Anabell Potter története

Part 76 - Potter figyelő

Gyorsan elment az ősz, és hirtelen azt realizáltam, hogy már karácsony van. Harryvel úgy döntöttünk, hogy itt az idő ellátogatni Godric's Hollow-ba, így írásban megbeszéltük a részleteket.

Mielőtt azonban találkoztam volna az öcsémékkel, úgy döntöttem, hogy elmegyek Roxmortsba. Ha a kastélyba nem is mehettem – meg nem is akartam menni –, akkor legalább szétnézek a faluban és meglátogatom Aberforth-tot.

Meglepődtem, amikor a falut üresen találtam. Teljesen ki volt halva, mintha sosem lakták volna. Itt-ott kihangzott egy-két zaj a házakból, de azon felül semmi életjelet nem mutattak a varázslók és a boszorkányok. Végül bementem a Szárnyas Vadkanba, ahol a szokottnál kevesebb vendég volt. Rajtam kívül csak két sarokban ülő személy iszogatott, de látszólag ők is távozni készültek.

Aberforth-tal nem sokat beszéltünk. Nem látott szívesen, mert úgy gondolta, hogy veszélyes este a Roxmorts utcáin sétálgatnom. Elárulta, hogy a Roxfortot dementorok védik, és ezért nem járkálnak ki esténként az emberek, mert félnek, hogy egy eltévedt szörnyeteg megtámad valakit. Emellett nem sokára kijárási tilalmat fognak bevezetni, és még több halálfaló fog érkezni a faluba.

Megittam a társaságában egy vajsört, majd Aberforth előhozott valamit a lakhelyéről. Meglepődve ismertem fel Sirius tükrét, ami anno a Grimmauld téren volt. Aberforth elmagyarázta, hogy egy kétoldalú tükör, aminek a párja Harrynél van – vagyis csak egy darab, mivel emlékszem, hogy Harry a gyámapánk halála után összetörte, és már csak egy darab van nála a tükörből, amit gondosan egy zokniba rejtett el.

- Dungtól szereztem be. Úgy gondolom neked jobban kell, mint nekem. Szemmel tudod tartani az öcsédet – mondta mély, rekedtes hangján, majd átadta nekem.

Megköszöntem és maradtam még egy rövid időre, és meséltem neki a minisztériumi helyzetről, amíg ő a Roxfortról, és hogyan hoztak létre egy alagutat Neville-ék, amin keresztül mindig átjárnak hozzá.

Harryékkel karácsonykor végül meglátogattuk Godric's Hollow-t, de mind a ketten százfűlé-főzetet ittunk előtte és Hermione is. Maga a falu nagyon békés volt, de amikor megláttuk a lerombolt szüleink házát... vagyis ami a mi otthonunkat, fájdalmasan néztünk össze. Volt ott egy megemlékező tábla a kapu oldalán, elolvastuk, majd tovább álltunk. Nem bírtunk pár percnél többet ott lenni. Hermione velünk tartott, Ron azonban elpártolt Harrytől és Hermionétól. A horcrux nem volt rá túl jó hatással, ami azt eredményezte, hogy ellenük fordult, és elment. Nem tudták hová ment, ami miatt Hermione nagyon szenvedett, Harry azonban megpróbálta palástolni. Így hát hárman mentünk megkeresni a szüleink sírját.

Amikor megtaláltuk, Hermione varázsolt egy virág koszorút a sírra, én pedig könnyezve néztem a sírkövet.

Itt végezték a szüleink. Voldemort egy pálca suhintással megölte őket. Ha nincs Perselus lehet még mindig élnének. Vagy ha Sirius maradt volna a titokőrző, akkor ugyanúgy élnének.

-Srácok – sétált vissza hozzánk csendesen Hermione, mire megtöröltem a szemem és felnéztem rá az öcsémmel együtt. – Találtam valamit, ami lehet érdekelne titeket – mondta, majd odavezetett minket egy másik sírkőhöz.

-Ignotus Peverell – olvastam fel a nevet. – Mégis mi...

-A szimbólum – tágult nagyra Harry tekintete. – A háromszög...

-Igen – motyogta Hermione.

-A halál ereklyéi szimbóluma – mondtam, mire mind a ketten felkapták a fejüket. – Xenophilius Lovegood ilyen nyakláncot adott Fleur és Bill esküvőjén, ezzel a szimbólummal – magyaráztam.