Őrülten veszélyes

part 2

Egy újabb nap, egy újabb keceli verseny, újabb szemezés a Botival

Mióta találkoztunk a kajálda előtt, és hozzám szólt, azóta sokat szemeztünk, de egyszer sem beszéltünk azóta. Pedig azt mondta hogy kideríti.
De nem történt semmi. Legalábbis idáig.

Ma hivatalos vagyok egy keceli bulira, elméletileg ott lesz Ő is.
Hát kíváncsi leszek.

Otthon elkezdtem készülődni. Anya pont bejött és meglátta a ruhám

- Mi van rajtad??? Mész a sarokra? - röhögött fel

- Buliba, tudod, engem meghívtak. - elfelejtette volna? Tényleg halad a korral.

- Vegyél fel mást! Úgy nézzel ki mint egy kurva! És éjfélre itthon vagy!
- megint játsza a szigorú anyát

- Ok. - nagyon rosszul esett hogy így hívott de már megszoktam 16 év alatt.

- Csá - örülök hogy végre szabadulhatok itthonról.

Ruhám:

Az egyik haverom jött értem kocsival.
Van motorja is de tudja hogy én arra nem ülnek fel.

- Szia Máté - öleltem magamhoz köszönés képpen.
Mátét már kis korom óta ismerem, ahogy a legjobb barátnőm is, akinek bejön.

Máté:

Dalmát középiskola 9.osztályában ismertem meg.
A legelején nem voltunk jóba, aztán első angolon megkérdeztem, hogy mellé ülhetek-e.
Azt felelte persze úgyhogy egymás mellé ültünk, végig dumaltuk az órát.

Azóta a legjobb barátnőm. És persze most 11.be is minden órát végig pofázunk.

Dalma:

De kalandozunk vissza a jelenbe.

Buli. Pia. Pasik. Barátnők.
Ennél nincs jobb.

Megérkeztünk Mátéval Dalmáért is.

- Szia Máté - ő is csak úgy mint én ölelésel köszönti

- Szia Dalma, hiányoztál, mi van veled, rég hallottam felőled - vonja egyből kérdőre barátnőmet

- Minden okés, csak be voltam havazva - néz rám, na igen...behavazva, el kellet inteznie pár drog ügyletet, amiről Máté persze semmit se tud.

-Ha minden jó, akkor minden okey - néz kicsitt furán Dalmára

Oda értünk a buliba, közben mindenki csendbe volt az úton. Ez már elrontotta a hangulatot, hát még ami ez után jött.