Párhuzamok

6. rész

Sok diák örömére közeledett a karácsonyi szünet. Fanny sokat gondolkozott azon, hogy idén hazautazzon, vagy a Roxfortban töltse az ünnepeket, de végül az utóbbi mellett döntött. Édesanyjának és testvéreinek Mézesfalásos cukorkákat és csokikat küldött ajándék gyanánt, amiket Angelina és Alicia vásároltak meg neki, hiszen a másodikos lány még nem mehetett le a Roxmorts nevű kis faluba. Emellett karkötőket is készített, nem csak a családtagjainak, hanem a három legjobb barátnőjének, Lee Jordannek, a Weasleyknek, valamint Hermionénak, természetesen Harrynek és Neville Longbottomnak is. Nekik még az ünnepek előtt odaadta ezeket az apróságokat, volt valaki, aki azonban csak karácsony napján kapta meg tőle.
Angelina és Alicia már napokkal a szünet előtt tudták, hogy hazamennek, ezért Katie és Fanny úgy döntöttek, maradnak és együtt töltik el a karácsonyi és újévi időszakot. A tervüknek azonban Katie anyukája tett keresztbe, aki egy nappal a szünet előtt értesítette lányát, hogy idős nagyapja betegeskedése miatt jó lenne, ha minél több időt töltene együtt a Bell család. Emiatt Fanny maradt csak a társaságukból.
Karácsony reggelén döbbenten tapasztalta, hogy több ajándékot kapott, mint amire számított: a plusz csomag egy Weasley-pulcsit rejtett.
-Nahát! Kicsi Fanny, te is kaptál!-ámélkodott Fred. -És betű is van rajta!
-Lehet a tiédet kapta meg-nevetett George.
-Amennyiben Fred kedvenc színe a rózsaszín, lehet-nevetett Fanny is.
-Utálom a rózsaszínt-nyújtotta ki a nyelvét a fiú.
Fanny mosolyogva megvonta a vállát, és szó nélkül elhagyta a klubhelyiséget. Lydia után kutatott, ő volt az, akinek az utolsó karkötőt szánta. Fekete és sötétlila színű volt, szöges ellentéte a saját rózsaszín-fehér darabjának. Az üres Nagyteremben talált rá a lányra, aki az asztalnál ült és unottan eszegetett. Fanny nagy levegőt vett, és odalépett hozzá.
-Szia!-köszönt neki mosolyogva.
-Szia...?-köszönt Fannynak Lydia, ám ez inkább hangzott egy "Mit szeretnél?" kérdésnek.
-Boldog karácsonyt!
-Nem szeretem a karácsonyt-morogta a lány.
-Hát... Sajnálom...-mondta halkan Fanny. -Viszont mivel neked is csináltam ajándékot, csak odaadom-nyújtotta oda neki a karkötőt a griffendéles.
Lydia elvette és a zsebébe süllyesztette.
-Köszönöm.
-Ha esetleg nem kell, akkor kidobhatod nyugodtan.
-Azt szeretnéd, hogy kidobjam?-nézett rá felhúzott szemöldökkel.
-Nem-rázta meg a fejét Fanny.
-Én sem. Örülök, hogy egyetértünk.
Fanny elmosolyodott, majd a lány tányérjára nézett.
-Én a helyedben nem enném meg a fánkot-figyelmeztette. -Szerintem Hóborc okozott felfordulást a konyhában, mindenesetre összekeverték a cukrot a sóval. És a sós-barackos fánknál kevés rosszabb dolog létezik.
Lydia halványan elmosolyodott.
-Amúgy sem szeretem a lekvárt, de köszönöm a figyelmeztetést.
Fanny mosolyogva bólintott a köszönetre, ám Lydia ezen tettét nem igazán értette.
-Akkor miért szedted ki magadnak?-kíváncsiskodott.
-Nem kérdezel egy kicsit túl sokat?
-Sajnálom...
A griffendéles elpirult, és összepréselte az ajkait.
-Mindegy-rázta meg a fejét Lydia.
Fanny megfordult, amikor egy köhintést hallott a háta mögül. A fölé tornyosuló Piton professzorral találta szembe magát.
