𝘚𝘩𝘦 𝘴𝘪𝘵𝘴 𝘣𝘦𝘴𝘪𝘥𝘦 𝘮𝘦 𝘭𝘪𝘬𝘦 𝘢 𝘴𝘪𝘭𝘩𝘰𝘶𝘦𝘵𝘵𝘦 | ChaeSoo ff.

2.

Reggel a telefonom csörgésére keltem, igyekeztem azt hamar kinyomni, nehogy a békésen mellettem szunyókáló Hyunwoot felkeltse. Majd aztán hirtelen felhúztam a szemöldököm, mikor a kijelzőn megpillantottam Jisoo nevét, agyamon átcikázott a gondolat, vajon mégis miért hív reggel 8-kor? Megdörzsöltem álmos szememet, leraktam a készüléket és gyorsan magamra kaptam a krém színű, puha köntösömet. A hajamat egy már eléggé megviselt hajgumival amit az éjjeli szekrényen találtam hanyagul egy kontyba fogtam. Kivánszorogtam a konyhába és míg belekezdtem a kávé főzésbe visszahívtam a lányt.

- Csak hogy végre felvetted Roro! - szólt bele kissé indulatosan Jisoo.
- Roro? Ez a becenév meg honnan jött? 
- Most nincs idő értetlenkedésre, épp egy fotózást kell lebonyolítanunk, de a másik modell aki velem lenne a képeken, felmondott úgy 1 órával ezelőtt és az ügynökségem, nem tud új embert szerezni. Óriási kiesés lenne a karrieremnek, ha ez az egész most meghiúsulna - hangján érezhető volt a kétségbeesés.
- Te jó ég, nagyon sajnálom, de mégis hogyan tudnék neked segíteni?
- Itt jössz te a képbe... - hatás szünetet tartott - nagyon megnyerő a szépséged be kell vallani. Pont remekül passzolnál mellém a fotókon! Örökké az adósod lennék, ha most ezt elvállalnád. 

Hogy én? Címlap fotókon, valami újságban? Nem, nem... Az teljesen ki van zárva! Ráadásul a külsőm sem néz ki most a legjobban egy ilyen este után. Nagyot nyeltem, majd a válaszom még engem is meglepett:

- Rendben, benne vagyok. De borzalmasan nézek ki, nem tudom mit kell felvennem, sosem voltam még ilyen fotózáson és nem tudom mit hogyan kell csinálnom. Teljesen elveszett leszek.
- Jaj ugyan, ezen nem kell aggódnod, profi sminkesekkel dolgozom a ruhák pedig már elő vannak készítve. Az rajtad áll miben jössz ide, nem azokban a ruhadarabokban kell szerepelned. Az embereim pedig nagyon kedvesek, mindent szépen elfognak magyarázni. Nem kell aggódnod drága, tökéletes vagy! - bíztatott.

Ezután megadta a címet, ahová mennem kellett én pedig készülődni kezdtem. Lóhalálában magamra kaptam egy szaggatott farmer nadrágot, és egy cica mintás pólót, a hajamat nem volt kedvem kivasalni, így azt csak kifésültem. Megittam a kávémat, ami addigra már kihűlt, mire elkészültem így nem volt annyira élvezhető az íze. Egy cetlire ráfirkantottam egy üzenetet Woonak "Jisoo-nak szüksége van rám, később mindent elmagyarázok. Hagytam neked kávét és reggelit, szeretlek" és ezt a konyhapultra tettem. 

Normál esetben utálok vezetni, mert túl megterhelő az idegrendszeremnek mindenre figyelni, de most sietnem kellett, így ezt is bevállaltam. A cím ahová mennem kellett, nem volt túl messze ezért 15 perc alatt oda is értem. Egy nagy fehér épület előtt álltam, modern építési stílusban készült, ami messziről megragadja az emberek tekintetét, elképesztően picinek éreztem magam előtte. Bátortalanul besétáltam a fő bejáraton, a portán nem találtam senkit, aki útba igazíthatna, ezért magam indultam egyre beljebb. Pár lépés után két kart éreztem a vállaim körül és Jisoo ölelt át a hátam mögül. Akaratlanul is zavarba jöttem ettől a jelenettől, de viszonoztam az ölelést. 

