Epicheiris

Fekete víz, avagy a fura hely

Megint álmodtam.

A szőke hajú nő most sírt. A kislánya esetlenül odamászott hozzá és megölelte.
Aztán az álom változott és egy fekete hajú lányt láttam narancssárga pólóban amint egy fekete-fehér hajú lányt repít egy fának. A lány síkítozott, majd elnehezedett a teste és leesett a földre. Nem szólalt meg.
Az álomkép most egy férfit mutatott a víz alatt. De a víz nem hullámzott. Nem mozdult. Se a víz, se a férfi.

Hangokat hallottam.

-...Percy Jackson eltűnt...
Ismerősnek hangzott a neve.
-Nem ismertem.Te?
-Hallottam róla.
-Értem.
-Mit csináljunk vele?
-Kivel?
-A sérült lánnyal.
-Melyikkel?
-A király lányával.
Milyen király?
-Rakd a vendégszobába.
-Jó.
-Hívd az orvost is.
-Ahogy óhajtja.

Úgy tűnt befejezték a beszélgetést. Én pedig a beszélgetésük kihallgatását.

Kinyitottam a szemem, és nem azt láttam amire számítottam. Tudjátok, fehér fal, fehér csempe, fáradt dolgozók. Egyszóval közkórház.

Egy kagylókkal borított plafonú szobában voltam egy ágynak nem nevezhető lebegő anyagon. Fura?

Ja, szerintem is...De ami még furcsább, az a levegő volt. Sűrű. Mint a víz.
Hol vagyok?