Otthontalanul

Bevezető

Mindig is otthontalannak éreztem magam.

Egyszerűen nem találtam a helyem a világban.

Amióta megszülettem, nem hittem benne, hogy az otthon négy falhoz és egy tetőhöz van kötve.

Pedig mindig győzködtek róla, hogy ez így van.

Én viszont bizton állítottam, hogy ennél többről kell szólnia.

Sosem tudtam, merre keressem, hogy hol lehet pontosan.

Arról pedig sejtésem sem volt, hogy pont ezen a nyáron fogom megtalálni...

Én

Minden egyes évben ugyan az volt az életem körforgása. Iskola, majd nyáron egy görögországi nyaralás, ami néha hetekig tartott. Odakint volt pár barátom. Nem sok, de legalább voltak és szinte az összessel görögül beszéltem. Itt viszont, senkivel nem találtam a közös hangot.

Az egyetlen dolog, ami boldoggá tett, az az írás volt. Mindegy, hogy egy regényen vagy a naplómon dolgoztam. A papír mindig meghallgatott. Mert az introvertált emberek általában írnak. Hiszen itt... mi is meghallgattatunk.

Oh igen, egyetlen dolgot elfelejtettem. A nevem... Marina. Jelenleg 21 éves vagyok és egyetemista. Mármint az voltam, csak erről még senki nem tud. A múlt időről. Közgazdaságra jártam, de igazából a legkevésbé sem érdekel az egész. Nem az én világom és egyáltalán nem érzem magam jól abban a közegben.

Gondolom a külsőmre is kíváncsi lennél. Sokszor úgy kelek fel, hogy gubancos a hajam. Ami egyébként fekete, és csak a vállamig ér... de legalább hullámos, hogy biztosan legyen egy barátom itt is. A hajvasaló. Mostanában egyébként vele sem vagyunk jóban. Azt hiszem lassan meguntuk egymást az évek alatt. Egy hete pedig össze is vesztünk az első két tincsemmel, így levágtam és most frufrum van. Home made.

A szemem színe zöld. Ezt szeretem magamon. Néha még tehetségem is van a sminkeléshez. Olyankor tudok két, nagyjából egyforma tusvonalat húzni. Ez az életem egyik legnagyobb teljesítménye, azon kívül, hogy közel 20 regényem áll már a fiókomban. Mert régimódi vagyok, így kézzel írtam őket. Papírfecnikre.

A testem. Ezt esetleg átugorhatnánk? Nem tökéletes. Van egy kis pocakom néha, amit a legerősebb próbálkozásaim során sem sikerül eltakarnom. De legalább tuti, hogy a barátaim közül én eszem a legfinomabb kajákat, minden féle bűntudat nélkül. Ez is valami nem? A narancsbőr kifejezését nem mindig tudom értelmezni. Van, akin csak narancs van? Én egy egész citrus fa vagyok.

Talán, ha megtalálnám azt az otthont, amit keresek. Soha többé nem jellemezném magam így. Talán boldog lennék úgy, ahogy vagyok. Talán önmagam lennék, úgy igazán.

Lehet, hogy én lennék afőhős lány, aki megtalálta a boldogságot. Vagy az, amelyik szerelembe esett.Talán lehetnék én az, aki ebben a szomorú világban megtalálja az otthonát?Igen, most én leszek a főszereplőm.