Szikra |MARVEL| Bucky Barnes

8.rész

Nos hát...hol is kezdjem.
A találkozás Selby-vel valahogy nem a legjobban sikerült. Sam húga le buktatott minket, Selby-t lelőtték, mi elmenekültünk, de meg akartak ölni minket, jobban mondva még mindig. A Sharon csajszi kimentette a seggünket, majd nehezen de rá vettük, hogy hajlandó legyen nekünk segíteni a szuperkatonák helyzetben, a szabadsága tétjéért. Kaptunk is egy nevet, elmentünk meglátogatni drága barátunkat aki a szérumot fejlesztette, de végül ő is halottan végezte. Zemo-t végül a wakandaiak vissza vitték a böribe. Később Stark megtalált minket, nagyokat ordibálva küldött fel a repülőre, majd egy alapos kioktatás után számon kérte rajtunk, hogy ezt mégis, hogy gondoltuk. És most itt ülünk a Stark toronyban, miközben vacsorázunk.

-A név amit Zemo mondott..-kezdi Sam felém intézni szavait, mire nagy csönd keletkezett az asztalnál.

Én megszeppenve néztem rá az előttem ülő Sam-re. Nyelek egyet és óvatosan körbe nézek a szemeimmel, úgy, hogy a fejemet nem mozgatom.

-Milyen név?-vonja fel a szemöldökét Tony.

Nemet rázok a fejemmel lassan, és mélyen Sam szemébe nézek.

-Sienna. Miért nem mondtad el?-néz a szemembe, és ez volt az a pont, ahol puszta kézzel folytattam volna meg. Valószínű az arcomra is kiült az idegességem, mert mintha megbánást látnék a szemeiben.

-Sienna?-kérdezi vissza a nevem a kapitány, mintha csak ízlelgetné-Miért ilyen ismerős?-néz végül fel az asztalról egyenesen ránk.

-Nem tudom Steve, de én inkább felmegyek!-pattanok fel a székemről és már itt sem vagyok.

-Ennek meg mi baja? Miért nem mondta el a nevét eddig?-értetlenkedik Tony egy kicsi ellenszenvvel a hangjában.

A többit már nem hallottam, ugyanis a lift ajtaja záródott mögöttem. Kifújtam a levegőt, majd vissza gondoltam Madripoor-ra. Lehet egy-két kisebb részletet kihagytam a történetből, na de sebaj!

-Na és mi van a mi drága Siennánkal?-kérdezi gúnyosan Zemo, miközben egy nagy vita közepén vagyunk az ő lakásában-Nyilván senki nem tudja a te izgi múltadat!-vágja hozzám.

Én csak a szoba közepén, összefont karokkal díjazom meg szúrós szemekkel Zemot. Bucky és Sam a kanapén ülve feszülten figyelnek.

-Miről beszélsz?-értetlenkedik Sam.

-Ó Sam!-mosolyodik el ördögien miközben az asztal másik felén áll.-Annyi mindent nem tudsz róla! Hogy kivel utaztál egy kocsiban!-sorolná.

-Tudom, hogy ő is Hydra katona volt!-mondja Sam, mire Zemo az arcába röhög.

-Na de milyen katona!-emeli ki a "milyen" szócskát.

Sam megint csak értetlenül néz, de most nem szólal meg.

-Sienna Rumlow! A Hydra egyik legjobb katonája! Aki miatt a fél világ retteg!-kiabálja a szavakat mostmár felém fordulva.

Buckynak sem kellett sok, egyből felpattant és Zemo felsőjét elkapva rántja maga felé.

-Még egy szó...-suttogja félelmetesen.

-Várj! Mivan?-kerekedik ki Sam szeme, és mintha csak most fogta volna fel az itt hallottakat.

...

Kopogást hallok az ajtómon, mire egy halk "gyere" után be is lép az illető.

-Jól vagy?-jön közelebb az ágyamhoz, ahol ülök,

-Buck én rossz ember vagyok.-rá sem nézek, csak a takarót szugerálom miközben a térdeimet ölelem át.

Leül velem szembe és sóhajt egyet.

-Nem te tehetsz róla..

Nem tudja befejezni, mert indulatosan a szavába vágok.

-De, James! Igen is én tettem! Mindent! Engem nem töröltek ki mindig Buck!

-De kényszerített!-kiabál rám, mire kicsit megilletődök.-És nem csak Pierce, de még az apád is!

-Tudod Bucky..-halkul el a hangom és vissza vezetem a tekintetem a takaróra.-annyiszor éreztem azt, hogy a saját apám, jobban szeret téged mint a saját lányát.

Megtörten cseng a hangom, és ezután a mondat után mindketten elhallgattunk. Tudtunk jól, mindketten, hogy van igazság abban amit mondtam. És ez volt a legfájdalmasabb benne..