Párhuzamok

7. rész

A kviddicsben elért győzelmeknek és a tanórákon elért sikereknek hála a Griffendél ház nagy előnyre tett szert a kupák megszerzésében. Ez egészen addig tartott, amíg Harryék bele nem keveredtek egy sárkányos ügybe. Fanny nem tudta a történet minden részletét, de azt, amit mindenki más, igen: az elsősök akciója miatt a házuk százötven pontot veszített el. Fanny nehezen tudta betartani Lydia tanácsát, a múltkori ellenére is igyekezett védeni Harryt, Neville-t és Hermionét Malfoy bandájával, valamint a büntetésképp kiszabott súlyos pontlevonás miatt dühöngő griffendéles diákokkal szemben.
Akkor lett igazán elege, amikor Harryt az edzéseken csupán "a fogó"-ként emlegették. Nem csodálkozott azon, hogy Harry elsőként hagyta el az eddig számára megnyugvást és kikapcsolódást jelentő helyszínt.
-Minden rendben, Harry?-kérdezte tőle Fanny, amikor a fiú kilépett az öltözőből.
-Semmi nincs rendben-motyogta a fiú, majd sóhajtott. -Te miért nem utálsz?-nézett fel a másodikos lányra.
-Miért utálnálak? Vagy attól jobb kedved lenne? Mert akkor rajtam ne múljon, szívesen-próbált viccelődni Fanny, hogy Harrynek jobb kedve legyen.
A fiú halványan elmosolyodott.
-Nem kell, így is elég, ami van...
-Igazságtalanok veled-jegyezte meg Fanny komolyan. -Mindenki hibázik, ennél nagyobbakat is.
-Az lehet, csak nem ennyit, amennyi pontot miattunk veszítettünk...
-De Merlinre...! Nem embert öltetek!
-Azt nem-gondolkozott el Harry. -Habár szívesen megfojtanám Malfoyt.
-Ki nem?-forgatta meg a szemét Fanny, bár jól tudta, a mardekáros többség bizonyára nem tenne ilyet - nem is az iránta érzett szeretet, hanem főleg az apja és családja miatti félelem miatt.
-Hadd ne soroljam-válaszolta Harry, akinek szintén hasonló gondolatok jártak a fejében.
-Jó, lehet-értett egyet Fanny. -De most nem ez a lényeg. Beszélek a többiekkel.
-Miattam igazán nem kell-rázta meg a fejét a fiú.
-De kell. És nem csak miattad. Hermione, Ron és Neville is a hibáztatás céltáblái lettek. Ez így nem mehet tovább-jelentette ki határozottan.
-Hát akkor... Köszönöm-mosolyodott el hálásan a szemüveges. -Az ő nevükben is.
-Ugyan-mosolygott Fanny is, majd Harry vállára tette a kezét. -Kitartást.
-Igyekszem-sóhajtott az elsős fiú, és elindult a kastély felé.
Fanny egy kis ideig nézett utána, majd sóhajtva nyitotta ki az öltöző ajtaját.
-Mindenki itt van még?-nézett körbe.
-Igen, a fogón kívül mindenki-válaszolt a csapatkapitány Wood. -Miért?
A lány mérgesen nézett Oliverre.
-Pontosan ezért!-emelte fel a hangját Fanny, majd a csapat meglepettségét kihasználva folytatta. -Nem csinálhatjátok ezt tovább szegény Harryvel! Most is olyan összetörten ment el. Mi ütött belétek? Miért nem vagytok képesek a nevén szólítani? Csak mert pontokat vesztettünk? Nem csak miatta van kevesebb pontunk. Nem, ne is mondj semmit, Frederick Weasley!-nézett szigorúan a fiúra, aki szólásra nyitotta volna a száját. -Ez nem csak a csapat dolga, hanem diáktársi és baráti kötelességem felszólalni Harry mellett! És amúgy is, tavaly legalább ennyi pontot buktunk miattatok is a mindenféle csínyeiteknek hála.
-Ennyi pontot biztosan nem!-ellenkezett Fred, megszakítva ezzel a hosszúnak ígérkező monológot.
-De százat biztosan!
-Az ötvennel kevesebb-mondta George a maguk védelmében.
-Ha megnézed az arányokat, ugyanott tartunk. Ketten százat, hárman százötvenet.
-Unalmas-súgta oda Fred George-nak.
-A lényeg akkor is az-tartott egy pillanatnyi szünetet, amíg egy szigorú pillantással megpróbálta elhallgattatni a Weasleyket-, hogy hagyjátok abba, és ne bántsátok ezzel! Legalább ti ne.
