Die for you - The Black Phone

1. Túlélés

Finney Blake

Négy nap telt el, amióta kijutottunk a Portyázó beton börtönéből. Azóta senkivel nem beszéltem, aki nem Gwen vagy apa volt. Amikor kijutottam, nem tudtam hogy mennyire üresnek fogom magam érezni utánna.

Féltem. Még mindig. 2 napig egy szót sem akartam arról hallani, hogy menjek el ide, vagy oda. Egyedül? Túlságosan feszéljezve éreztem magam, még akkor is hogyha otthon voltam.

Hiszen ki felejthetné el a saját testvérét, ahogyan az apja öve alatt sírva könyörög, hogy hagyja abba? Féltem apától. Hogy ezek után mégjobban inni fog. Hogy mégjobban bántani fogja Gwen-t és még engem is megjelöl egy csíkkal a hátamon.

Nem tudtam volna kinézni ezt belőle, de képes rá. És ez megrémisztett. Nem akartam ott lenni, ahol éppen ő is. Aztán végül eljött a nap, amikor erőt kellet magamon vennem, és elindulni az iskolába.

Reggel Gwen-el indúltunk neki az iskolának. Csendesen beszélgettünk a délutáni terveiről Donna-val. Kiderült, hogy még én az életemért küzdöttem, túlságosan is jóba lettek.

"De ha zavar téged Donna akkor miért barátkozol vele?"
"Finney, ez bonyolult. Kérlek ne bolygasd. Majd kitalálok valamit." Ezzel le is zártuk a témát.

Az iskolához érve Vance Hopper-t láttam a falhoz dőlve cigizni. Nem lepődtem meg, hogy ha lehet így fogalmaznom. Egy mély levegő után Gwen-el a sarkamban léptem be az iskola kapuin. Mint mindig, rengeteg ember tartózkodott a folyosókon. Sok szempár figyelt engem és ez baromira idegesítő volt. De asszem, ehez is hozzá kell szokjak.

Elindultam a matek terem felé. Útközben Matty és a bandája a falhoz dőlve beszélgetett mikor megláttak engem. Megálltak a beszédben és lengették rajtam a szemüket. Elmentwm melletük, nem foglalkozva azzal, hogy Matty még utánnam fordult. Emegengedtem magamnak egy diadalmas félmosolyt, tudva hogy nem fognak többé cseszegetni.

A terembe érve még visszafordultam Gwen-hez egy "Viszlát suli után!"-ra. Szemeimmel azonnal Robin-t kezdtem keresni, aki szerencsére a megszokott helyén ült, valamit firkált egy lapra. Elkezdtem felé sétálni és ahogy sejtettem, félúton találkozott a tekintetünk. Gyorsan felállt a helyéről és szoros ölelésbe vont engem.

"Édes Istenem, azt hittem sose jössz be." Mondta nekem, miközben elengedett.
"Hiányoztál Robin.."
"Te is nekem Finn.."