- Végre itt vagy! Kövess és máris kezdhetünk - örült meg nekem, majd megragadt a kezemet és húzni kezdett maga után.

A stúdió a második emeleten volt, de szerencsére lifttel mentünk fel. Soo először bemutatott pár stylistnak, akik levették a méreteimet és szebbnél szebb ruhadarabokat adtak a kezembe. Ezt követően a sminkesekhez kerültem, akik sokszor megdicsérték mennyire szép az arcbőröm és egy nem túl erős, de azért kamerán is jól látszó sminket készítettek nekem. A procedúra végén, végre megismerhettem a fotográfust, akit Jasonnek hívtak. Nagyon barátságos férfinak tűnt, azt mondta már többször is dolgozott Jisooval. 

- Gyere öltözzünk át, ne vesztegessük az időt. Erre van az öltöző - majd egy fülkére mutatott és behúzott magával barátnőm.
- Várjunk, egy öltözőben kell öltöznünk? - dadogtam megszeppenve.
- Persze, csak nem vagy szégyenlős előttem? - kuncogott és rám kacsintott.
- Nem, hát persze hogy nem... - motyogtam és elkezdtem levenni a pólómat.

A szemem sarkából észrevettem, hogy valamin elcsodálkozott ezt a mozdulatot követően. Ekkor beugrott az előző este pár emlékképe és realizáltam biztosan a vörös foltokat nézi a testem pár részén, amik most az öltöző megvilágítása miatt biztosan jól láthatóak. Lazának akartam tettetni magamat, ezért a nadrágomat is levettem, majd felvettem azt a fehér szoknyát amit kijelöltek számomra. Addigra már Jisoon is fent volt a rövid nadrágja és épp a pólóját készült felvenni, amikor hirtelen felém közeledett. Jobb kezével átkarolta a csípőmet, a másikat pedig az arcomra tette, egészen közel hajolt hozzám és a szemembe nézett:

- Úgy látom egészen jól sikerült a tegnap éjszaka - suttogta majd lenézett a mellem fölött lévő egyik vörös foltra - be kell valljam, elég irigy vagyok most Hyunra.

A szívem zakatolni kezdett és már a levegőt sem tudtam olyan nyugodtan venni mint azelőtt. Most annyira erősen éreztem az illatát, mindent körbe lengett, a haja édes volt, akár a méz. Az arcán egyetlen hibát sem fedeztem fel, és mivel rajta sem volt póló megállapítottam mennyire tökéletes mellei vannak. Annyira különlegesnek éreztem magam, hogy ennyire közel lehetek hozzá. Talán csak én éreztem így, de abban a pár pillanatban, míg így álltunk és egymást pásztáztuk, forrni kezdett a levegő. Nem tudtam, honnan jött ez az ötlet, de valamiért ösztönösen közeledni kezdtem az arcához. Már majdnem hozzá értek az ajkaim az ajkaihoz, bennem volt a vágy, hogy megcsókoljam puhának tűnő száját, ezzel bármilyen szabályt is megszegve. Ekkor az arcomon lévő kezét a szám elé kapta, és rosszallóan, de játékosan, halkan megszólalt:

- Ne légy ennyire mohó Rosé, tudom hogy nehéz megállni, de még ki kell bírnod.

Ijedten bólogatni kezdtem, majd ahogyan Jisoo elkezdte leemelni kezét csípőmről, utoljára még lassan végig simított a fenekemen, ettől elöntött a forróság ismét. 

- Na mi lesz lányok, kezdhetjük? - hallottuk meg Jason kiáltását. 

Hamar vissza kellett zökkennem, és lenyugtatnom magam mind fizikailag, mind szellemileg. Magunkra vettük a maradék ruhákat és kiegészítőket, majd kisiettünk a kamerák elé. A fotózás gyorsan lezajlott, bár agyban nem egészen ott jártam. Egyre a pár perccel ezelőtt történt dolgokon kattogtam. Miután jól végeztük dolgunkat és a képek is jól sikerültek, megvártuk míg mindenki összepakol és távozik, udvariasan kikísértük őket és elbúcsúztunk tőlük. Majd csak ketten maradtunk a teremben.