Démoni Rémálom

7.rész

Az orvos persze nem talált semmit, egészséges voltam, fizikailag. De lelkileg egy roncs, viszont ők ezt nem tudták, sőt még csak nem is selytették, hiszen jól megtudtam játszani magam anya előtt, az osztályom, Dylan és magam előtt is, néha még el is hiszem hogy tényleg nincs semmi bajom, pedig ez nem így van.
Mivel az orvos nem nyilvánított betegnek így a suliba is vissza kellett mennem, az osztálytársaim ugyanúgy kifiguráztak, nevettek rajtam, csúnya dolgokat vágtak a fejemhez, minden egyes nap, már nem volt újdonság, de mégis szinte már sírva keltem fel reggelente, először csak mentálisan, de egy idő után már fizikailag is fájt korán kelnem.
A helyzet is kezdett egyre bizarabb lenni, nem mentem vissza az erdőbe. Azóta mindenhol őt látom, folyton a gondolataimban van és nem telt el úgy egy éjszaka sem, hogy ne álmodtam volna vele. Ma este is körülötte forgott minden, ő volt az álmomban az őrangyalom és az igéretünkről hadobált, meg arról hogy nem vagyok hajlandó betartani. Ebben igaza volt, hiszen nem mentem vissza, féltem nagyon. Néha már gondoltam arra is hogy ez az egész a bűntudatom miatt volt. De ezt nem találhattam, képzelhettem csak úgy be, túl rémisztő és természetfeletti volt ahhoz.
A mai reggelem az álmok után nem volt valami fényes, fáradtan éreztem magam és gyötört a bűntudat. De képtelen voltam vissza menni, féltem , hogy ott ragadok.A jó dolog az volt, hogy anya felajánlotta , hogy ma elvisz a suliba, nyilván nem utasítottam vissza. Így egy kis kedvet kapva a mai naphoz ültem be anya mellé hatalmas terepjáronkba. Az út nagy része csendesen telt, néha elbeszélgettünk egy két dologról. Be
értünk a város központba egy gyalog járdához közeledtünk, a jelzőlámpa zöldet mutatott az autósoknak, a gyalogosoknak viszont pirosat. Megláttam hogy állt valaki a járda előtt, olyan ismerős volt, baszki ez Tiaky, felénk nézett, mosolygott, majd kilépett az útra. Mi pedig éppen felé haladtunk, anya semmi jelét nem mutatta annak, hogy észre vette.
-ANYA, ÁLLJ!-kiabáltam torkom szakadtából, szemem szorosan össze szorítottam és csak reménykedtem, hogy időben megállunk, hogy még nem késő.
Anyám rátaposott a fékre, az autó nyikorogvamegállt. Lassan kinyitottam szemeim, anya dühös tekintetével találkoztam.
-Nem ütöttük el-pihegtem-de hol van most-nézten körül de sehol sem láttam őt, Tiaky már eltűnt, megint.
-Mégis kiről beszélsz? - Kérdezte anya dühösen, majd újra elnidultunk.
-Te nem láttad? Ki lépett elénk az útra! Hogy gondolta
-Az ég világon nem volt itt senki! Mégis miről beszélsz? Esküszöm elkuldelek pszichológushoz-nézett rám, kicsit rémült volt, láttam rajta, hogy nem tudja hova tenni a dolgot.
-Agy turkászhoz? Soha! - néztem anyára csalódottan.
"Francba! Most már halucinalok is? Szuper"
"Ez van cica, megigérted, de nem jöttél, hát így jártál" - hallottam Tiaky halk morgolódását.
"Hallgas" erre csak egy kis halk kuncogással felelt.

Az autó lassan megállt, kiszálltam a suli előtt, majd bementem a terembe és leültem Dylan mellé. Nem szóltunk egymáshoz semmit(és mivel nagyon jó barátok lettünk így a tanárnő megengedte, hogy Dylan mellém üljön.) Az első óránk irodalom volt, a tanárnő a csengő szóval együtt érkezett. És jött még vele valaki. Na ne ez nem lehet, Tiaky. A tanárnő mögött jött majd becsukta az ajtót. A többiek nem voltak meglepve, én viszont annál inkább. Megállt a terem közepén, hangosan hahotázott.
-Jó reggelt! A mai órát a... - A tanárnő folytatta mintha semmi nem történt volna. Tiaky abba hagyta a nevetés, majd megfordult, a táblába mélyesztette éles karmait, a tábla éles visítása töltötte be a termet. Mintha a többieket nem is zavarta volna, csak nyugodtan üldögéltek. Én befogtam füleim, szemeim össze szorítottam,arra vártam hogy a hang megszűnjön, percek teltek el, de úgy tűnt mintha egyre hangosabb lenne.
-Ava, jól vagy-Hallottam meg Dylan hangját. Lassan kinyitottam a szemem, Tiaky es az éles hang is megszűnt.
-A francba, megint-néztem magam elé.
-Tessék? - értetlenkedett Dylan.
-Ja semmi-aggódva nézett rám-jól vagyok, tényleg-láttam, hogy nem hitt nekem, de beérte ennyivel.
"Oké, elmegyek es elbeszélgetek veled" - gondoltam, és válaszra vártam.
"Gyere szivi már várlak" - Tiaky felelt is, kicsit megborzongtam, de számítottam rá. A nap többi része eseménytelen volt. Mikor hazaertem össze pakoltam és az erdő felé indultam, tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de elegem volt. Mikor beléptem nem történt semmi, elmentem a fához, szintén semmi.
-Tiaky-üvöltöttem-itt vagyok, eljöttem.
-Buh-hallatszott mögüllem a hang-Szuper, hallottam beszélgetni szeretnél velem, de nekem kell beszélnem veled, nem tartottad be amit ígértél, következmények nélkül nem úszod meg.