan mondtam ki, kezeimet a számhoz kaptam, hogy elfojtsam magamból a feltörő szavakat.
-Tessék kincsem, nem hallottam.
-Semmi anya mingyárt lent vagyok.
"De igen félsz! Gyere vissza, vagy tán félsz, félsz vissza jönni?" - kérdezte tőlem
"hogy lehetek ilyen bolond, megőrültem, túl keveset aludtam, túl fáradt vagyok, vagy még álmodom? " - zavarodottan ütögettem a fejem
hátha kitudom ütni a sok kusza mondatot az eszemből.
"Az is lehet" - válaszolt rá
-Haha-mondtam. Majd egy hatalmasat estem a lépcsőröl
-Jól vagy kincsem? - rohant hozzám anya.
-Persze anya
-HOGY NÉZEL KI? - kiabálta, dühösen és kétségbeesetten nézett rám -Már megint hajnalig ébren voltál? Annyiszor elmondtam hogy ez nem egészséges!
-Esküszöm anya, korán elmentem aludni, miért?
-Nagyon lila a szemed Alatt. Nem vagy beteg? Nem kell suliba menned ha nem érzed jól magad.
-De anya erre semmi szükség, jól érzem magam, szeretnék menni, minden oké. - Felálltan és bementem a fürdőbe.
....Én is megijedtem magamtól. Két hatalmas lila karika ormótlankodott a szemem alatt
-Vissza kell mennem, elhozom a dolgaim és lezárom ezt az egészet, ez nem mehet így tovább a végén teljesen dilis leszek-bizonygattam a tükörképemnek, hirtelen az étvágyam is elment, úgy éreztem egy falatot nem tudok lenyelni. Kirohantan a fürdőböl és felkaptam a táskámat
-Megyek anya késésben vagyok - csaptam be mögöttem az ajtót.
-Gyere ülj le, muszáj enned valamit, hiszen tegnap sem ettél semmit.-hallottam anyát ahogyan utánam kiabál.
-Nem vagyok éhes, köszönöm-mormoltam, de inkább már magamnak.
A suliba gyalog jártam, nem laktam közel de inkább mint hogy busszal menjek, nem szerettem a tömeget. És így legalább volt időm gondolkodni. Így tudtam egy kis időt egyedül tölteni.
"Vajon tényleg nem aludtam eleget? Hogy fogok vissza menni? Tényleg félek? Az egészet csak képzelem? Őrült vagyok?" halmoztak fel magamnak az őrült kérdéseket , de választ már nem kaptam rájuk.
30perc gyaloglás után az iskola kapuját léptem át. A termünk a legfelső emeleten volt, reggelente mindig nehéz volt felgyalogolni.
-Sziasztok-mondtam ahogy beléptem a terembe. Senki nem köszönt még csak rám sem nézett. Kicsit csalódtam, de igazából megszokhattam volna. Leültem a hátsó padba. Még öt perc kellett a csengőig. De a tanár szokás szerint már csengő előtt beért a terembe, az oszink volt az.
-Stziasztok gyerekek! - köszöntött minket. - Tudom kicsit hirtelen jött, de szeretném bemutatni az új osztalytasatokat Dylant.
Egy magas barna hajú srác lépett be a terembe, kék szemekkel.
"Na még csak ez hiányzott" - gondoltam magamba. Mindenki nagy érdeklődéssel fogadta csak én nem, nem rajongtam az új emberekért.
-Nézd csak Dylan Ava mellett van egy hely-szólt a tanárnő. "Ne kérlek ne" - könyörögtem magamba.
-Tanárnő! Szólt Lili-mellettem is van egy hely, ide is ülhet. Lili az afelé osztály kedvenc volt, a híres lány a suliban, mindenki szerette őt, pedig valójában önző volt, de senki nem látta, mindenkinek a jó oldalát mutatta. Viszont én jól ismertem őt,gyermekkorom legfontosabb személye volt.
-Igaz, Dylan jobb lesz ha Lili mellé ülsz inkább-mondta a tanár lenézően. Mindenki elkezdett nevetni. Borzasztóan éreztem magam, már megint én voltam a vicc tárgya, az egész osztály rajtam nevetett. Igaz nem akartam hogy mellém üljön, de utáltam hogy megaláztak,még maradt valamennyi a büszkeségemből, általában vissza szóltam, de ma valahogy nem volt erőm hozzá.
-De tanárnő én Ava mellé szeretnék ülni-mondta Dylan
_________
Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokáig szünet volt, de egyeltalán nem volt rá időm, nyáron haladtam vele így gyakrabban teszek ki részeket.