A király három testőre

13. fejezet

Dave arca nagyon elkomorodott.
- Amikor apa azt mondta, hogy küld mellém három testőrt, akkor azt hittem, velük viszem végig a küldetést. Cinti áruló volt, és Grimor megölte, te pedig lesérültél, és nem akarlak így magammal vinni. Sem a te épséged miatt, sem a saját elveim miatt - tette le az öklét az asztalra a herceg.
Lorenzó is komoly arccal nézett maga elé, majd felemelte a fejét és sóhajtott.
- Kétség sem fér hozzá, hogy kicsit legyengültem, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudok veletek menni.
Jack a hercegre nézett.
- Nem nyitok vitát - mondta Dave, majd felkelt és a szobájába ment. Egy hangot nem hallottak.
Egy kis idő elteltével Jack utánament. Dave az ágyán ült, a könyökével a térdén támaszkodva.
A farkas megfogta a herceg karját.
- Apának igaza volt. Sokkal szívesebben lennék most otthon. Nem kellett volna eljönnöm. Vagy nem csapattal. Egyszerűbb lett volna egyedül - sóhajtotta Dave.
A farkas leült mellé. Átkarolta a férfit, majd amikor ő felemelte a fejét, Jack összeérintette a homlokát a herceggel.
- Sikerülni fog a küldetésed. Melletted leszek - súgta a farkas.
Dave zokogva támasztotta a homlokát a társáéhoz. Nem volt meggyőzve. Nem volt már biztos a társaiban. Egyedül Róbert maradt meg az eredeti csapatból. Dave szeme előtt hirtelen egy látomás jelent meg. Egy esküvőn ült, fehér ruhában. Az oltár a szabad ég alatt volt. Előtte Lorenzó állt, szintén fehér öltözetben. Hangok sokaságát hallotta, aztán nagy csend lett. Egy nő sétált az oltárhoz. Gyönyörű menyasszonyi ruhában vonult. Dave hirtelen visszarázódott a valóságba. Jack a szemébe nézett.
"Állok elébe" - mondta Dave magában.
Duncan, Róbert és Romeo nézett be az ajtón.
- Jól van, felség? - kérdezte Duncan.
- Aránylag - mondta Dave, majd a farkasával együtt feltápászkodott.
- Itt vannak a testőreid - mutatott a fejével Jack a csapatra.
- Pontosan - mosolyodott el Romeo. Dave vett egy mély levegőt, majd összeszedte a cuccát.
- Tudom, hogy mit mondtam, de jobb lenne már most indulni - vette fel a táskáját. A többiek bólintottak, majd szedelőzködni mentek.
Dave az étkezőbe sétált. Lorenzó éppen Szilvit csókolgatta.
- De gyorsan kialakult minden. Remélem büszke vagy még az elveidre - fintorgott rájuk V.
Lorenzó hirtelen feleszmélt, mikor Dave kilépett az ajtón. A többiek is követték lassan. Lorenzó kirohant hozzájuk.
- Mi van? Már indulunk? - kérdezte.
- Mi igen. Te nem - szállt fel a lovára Romeo.
Dave előre vágtázott, majdnem fellökve Lorenzót. Jack utánament, a három testőr pedig mögöttük nyargalt.
- Inkább a sötét, szörnyekkel teli éjszaka, mint ez! - kiáltott hátra Dave.
- Egyetértünk - mondta Romeo. Erik csendben figyelt, majd Jack vállára ugrott, és azzal a megmaradt egy karjával kapaszkodott a farkas nyakába. A hátán lévő fekete köpeny lobogott, mint egy vészjósló zászló.
- Mi arra az esély, hogy Stormok kövessenek minket? - kérdezte baljós hangon Róbert.
Dave és Erik hátranézett. Grimaszolva felszisszentek.
- Nagyon sok - mondták.
- Heh, ezt bízzátok ide - mondta Jack. - A kikötőben találkozunk. Majd oda viszem Eriket is - Erik biccentett.
- Sok szerencsét, testvér. Védjük a hátatokat - mondta.
- Köszönöm - súgta a levegőbe Dave. Jack oldalra indult, majd elterelte a távolban lévő lovagok figyelmét. Dave és társai egy füzesbe rohantak.
- Most komolyan, saját akaratból berohantam a semmibe? - állította meg Derest Dave. A ló bólintott.
- Mi a baj ezzel a hellyel? Olyan szép - kérdezte nevetve Róbert.
- Csak utánad, Nightingale - intett Dave a férfinak.
Róbert megfigyelte a talajt.
- Jó kis mocsár, de van itt nem messze egy út - mondta. A fűzfák közelében óvatosan léptették a lovaikat. Nem akartak elmerülni a sárba. Sok erre a mocsári szörny.
