Happines Also Has An End - A Boldogságnak Is Van Vége.

1. rész - Ismerős arc

Hát igen éppen itt ülök az autóban, full kómásan mert nem aludtam semmit. Na igen ki is aludna, ha másnap visszautaz a szülőhazájában méghozzá
ÖRÖKRE. Igen örökre, anyának az étterme csődöt mondott, és mivel a lakást nem tudjuk így egyedül fizetni mást nem nagyon tehetünk, így tehát visszaköltözünk Spanyolországba. Nagyinál fogunk lakni. Óh hát igen az a ház nekem nagyon sokat jelent, kiskoromban mármint úgy nagyon kis koromban ott éltem nagyival egyedül,anya pedig kint dolgozott Franciaországban. Néha persze haza jött hozzánk, és hozott sok ajándékot amiknek nagyon örültem. Azonban voltak olyan pillanatok is amikor úgy elszomorodtam, hogy nem anya van mellettem. Persze nagyival nem volt semmi probléma mert jól kijöttünk nem erről van szó. Hanem amikor úgy oviban énekeltünk és mindenkinek a szülei ott voltak, csak az enyémek nem. Vagy évnyitókor bizonyítvány átadáskor és még sorolhatnám. Naja ezeken kívül semmi bajom nem volt anyával, igazat megvallva a természete néha olyan néha ilyen amit nem bírok néha elviselni, sőt régebben sokszor nem is tudtam. De mindenkinek vannak hibáji. Azon gondolozok, hogy vajon a régi barátaim mennyit változhattak?! Már 8 éve nem láttam őket és nagyon hiányoznak. Persze Franciaországban is voltak sok jó barátaim és ők is nagyon fognak nekem hiányozni.

Épp megálltunk a kocsival egy pihenőre egy benzinkútnál, majd én beszaladtam a kisboltba melette és gondoltam veszek magamnak valamit mert éhen halok, nem mintha nem lett volna kajánk, volt persze de akkor is valamilyen nasira vágytam.
Sétálgattam majd le vettem 2chipset és oda vittem volna a kasszához, de valaki belém jött. Kiverte a chipset a  kezemből ahogyan nekem jött ő pedig rögtön fel is vette.

-Tessék a chipsed! -mondta majd a kezembe adta a zacskó chipset és bocsánatot is kért utána.
-Bocsi, hogy így neked rohantam, nem volt szándékos, sajnálom. - mondta majd én elkezdtem mosolyogni. -Ugyan már! Semmi baj nem történt - mondtam majd rám mosolygott majd hírtelen megszólalt. -Nem tudom miért de nekem olyan ismerős vagy! - mondta majd végig vizsgált szemével.
-Most,hogy mondod nekem is. -mondtam majd bele néztem világos barna íriszeibe, egy pár percig tartottuk a szem kontaktust majd a csendet anya zavarta meg mert dudált a kocsival, gondolom arra értve, hogy siethetnék is egy kicsit. Hát igen ez amúgy nem az én szokásom de mindegy. Ez után hátrébb áltam a fiútól aki előbb nekem jött majd oda sétáltam a kasszához és kifizettem a dolgomat. Mikor kiléptem az ajtón hátra néztem és azt vettem észre, hogy a fiú akivel az előbb beszélgettem néz, majd mosolyogva int egyet elköszönés ként. Én is intettem neki majd oda sétáltam a kocsinkhoz és beültem.

-Na ki volt ez a fiú? - kérdezte tőlem édesanyám majd én reakcióként csak intettem egyet a kezemmel.

-Hát anya azt én sem tudom, az előbb csak úgy nekem jött, de valahonnan ismerős az arca.-
mondtam majd anya elgondolkozott.

-Kitudja lehet, hogy az előző életetekben szerelmesek voltatok egymásba. - mondta anya majd beindította a kocsit.

-Jaj anya ne kezd már megint a hülyeségeidet! - mondtam majd felnevettem anya pedig csak rám nézett mosolyogva.

Mentünk tovább tovább tovább és még tovább. Az úton felhívtam a barátaimat és videóhívásoztam velük, így kevésbé volt annyira unalmas az út. Néha néztem filmeket és olvasgattam is. Este zene hallgatás közben aludtam el. Majd másnap reggelre már oda is értünk.

- oh querido de örülök neked végre látlak megint! Gyere had öleljelek meg!- Mondta nagyi amint kiszálltunk a kocsiból majd szorosan megölelt (alig kaptam levegőt🥲)

Bementünk a házba és bevittük az összes koffereket és mindent is majd körül néztem hátha változott valami.

-Óh mama ez a ház olyan gyönyörű még mindíg mint amikor elhagytam- mondtam neki mosolyogva majd ő vissza mosolygott.

Kipakoltunk anyával mindent majd én átrendeztem egy kicsit a szobámat mert hát, hogy is mondjam egy kicsit,, gyerekes" volt😭. Annyira elfáradtam, hogy mikor levágódtam az ágyra rögtön be is aludtam. Mama az ajtón bekopogott és hozott nekem sütit, de mivel látta, hogy alszok csak elmosolyodott és lerakta az éjjeli szekrényemre.