-Jó napot, Piton professzor!-köszönt halkan.
-White kisasszony-morogta.
Fanny nagy, ártatlan szemekkel nézett fel rá.
-Valamit mondani szeretne? Csak nem ragadt össze a nyelve?
-Nem-rázta meg a fejét Fanny. -Boldog karácsonyt!-mondta bátortalanul, és mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna, kisietett a teremből.
Az ajtóból óvatosan visszanézett, és látta, ahogy Lydia megmutatja Pitonnak a karkötőjét. A bájitaltantanár biccentett, ám a vonásai lágyabbak voltak, miközben a lánnyal beszélt. Lydia egy gyors bűbájjal megkétszerezte a kis ékszert, és Pitonnak nyújtotta a másikat, aki - mint ahogy a lány is - a talárja zsebébe tette el azt. Fanny nem igazán értette a jelenet minden mozzanatát, abban azonban biztos volt, hogy ahogy ő McGalagonyhoz, Lydia is legalább olyan közel áll Pitonhoz.

Az újév utáni első tanítási nappal a kviddicsedzések is elkezdődtek. Fanny szokásosan a lelátóról figyelte az eseményeket, ahonnan tökéletesen tudta tanulmányozni Fred és George seprűről katapultálását. Bár a lány annyira nem értett a kviddicshez, az alap szabályok ismeretében és Oliver Wood állandó fegyelmezését hallgatva biztos volt benne, hogy ilyen trükk, technika vagy taktika nincs a játékban.
Amikor George leesett a seprűjéről, és a többiek is leszálltak mellé, Fanny is lesietett, hogy megtudja, mi ijesztette meg ennyire a Weasley fiút.
-Mi történt?-kérdezte a többieket.
-Piton lesz a bíró a meccsen?
-Piton?-kerekedett el a lány szeme. -Én nem tagadom, hogy bájitaltanban nincs párja, de... Ért ő a kviddicshez?
-Ha ért, ha nem, ő fogja vezetni a játékot. És ha nem akarjuk, hogy belénk kössön...-ismételte volna el Oliver Fannynak, amit a többiek már hallottak tőle, ám Fred a szavába vágott.
-Akkor szép, tiszta játékot kell játszanunk, hogy ne köthessen bele-fejezte be a mondatot. -Látod, Oliver, figyeltünk mi-vigyorgott.
Fanny mosolyogva felhúzta a szemöldökét, majd odasúgott valamit Angelinának.
-Milyen igaz!-kiáltott fel a lány. -Wood, az ikrek megszegték az egyik szabályt.
-Mi? Melyiket?-kérdezte a két fiú egyszerre.
-Igaz!-csapott a homlokára Oliver. -Azt, hogy teljesíteni kell mindent, amit mondok!
-De Fanny meg nem szólhatna bele a csapat dolgaiba!-fonta keresztbe a karját Fred, mérgesen nézve Fannyra.
-Angelina mondta ki-védekezett Fanny, miután szintén összefűzte a karját.
-De te juttattad eszébe-védte az igazát Fred.
-Merlini sugallat volt csupán-vont vállat Angelina nevetve. -Egyébként Fanny csak jót akar.
-Persze, látom-duzzogott még mindig Fred.
-A cél ugyanaz, nem?-tette fel a költői kérdést Fanny. -Megnyerni a kviddics- és a házkupát. A ti dolgotok az előbbi, mi meg, akik nem játszunk, igyekszünk az órákon pontokat szerezni.
-Ebben igaza van, Freddie-mondta a testvérének George. -Nyerni akarunk.
-Persze-forgatta meg a szemét Fred, majd Fannyra nézett. -Akkor is beleszóltál, ismerd el.
A lány sajnálkozva tárta szét a karját.
-Igazad van, bocsánat-mosolygott, majd el is nevette magát. -Nem lehet komolyan venni a mérgedet, ha közben tiszta sár az arcod-törölt le egy kisebb adag piszkot a fiú orráról, majd fintorogva, de továbbra is nevetve rázta azt le a kezéről.
-Nem vicces-morogta Fred, ám akaratlanul is elmosolyodott.
-De, nagyon is az-bólogatott Fanny.
