Forró nyári nap volt. Habár néhány elhullt falevél figyelmeztetett az ősz közeledésére, aznap különösen meleg volt. Rövidnadrágban sütettem a lábaimat a hátsókertben, miközben unottan pörgettem a Facebookot a telefonomon. Hírek, vicces képek, néhány csoport bejegyzése, az ismerőseim boldognak tűnő fotói.
Meguntam az álboldogságukat és egy mozdulattal kiléptem az alkalmazásból, miközben sóhajtva hátra hajtottam a fejem és lehunytam a szemeimet. Szombati nap volt, ami azt jelentette, hogy délutáni műszakos voltam a helyi élelmiszerboltban. Viszont kicsit feldobott a tény, hogy holnap szabadnapos vagyok.
Szerettem a munkámat. Az embereket. A kollégáimat. Minden nap valami újdonságot hozott, hiába volt alkalmanként monoton. Azonban a szombati nap volt a kedvencem. Hatalmas forgalmunk volt, imádtam figyelni az embereket, hogy milyen lelkesen készültek egy-egy pihenésre vagy bulira. Keserédes volt hallgatni a terveiket és próbáltam erőltetni a mosolyomat a vidámságukat látva.
Az én napjaim unalmasak és borúsak voltak. Négy évvel ezelőtt egyszerűen megrekedtem. A szüleim egy autóbalesetben életüket vesztették és az én álmaim egyszerűen szertefoszlottak. Felnőtt korúságom lévén felügyelet nélkül kellett átvészelnem a fájdalmat. Kénytelen voltam idő előtt felnőni és egyedül megbirkózni olyan problémákkal, amikkel előtte sosem foglalkoztam. Számlák, hitelek, takarítás, főzés, mosás, megélhetés. Így kerültem a helyi boltba, mint eladó lány. És ott is ragadtam, várva arra, hogy majd egyszer talán jobbra fordul a sorsom.
Zajt hallottam, mintha valaki tolna valamit és lépkedne a ház melletti murvaköveken. Kisvártatva felbukkant egy hatalmas fekete motorkerékpár, mellette egy még nagyobb darab férfi.
Rövid haja volt és rövid szakáll keretezte markáns arcát. Farmert és fehér pólót viselt. A póló ujja alól kilógott néhány érdekes tetoválás. Megfeszültek a kezén az izmok, ahogy tolta maga mellett a hatalmas járművet. Kedves szemei voltak, amikor megpillantott a fűben.
- Helló! - köszönt mosolyogva, mély hangon.
Feljebb toltam a szemüvegemet az orromon és érdeklődve néztem végig, ahogy lefékezte a járgányt, majd vigyorogva megindult felém.
- David Smith - mutatkozott be és a kezét nyújtotta. - Az új szomszéd.
- Lily - feleltem és majd elolvadtam, amikor puha keze az enyémhez ért.
- Lily - mondta utánam, mélyen a szemembe nézve. Láttam a nyelvét, ahogy felnyomta a szájpadlására, miközben az „L" betűt formázta. - Most már sose fogom elfelejteni a neved - felelte és játékosan rám kacsintott.
Forróság kezdett nyalogatni és reméltem, hogy nem vörösödök úgy, mint egy rák. Egyszerűen zavarba hozott ennek az ismeretlen férfinak a külleme és a hangja.
- Nahát, milyen közel van egymáshoz az a két ablak - szólt, miközben magasra emelte a fejét.
Követtem a tekintetét és láttam, hogy az én hálószobám ablaka pont az ő ablakára mutat. Rettentően közel voltak egymáshoz, valóban.
- Az a hálószobád? - bökött a fehér keretes ablakra.
- Igen - feleltem.
- Az pedig az enyém - mutatott a szemben lévőre, ami túl közel volt az enyémhez. - Aztán nem leselkedni! - rázta meg az ujját figyelmeztetően, majd elnevette magát.
Kényszeredetten elvigyorodtam és inkább a másik irányba fordultam, mert éreztem, hogy mennyire ég az arcom.
***
Magam elé bambulva kanalaztam bele a kedvenc fagylaltomba. A műszakom vége felé jártam már, azonban az emberek szinte egymásnak adták a kilincset. Az üzletben szóló lágy pop zenét szinte elnyomta a tömeg morajlása és a folyamatosan daloló csengő, amikor valaki benyitott az üzletbe. Azonban a zaj nem tudta elnyomni a gondolataimat.
YOU ARE READING
Pornó (18+) (BEFEJEZETT)
RomanceLily Wattson, a huszonkét éves eladó lány unottan szemléli mindennapjait fekete keretes szemüvege mögül. A szülei tizennyolc éves korában meghaltak és Lily megrekedt az életében. Semmi nem okoz már neki örömet, ám a szomszédba új férfi költözik, aki...