Die for you - The Black Phone

2. Fura érzés

Vance Hopper

Ebben a 4 napban otthon meresztettem a seggem. Nem volt kedvem kimenni még a Pinball gépet sem hiányoltam. Túlságosan és szar emlékeket hozott fel a bolt látvágyai is.

4 nap után, anyám kéréseinek eleget téve bevonszoltam magam az iskolába. Legalábbis először megálltam cigizni, mert kúrvára basz az ideg. Ahogy végignéztem a tömegen ahogy vándorolnak a pokolba, láttam Finney Blake-et meg a hugát. Ő is észre vett engem. Fejemet felé biccentve szavak nélkül köszöntem neki, amit ő is utánnam csinált.

Még ott álltam egy ideig. Már az utolsókat szívtam a cigimből, mikor Bruce Yamada érkezett gyalog. Ez fura volt, mivel mindenhova biciklivel jár, szóval nem értettem mi baja. Minden lány, sőt néhány srác is megfordult utánna. És nem csak azért mert ő az egyik túlélő közülünk. Valamiért felbaszott a gondolat, hogy még a srácok is csorgatják rá a nyálukat.

Utolsó slukkot szívtam, majd elnyomtam a csikket. Bruce leállt beszélgetni az egyik gondolom csapattársával. Én meg szimplán odamentem. Nem tudom mi zajlott le akkor a fejemben. Megmagyarázhatatlan düh volt bennem és nem tudtam megmagyarázni. Ez még jobban felbaszott.

"Oh, szia Vance!" Mosolygott rám Bruce. A haverja ott álltszótlanúl, mérges szemekkel mérgetett engem, mintha valami kúrva fontosat zavartam volna meg a jelenlétemmel.

"És amúgy hogy vagy?" Kérdeztem lenézve Bruce-ra, aki ugyan meg volt illetődve a hirtelen kedvességem miatt, de a nagyobb mosolyából ítélve örült hogy érdeklődök.
"Köszönöm, mostmár jobban. Ugyan még járok terapeutához de azt mondja nemsokára lezárhatom a témát."
"Nem végleg, gondolom." Mondtam miközben a fejemet másfele irányítottam, mint ahol a beszélgetés folyt.

"Igen. Na és te?"
"Nem csináltam semmit. Otthon ültem." Mondtam kicsit unottan. Bruce elengedett egy "Oh, értem"-et, majd visszafordult a haverjához.
"Figyi Liam, nem hiszem hogy ma este tudok menni veletek."
"Miért?"
"Gyakorlatom lesz, tréning. Aztán Finney-vel megbeszéltük hogy összehívjuk a csapatot egy találkozóra."

Én még mindig ott álltam Bruce mellett.
"Mivan?" Kérdeztem tőle.
"Jaj, igen nem is mondtam! Viszont mennünk kéne úgyhogy majd útközben elmesélem Vance." Mondta Bruce, majd elköszönt Liam-től majd maga után húzva mentünk be.

"Nem vagyok gyerek, tudok járni, faszfej." Forgattam meg a szemem. Beszéltünk hogy összehívjuk a "túlélőket" és megismerjük egymást. Nem nagyon nyerő a számomra ez az ötlet, de nincsen más választásom.

Viszont akárhányszor a nap folyamán Liam megfordult Bruce közelében, késztetést éreztem hogy kiverjem belőle a szart is. Egész nap untam az agyamat. Suli utan kimentem elszívni egy cigit, és Bruce-t láttam előttem.