Az utolsó macska-Our Little Kitten (bts ff.)

6.

-Legyen Kormos!
-Ne, inkább Lusti.
-Lusti?-neveti el magát Jin-ez honnan jött?
-A macskák lusták.
-Igazad van, de inkább legyen valami menőbb.
-Inkább cuki neve legyen
-Nevezze el Hoseok, végülis ő találta
-Ez igaz, Hoseok-hyung, mi legyen a neve?
Minden szem az említettre szegződött, még a macska is abbahagyta a nyávogást.
-Nem szeretném tönkretenni a pillanatot, meg a szórakozást, de lehet hogy Hoseok-hyung megöli valamikor. Várjuk meg azt, hogy meg fog e halni.

-miau
-na, nincs semmi baj Cicus-Kook megint a karjában lévő gombolyagra firdította figyelmét. Óvatosan kezdte simogatni a macskát, aki felemás szemeivel bámult rá, mindenkit meglepve, mikor halkan dorombolni kezdett, és belebujt az érintésbe-jól van, okos kisci-
-Ezt hogy csináltad?!?!?-csattantak fel néhányan a szobában, mire a macska nyávogni, karmolni kezdett, próbálva valami biztonságosabb helyre keveredni.

Suga szemszöge
Nem tudom mi van velem, de ez a lágy kókusz illat, ami az engem tartó farkast körbeveszi nagyon megnyugtató. Nem is vettem észre, hogy ellazultam, és halkan dorombolni kezdtem, amíg a többi farkas el nem kezdett üvöltözni. Nagyon megijedtem a hírtelen zajtól, ezért nyávogni és karmolni kezdtem, egészen addig, amíg valaki a tarkómbál fogva meg nem emelt. Szépen fogalmazva hála a velem szemben tanúsított viselkedésnek, kisebb és könnyebb vagyok, mint a legtöbb korombeli. A kéz ami emelni kezdett nagyon hasonlított arra, amikor először ért hozzám ember.

Tisztán emlékszem, hogy a semmiből nyúlt hozzám, és kezdett el emelni. Akkor még azt hittem az legalább nem fog bántani. Tévedtem. A fiút néhányan körbeállták, és valaki egy éles pengét adott a másik kezébe. Valamit beszélhettek, de a következő fontos dolog az az volt, amikor a penge találkozott a hasammal. 'Ne bízz senkiben, te idióta' állapítottam meg még az előtt, hogy a fájdalom szétáradt volna a testemen. Kétségbeesetten kezdtem nyávogni, és karmolni amint úgy-ahogy észhez tértem a sokkból. A harmadik mély vágásnál sikerült megkarmolni a fogvatartómat, mire az a falhoz vágott.

A sikátor fala! Szemeim előtt egy fekete hajkorona, és egy vörös szempár villant fel. A képet egy mély, és veszélyes hang követte. 'Ne feleselj, te korcs, majd én megmutatom, hogy hol a helyed' most nem a hasamban éreztem a fájdalmat, hanem a hátamban. Nem kapok levegőt! Senki se hallgat rám. A farkas közelebb jön, elém áll, majd a hátamra tapos. Ne, nem akarom. De mit is várok? Egy farkas, és a bundám fekete.

Fejete bundám van... Most otthon vagyok. Már amennyire az otthonom. Igen, mostmár tudom hol vagyok. Nem sokkal azelőtt vagyok, hogy anyával külön kezdtünk élni.
'Nézd, fekete a bundája!'
'Hogy lehet valaki ilyen korcs?'
'Ne merészelj mégegyszer a közelünkbe jönni'
'Még az apja is elhagy-'

Apa...

-ád, cicám! Ki ez? Hallasz cicám? Hé, nézz rám! Cicám? Ki akarna magáénak? Én csak egy korcs vagyok...

Bocsi cicám, nem akartalak megijeszteni. Az orgona illatú! A farkas... Mit csinál ő itt? Ja, hazavitt, kisállat lettem... Meg fog ölni! Fuss! Mennem kell, menekülni... El, el

Külső szemszög
Mikor Suga megijedt a hangos zajoktól, és karmolászni kezdett, Kook megijedt. Gyengébb látása miatt nem tudta az ilyesmiket jól lereagálni, és ezt a többiek is tudták. Éppen ezért ment oda hozzájuk Namjoon, és emelte ki a macskát a fiatalabb kezei közül. Régen hallotta, hogy az anyamacskák a tarkójuknál fogva hordják kölykeiket, ezért ha ott fogjuk meg a macskát, nem karmol. Terve sikeres lett, Suga abbahagyott minden mozgást, csak sűrűbven kapkodta a levegőt, mint aki mindjárt megfullad.

A hat farkas egymásra meredt. Nem értettek a macskákhoz. Jobb híján letették Sugát a konyhaasztalra, hogyha akar odébb futhasson, hogy jobban érezze magát. De a macska nem állt meg a lábán. Nem ment odébb. Az oldalára esett.
-Mi történt vele?-kérdezte Jimin, aki elég hamar megkedvelte a kis szőrgombócot. Bár ez mindegyikükre igaz volt.
-Nem tudom, nem kellene így reagálnia-Jin egyből közelebb lépett az asztalhoz, majd nem sokkal később a fiatalabbak is követték.
Mielőtt ötletelni kezdhettek volna, mit kezdjenek a macskával, az nyöszörögni kezdett. Lassan, láthatóan fájdalmak között emberi alakját kezdte felvenni, oldalára fordult, fülei hátrahúzva, farkincája mellkasához szorítva. Hasát 'védve', mintha támadásra számítana. Nyöszörgött, levegőért küzdött, és könnyezett. Így már felismerhetőbb volt, hogy nem észlel semmit abból, ami történik.

A farkasok hamar tudták mit fognak csinálni. A hibridet a hasára fordították, lábai így lelógtak az asztalról, de mivel alacsony, nem érte el a padlót, így nem verte be. Nem akarták kideríteni, hogy hogyan reagálna, ha mindeközben egy külső sérülést is szerezne. A macska szó szerint a füle botját se mozdította a hírtelen helyváltoztatásra. Hoseok a fekete tincsek közé nyúlt, óvatosan simogatni kezdte a hibridet, hallkan megnyugtató szavakat mormolt neki. Jin elment szerezni egy pohár vizet, ártani nem árthat alapon. Kooknak sikerült ismét lenyugodnia, a szobát megint lágy kókuszillat töltötte meg.
-Minden rendben lesz cicám. Majd mi vigyázunk rád, cicám-a hibrid füle megmozdult, mindenki észrevette, kicsit megnyugodtak.-Hallasz cicám? Hé, nézz rám cicám!-morgás szaladt ki a macska száján. Kábultan bámult a felette lévő farkasra, majd lassan körbe kezdett nézelődni, de félúton eszméletét vesztette.
-Mi a baja? Mi történt?-aggódott Jimin, szemét le se véve a macskáról.
-Kimerülhetett, és most alszik- Tae megnyugtatóan Jimin vállára tette a kezét-jól lesz. Vigyázunk rá, mert a miénk.

Elnézést a kisebb kihagyásért. Remélem tetszett a rész, megpróbálok majd sietni a folytatással.