a vén király, egy terebélyes asztal fölött görnyedve a követkető sorokat írta:
"kik, ti népem vagytok, kiknek én királya vagyok, eljárt felöttem az idő, megrágott és kiköpött vénen, utolsó vacsorára hívom királyságom urait, hegyen völgyen kastélyukban ülő uraimat, házamba még egyszer s utoljára"
jelzett a király a nagy mesternek, s forró viaszt kért, belemártotta a régi pecsét gyűrűjét a páncélos íjászt belepte a piros viasz, majd a király rátette a pecsétet a levélre
-"küld ki uram, uraim, házam követőinek eme levelet, és adj parancsot egy vacsora megrendezésére.."
-"igen is felség"
"még valami, öreg barátom, Terax, kerisd elő azt a fiamat bárhol is legyen.."
-"értettem"