Duncan lova egyszer megcsúszott, de Dave és Fecske kisegítette a sárból.
- Köszönöm, felség - fújta ki magát a férfi.
- Mi lesz, ha Jack-et elkapják? - kérdezte Romeo.
- Nem fogják tudni elkapni. Erik el tudja rejteni - mondta Dave.
Végre felértek a hiányos kőútra. Hiányoztak a kövek pár helyen, és azokban a lyukakban víz gyűlt fel. A fák recsegtek a feltámadó szél hatására. Egy nyomasztó érzés telepedett az utazókra.
- Csak nekem lett olyan érzésem, mintha figyelnének? - kérdezte Romeo.
- Nem, nekem is - mondta Dave vékony hangon.
A lovak hallgatóztak, és minden apró zajra felkapták a fejüket, mint a gazdáik. Róbert és Duncan kard után nyúlt, Dave és Romeo pedig kapkodta a tekintetét. Abban a pillanatban minden úgy tűnt, mintha mozogna, ha a szemük sarkából nézték. Dave előre lovagolt. Hallgatózott, közben meg-megriadt.
- Te mitől félsz? Halhatatlan vagy! - kiáltott előre rémülten Róbert, miután megijedt Dave egyik nyikkanásától.
- Jó, de akkor is félthetem egy marék molyt érő életemet - nyöszörögte V. - Egyébként te se ijedezzél, Nightingale!
Egy varangy megzavarta a beszélgetésüket amitől annyira megrémültek, hogy kivágtáztak a mocsárból üvöltve. A szél még jobban feltámadt, ahogy siettek, és a fák törzséből is arcok kezdtek formálódni.
Dave behunyta a szemét, és vakon egy portált nyitott. Átvágtattak rajta, és amikor kiértek, Dave leesett a lováról és a fűben landolt zihálva. Romeo leugrott mellé, és lefeküdt. A lovak fújtatva hátranéztek, majd Fecskederes és Romeo lova, Csibész, ledobták magukat a földre, gazdáikhoz hasonlóan. Róbert és Duncan a lovaik nyakára dőltek pihenni.
- Remélem, azt a békát megeszi egy kelpi - lihegte Dave.
- Én ugyanezt remélem annak a rókának, ami sikított, mielőtt el tudtunk volna jönni - lihegte Romeo. Dave szeme kikerekedett, Róbert és Duncan pedig felnevetett.
- Mi van? - kérdezte Romeo nem értve a szituációt.
- Az én voltam, de köszi - ütötte meg a herceg nevetve Romeo mellkasát.
- Hoppá - húzta el a szót az aranykezű. - Bocsánat, felség - mondta.
Duncan kuncogott, majd leszállt a lováról, és az egyik kezét Dave felé nyújtotta. Felsegítette, majd Fecske is felkelt. Romeo és Csibész felpattant.
- Gyalogoljunk tovább szerintem - mondta Duncan.
- Jó ötlet - mondta Dave. Duncan kicsit meghajolt előtte, majd követte.
Duncan kantáron vezette a lovát a herceg mögött. Róbert a lova hátán maradt, úgy haladt tovább. Dave haladt elöl. Fecske mellette sétált, néha a fejével megbökve a gazdája vállát. Romeo és Csibész leghátul baktatott. Romeo zsebre vágott kézzel ballagott az eget nézve.
A kőút két oldalán legelő volt. Szinte végeláthatatlan zöld tenger hullámzott körülöttük a szélben. Dombos vidéken baktattak. A magas zöld fűben helyenként színes virágok nőttek. Romeo nézegette az őket körülvevő területet.
Dave nem nézett hátra, de kis sötét mágiával figyelte, ahogy Romeo letért az útról és kacsázva követte őket.
"Ez mit csinál?" kérdezte magában Dave. Mire megfordult volna, hogy megnézze, mit csinált, Romeo mögötte termett, és egy virágokból font koronát tett a fejére. Dave meglepődve kuncogott, majd észre vette, hogy Róbert és Duncan fején is volt ilyen korona. A fiatal farkas is font egyet, amit Romeo fejére tett. Dave mosolya széles volt.
- Hogy tetted fel Róbert fejére? - kérdezte Romeotól.
- Fel tudok ugrani a ló hátára - nézte az eget az aranykezű.
Csibész Fecske mellé ügetett. Duncan és Róbert is egymás mellé ment.
- Most hogyhogy nem sietünk annyira? - kérdezte Róbert.
- Biztos jó oka van a felségnek, hogy nem siet - magyarázta Duncan.