-Bocsánatot fogunk kérni tőle, csak nyugodj meg-szólalt meg a lányok közül először Katie békítőleg, Angelina és Alicia pedig bólogattak.
-Ez a minimum-bólintott Fanny. -És Harry után szépen megbocsátotok Hermionénak, Ronnak és Neville-nek is, valamint megvéditek őket a többiekkel szemben.
-Igen, így lesz, de ha megbocsátotok, nekem mennem kell-kezdett búcsúzkodni Oliver fontoskodva. -Azt kell mondjam, jól edzett ma mindenki, két nap múlva is ezt szeretném látni.
-Meglesz, Wood!-biztosította őt Angelina. -Szia!
-Sziasztok!
Miután az ötödikes fiú becsukta az ajtót, Fred Weasley szólalt meg:
-Roncicire majd ráadjuk anya eddigi összes karácsonyi pulóverét, és akkor nem lesz baja, ha fellökik-vihogta, George pedig hangos nevetésben tört ki.
-Jó, ez azért sok lenne-mondta, miután Fannyn kívül mindenki jót nevetett a dolgon - ám egy mosolyt a lány is eleresztett.
-Ha nem tudnátok, Ron a múltkor keményen kiállt Malfoyékkal szemben Neville mellett-tájékoztatta Fanny az említett fiú ikerbátyjait. -Nem azzal van a baj, hogy nem tudná így megvédeni magát.
-Akkor nekünk meg mi dolgunk van?-kérdezte Fred.
-Az öcsétek, tehát egyértelmű, hogy fél szemmel figyeltek rá-tárta szét a karját Fanny.
-Hagyok ott neki egy halloweeni cukorkát.
-Ennyire viccesnek hiszed magad?-szólt rá a fiúra Fanny ismét, és emiatt nem hallotta az "Akár kettőt is" megjegyzést George szerencséjére.
-Mindenki ezt gondolja rólam-húzta ki magát vigyorogva.
-Ezzel vitatkoznék-forgatta meg a szemét Fanny.
-Mindenki, akinek van egy kis humorérzéke-pontosított Fred.
-Szóval szerinted nekem nincs?-húzta fel a lány a szemöldökét, miközben csípőre tette a kezét.
-Nem én mondtam-vigyorgott a vörös hajú.
-Kint megvárunk, Fanny-szólt bele Katie a többség számára már lényegét vesztett és értelmetlen veszekedésbe.
-Rendben-nézett Fanny a lányokra, majd amikor ők kimentek, vissza Fredre. -Jó, néha vannak jó vicceid.
-Na ugye! Mit szólsz George? Sok idő kellett hozzá, de ezennel Fanny White által ünnepélyesen elismet humorista lettem!
-Ez nem semmi teljesítmény!-tapsolt George, Fred pedig meghajolt.
-Köszönöm, köszönöm! Köszönöm édesanyá...!-folytatta a színészkedést, ám Fanny, aki csípőre tett kézzel nézte végig a bohóckodásukat, megszakította.
-Elég! Vissza a témához. Tudod, Frederick Weasley, a szavaknak súlya van.
-Tudom. Félig a szavaknak hála vagyunk népszerűek-vágott vissza.
-A másik fele a csínyek-mondta nevetve George. -De az is lehet, hogy negyed részük a szavak és háromnegyede a csínyek.
-Bánom is én! Ez most teljesen mindegy-rázta a fejét Fanny. -Ront és Harryéket is most inkább szavakkal bántják, ezért kell biztosítani őket arról, hogy hozzátok fordulhatnak, ha baj van.
-Figyelni fogunk rájuk-ígérte meg George.
-Helyes-bólintott Fanny kissé megenyhülve. -Csak ennyit akartam. Sziasztok!-köszönt el, és kiment az öltözőből.
-Ez azért nem volt semmi... Anya szokott így leszidni...-nézett Fred George-ra, amikor már a kastélyba vezető ösvényen sétáltak vissza.
A lányok néhány méterrel előttük haladtak, miközben beszélgettek, a békességből és a nevetésekből kiindulva valószínűleg már nem Harryről.
-És még ő sem hívott téged soha Fredericknek, amióta az eszemet tudom.
-Na igen. -Fred megrázta a fejét. -Néha igazán nem értem a lányokat. Ő panaszkodik, hogy kicsi Fannynak hívom, erre ő sem Frednek hív.
-A lányok bonyolultak-értett egyet George. -Bár azt sem értem, te miért hívod őt úgy.
-Mert vicces, ahogy mérgeskedik miatta-vigyorodott el Fred. -És én már csak ilyen humoros ember vagyok.
-Te?
-Igazad van-karolta át George vállát-, mi mindketten humorosak vagyunk.