A fiú letörölte a kezével az arcát, bár így csak elmaszatolta a koszt, és a keze is olyan lett.
-Akkor ehhez mit szólsz?-nyújtotta ki a kezét, és Fannynak nem kellett sok idő, hogy rájöjjön, Fred őt akarja összekenni.
-Ne!-kiáltott fel és hátrálni kezdett.
-De bizony!-vigyorgott Fred.
-Nem! Fred, hagyj békén!
Fanny futni kezdett a fiú elől, aki üldözőbe vette. A többiek jól szórakoztak ezen.
-Milyen jól elvannak-jegyezte meg Alicia nevetve.
-Fogadjunk!-vetett fel egy ötletet George. -Szerintetek ki nyer?
-Fred-mondta határozottan Oliver. -Ő a gyorsabb, ez látható.
-Én Fannyra szavazok!
-Ahogy én is!-emelte fel a kezét Katie Alicia fogadása után.
-Angelina?-nézett George az afrofonatos lányra.
-Nehéz kérdés... Fred valóban gyorsabb, de Fannyt sem kell félteni. Jó az állóképessége.
-Tehát?
-Legyen Fanny.
-Akkor ez kettő a három ellen Fanny javára-összegezte George a saját szavazatát is beleszámítva.
-Mit kapnak a nyertesek?-kérdezte Oliver.
-Egy vajsört a következő roxmortsi hétvégén?-javasolta George.
-Én még nem mehetek le-emlékeztette őket Katie.
-Akkor ha netán nyernétek...
-Már pedig nyerni fogunk-emelte fel a mutatóujját Alicia, Katie pedig bólogatott.
-...majd felhozzuk neked-fejezte be a mondatát George. -Megfelel mindenkinek?
Miközben mindenki kezet fogott mindenkivel, ezzel érvényesítve a fogadást, Fanny és Fred már a Roxfort ajtaját is elérték. A lány még mindig sikoltozva futott a harmadikos fiú elől, aki kitartóan kergette. Már majdnem utól is érte, amikor Minerva McGalagony lépett ki az épületből.
-Minnie nagyi, segíts!-futott a nő mögé Fanny.
Fred még épp időben fékezett le, hogy ne kenje össze sárral a professzor asszony szoknyáját.
-Weasley, mit művel?-nézett rá szigorúan, felvont szemöldökkel.
Fanny előlépett nagyanyja háta mögül, és lihegve, viszont győztes mosollyal nézett a fiúra.
-Össze akart kenni sárral-nézett fel aztán ártatlan arccal McGalagonyra.
-Igaz ez?
-Csak mert beleszólt a csapat dolgaiba!-védte magát a fiú.
-Mert nem edzettek rendesen.
-Miket hallok?-kapott vérszemet Minerva McGalagony. -Ha nem tudná, mind a kviddics-, mind a házkupa engem is minősít! Ugye nem akarnak szégyenbe hozni Piton professzor előtt a következő meccsen?
-De tanárnő...!
-Még egy feleselés, és büntetőmunkán találja magát!-fenyegette meg Fredet az átváltoztatástan-tanárnő.
-Azért az túlzás lenne-védte meg Fredet Fanny. -Inkább csak küldje el kezet mosni. Sőt fürdeni. Igen, a második opció legyen-bólintott rá a saját ötletére.
McGalagony professzor elmosolyodott.
-Szerencséje van-nézett a fiúra. -Irány a fürdőszoba! Fanny, gondoskodj róla, hogy tisztán jöjjön ki onnan.
-Tessék?-kérdezte elpirulva a lány. -Én biztos nem fogom felügyelni fürdés közben!-tiltakozott hevesen.
A professzor asszony felhúzta a szemöldökét, ám a mosoly nem hiányzott az arcáról.
-Merlin mentsen, hogy ezt kérjem! Csak ellenőrizd, hogy tisztán jött-e ki onnan. Ne koszolja össze a klubhelyiséget.
-Jó...-motyogta Fanny, és miközben besétált az ajtón, majd fel a lépcsőn, próbálta figyelmen kívül hagyni Fred vigyorát, aki ugyan veszített, mégis alig várta, hogy mindent elmesélhessen George-nak.