Viharos érzelmek

12.Fejezet

Levegő hiány miatt el váltunk egymástól és akkor fejbe csapott a valóság...Jézusom!! Én csókolóztam Adammel miközben Zackkel randizom.
Egymás szemeit pásztáztuk és nem szóltunk semmit.
Hogy történhetett ez meg? Nem szabadott volna ezt tennünk ,hiszen utáljuk egymást. Én pedig randira fogok menni Zackkel erre meg itt smárolok az ellenségemmel. Nem bírom! El kell innen mennem!

-É..Én most megyek-makogtam zavartan,majd a válaszát meg sem várva szó szerint kirohantam a kocsiból és a bejárati ajtóig meg sem álltam.
Becsukva az ajtót neki döntöttem a hátamat, és behunytam a szememet. De kár volt...Újra lepergett előttem a jelenet, ahogy Adam ölébe ülök és elég hevesen csókolózunk. De nem!! Ki kell őt vernem a fejemből. Csak elkapott minket a hév és emiatt történt ez meg... Egyikünk se érez semmit a másik iránt!

Tíz perc elteltével már az ágyamon ültem és Emilyt tárcsáztam.

-Sziaa csajszi!-vette fel szinte azonnal

-Szia!-sóhajtottam nagyot

-Baj van?-kérdezte és szinte láttam magam előtt ahogy összevonja szemöldökét

-Ami azt illeti...-hangom halk volt

-Liv! Mi történt? Kezdesz megijeszteni!-hangjában aggódást véltem felfedezni

-Át tudnál jönni?...Nem telefon téma-magyaráztam

-Persze, 5 perc és ott vagyok!-hadarta el gyorsa,majd rám nyomta a telefont.

Öt perc múlva ki csapódott a szobám ajtaja és drága barátnőm aggódó tekintetével találtam szembe magam.

-Mi történt?-ült le mellém az ágyra

-Huh...hát...-próbáltam kinyögni valamit,de nem nagyon sikerült.

-Liv mondd már!!-csapott az ágyra kissé idegesen

-Csókolóztunk Adammel-hadartam el gyorsan majd kezembe temettem arcomat.

-Hogy mivan?!-ugrott fel visítva

-Igen...-bólogattam egy nagy sóhajtás után

-Úristeen!!-visitott megint,majd elkezdett tapsolni-kérem a részleteket!-ült vissza mellém és kezdett el fürkészni- kíváncsian, én pedig bele kezdtem a mesélésbe.

Adam szemszöge:

Az ágyamon feküdtem miközben újra és újra lepergett előttem a jelenet. Azok a szemek...szinte megőrjített parfümének illata...újra érezni akarom...érezni akarom ahogy kezeivel hajamba túr miközben ajkaimat kényezteti...a derekába akarok marni, és azt akarom hogy az érintésemtől nyögjön fel!
Nem!! Nem!! Adam ti utáljátok egymást, ez csak egy hirtelen fellángolás volt!
El kell valamivel terelnem a figyelmemet...

Egy nagy sóhajtás után kikeltem az ágyból,majd leszaladva a lépcsőn magamhoz vettem a kocsi kulcsot és kiléptem az ajtón.

Pár perc múlva leparkoltam Nathan házánál. A kocsit lezártam és elindultam az ajtó felé.

-Csá haver!-kelt fel a kanapéról legjobb haverom,amikor látta hogy belépek a nappaliba

-Cső!-pacsiztam le vele, majd levágódtam a fekete kanapéra

-Mizu?-ült le mellém

-Semmi...-túrtam bele hajamba

-Haver, látom hogy van valami! Ki vele!-ütött vállba-a kis csajról van szó?-tapintott rá a lényegre pár másodperc hallgatás után.

-Ja...-bólintottam egy sóhajtás után

-Mivan vele?-mosolyodott el halványan

-Smároltunk a kocsimba-túrtam bele ismét a hajamba