- Próbálok lenyugodni. Mind a fogadós dolgok miatt, mind a mocsár miatt. Én bevallom, nagyon megijedtem a mocsárban - mondta Dave.
Romeo átkarolta, a másik kettő pedig összenézett.
- Mindegy, hagyjuk. Nem agyalok rajta. Csak nézz előre. Macerás lesz még az út, ami előttünk van, de ha vége, ti hősök lesztek, valószínűleg még kártyátok is lesz, Duncan és Róbert, mert Romeonak már van - gondolkozott hangosan Dave.
Fecskederes megint megbökte Dave-et az orrával, és megrázta a fejét.
- Jól van na, nem gondolok rosszra. Haladjunk egy kicsit? - kérdezte a lovától. A jószág bólintott. Dave felszállt, majd megvárta a többieket is, és előre ügetett. Most Duncan lovagolt mellé.
- Nagyon hálás vagyok, hogy magával hozott, felség. Esküszöm, hogy megvédem, történjen bármi - Duncan nem nézett a herceg szemébe, ahogy ezeket kimondta.
- Duncan, nem kell hálásnak lenned. Jack tudja, hogy milyen jó harcos vagy.
Duncan zavarba jött és elmosolyodott.
- Hé, fiúk, itt az út vége - kiáltott egy hang előttük. Egy útelágazás volt előttük. A csapat körbe lett kerítve, ahogy beértek a három út találkozásához. A négyes leszállt a lovaikról, fegyvert rántottak, és elmosolyodtak.
- Nem volt elég izgalom ma - forgatta meg a kardját Romeo.
- Csak nézz az arcukra. Nem tudják, mi vár rájuk - nézett szét Róbert.
- Elég a bájcsevejből! Gyerünk fiúk! - kiáltott a banditák vezetője. Háromszor annyian voltak, mint a herceg és testőrsége, de ez nem azt jelentette, hogy nem győzhetnek.
- Miért van az, hogy ami mozog, az meg akar ölni? - vicsorgott Duncan.
- Ezt tudd be annak, hogy velem vagy - kuncogott Dave, ahogy nekiugrott az ellenfeleinek.
- Felség, nem az ön hibája - válaszolta Duncan, megvágva az egyik ember lábát.
Egy pár sebesült már volt a porban, mikor Romeo és Róbert kitalált valamit. Az aranykezű letette a földre a mágikus kezét, és pár arany lánccal lefogta az ellent. Róbert pedig megfogta az egyik láncot, amin ennek hatására zúzmara kezdett terjedni a csapdába esettek felé, akik elkezdtek kiáltozni és pánikolni. Dave egy kicsit még hallgatta, majd elvágta a fő láncot, amit a két társa fogott. A tolvajok, ahogy tudtak, menekültek.
- Megölhettük volna őket - nézett fel Romeo csalódottan.
- Ez nem az arany sivatag. Csak azt ölheted meg, aki meg tudja magát védeni. Ezek épphogy tudtak harcolni - mondta Dave.
- De így is megöltünk párat. Nem értem ebben a logikát - morgott Róbert.
Dave megfordította az egyik földön fekvő testet. Az ember még lélegzett. Duncan is ellenőrizte az előtte lévő pár embert.
- Egy sem halt meg még. Itt hagyjuk őket, ahogy ők szokták - Dave elnézett a távolba, majd a lovára ült. Róbert és Romeo összenézett, majd követte. Duncan megvárta, míg elindulnak, majd ő is utánuk indult. Ellovagoltak a támadóik mellett, akik visszarohantak sebesült társaikhoz.
A lovagok nem néztek vissza.
- Nincs sok logikája, de hajrá - motyogott Romeo. - Nem tudsz portált nyitni a kikötőhöz? A mocsárban sikerült - kérdezte.
- Nem tudom. Még nem tudok jól teleportálni, csak úgy találomra. Megpróbálhatom - mondta Dave. Behunyta a szemét és koncentrált. Egy vörös portál nyílt meg előtte.
- Légyszi - suttogta remegő hangon.
Félig bátran átlovagoltak rajta, és legnagyobb szerencséjükre a kikötővárosba értek.
- Ez mind szép és jó, de miért nem egyből a Lotaringiába? - kérdezte elégetlenül Romeo.
- Mert az ottaniak okosak. Lord Jozef lezárta a mágikus határokat egy incidens után, szóval csak a fő mágusok és ő tud oda teleportálni. Ezért nem tud a Wither se ide jönni - mondta Dave, közben fejben hálálkodva az isteneknek, hogy nem a világ végén lyukadtak ki.
- És miért nem egyből egy ahhoz közeli faluba? Sokkal könnyebb lenne - folytatta Romeo.
- Ha meg akarsz ölni, akkor egyszerűbb. Arra se vagyok képes, hogy innen hazateleportáljak, nemhogy közel Darenorhoz - mondta Dave.
- És honnan tudod, hogy le van zárva a Lotaringia határa? - kérdezte Romeo.
- Mikor tanultam portálokat nyitni, akkor lett elmondva, hova lehet, hova nem, és a Lotaringia megmaradt a fejemben - szállt le Deresről Dave. - Már csak meg kell keresnünk a kapitányt - sóhajtotta.
Megfogta a lova nyakmadzagát és maga mellett vezette az úton. A három testőr is követte. Négy út találkozásánál épült a település, és balról a folyó határolta.
Dave végighaladt a főutcán. Elértek a főtérre, ahol éppen vásár volt. Storm katonák figyeltek a rendre, és mikor meglátták a herceget, odasétáltak hozzájuk. Nem szóltak semmit, csak sétáltak velük. A fogadó előtt megálltak, majd megfogták a lovakat és vigyázni kezdtek rájuk.
Dave belépett az ajtón. Odabent hajósok és kalózok ittak és ünnepeltek. Mikor a négyes belépett az ajtón, egy pillanatra elcsendesedtek és rájuk néztek. Dave biccentett a pultosnak, aki visszaköszönt. A bentlévők folytatták az éneklést és ivást. Dave szétnézett, majd elindult az egyik asztalhoz.
Az asztal végében egy szőke hajú és szakállú férfi ült korsóval a kezében.
A homlokára kötve egy kékeslila kendő volt. A jobb szeme fekete volt, az írisze kék mindkét szemében. Hosszú szőke haját a tarkóján fogta össze. Borostája nem volt összenőve a pajeszával. Az arca jobb oldalán egy karmolás éktelenkedett. A nyakában egy fogmedál lógott, az inge nem volt összefogva, láthatóvá téve az izmos testet, amit sebhelyek borítottak. A jobb csuklóján egy bőrszalagot hordott, a balon egy kékeslila selyemkendőt. Derekán egy sötétkék selyem csíkot viselt, két vékony bőrövvel. Az öv alatt kilógott az ing hullámmintás alja. A nadrágja ugyanolyan színű volt, mint Duncan-é. A csizmája fekete színben tündökölt.
Felnézett Dave-re, aki leült vele szemben.
Megitta az utolsó kortyot a korsójából, majd megtörölte az arcát, és a herceg felé fordult. Az emberei körbe állták a férfit és a három testőrt.
- Mi kéne, cimbora? - kérdezte a szőke férfi.
- Hajó, ami Szorevin felé megy - mondta a herceg. A férfi emberei kardot rántottak, és a herceg torkához tették a fegyverek hegyét.
Dave és a kapitány komoly arccal néztek egymásra néhány percig, majd felnevettek, felkeltek a székeikből és megölelték egymást.
- Annyira örülök, hogy látlak - törölte le az örömkönnyeit a kapitány.
- Hát még én, Nightingale. Ahogy látom, még mindig jól megy sorod - mosolygott Dave.
- Jól látod. Szóval, merre tartasz? - kérdezte a kapitány.
- Darenar a végső úticél - ült vissza Dave. - Át kéne minket vinni a folyón.
A kapitány elmosolyodott.
- Lett ásva egy csatorna a két folyó közt. El tudlak vinni a Véres-erdőig - mondta a kapitány.
- Mibe kerülne nekem? - kérdezte a herceg. A kapitány megfogta a férfi állát két ujjal, majd megcsókolta.
Romeo és Róbert fegyvert akart rántani, de Duncan megfogta a kezeiket.
A kapitány elengedte a herceget.
- Semmibe. Megtiszteltetés lenne ismét a fedélzeten tudni téged - mondta halkan Nightingale.
Dave bólintott, majd felkelt.
- A kikötőben fogunk várni - mosolygott.
Sarkon fordult, majd a társaival kiment az ajtón.
Kilépve a Storm katonák azt látták, hogy Dave megtörölte a száját és köpött egyet.
- Ez mi volt? - kérdezte Róbert megfogva V vállát.
- Bűzlik a rossz piától - ivott a herceg a saját kulacsából.
- Miért hagytad, hogy megcsókoljon? Ha ez volt az ár, akkor inkább kereshettünk volna mást, aki elvisz - akadt ki Romeo.
- Igazat kell adnom Romeonak, felség. Mást is kereshettünk volna - mondta Duncan visszafogottan.
V csendben maradt. A társai körbe állták.
- Figyeljetek. El fogok mondani mindent, csak legyünk túl a hajóúton - sóhajtott a herceg.