Démoni Rémálom

10.rész

Nem akartam Tiaky előtt így mutatkozni, meg próbáltam össze szedni magam, de nem ment a félelem erősebbé vált. Bence megállt előttünk, haverjai úgy követték őt, mint valami kiskutyák
-Szia, Ava! Látom találtál magadnak egy másik talpnyalót-gyúnyolódott,Tiakyra sandítottam, arcán lerítt a gyűlölet , úgy nézett Bencére, mint aki menten kicsavarná a nyakát, mint aki tudná az egész storyt, az igazit.
-Ez, Bence milyen meglepő-törte meg a csendet-látom ennyire mozgalmas a napod hogy még ránk is marad időd.
Nem tudtam hova tenni Tiaky közeledését.
-Ezzel mire célzol? - kérdezte Bence. Ő sem értette. Talán én is olyan idióta vagyok az ő szintjén. Fájt erre gondolni, de mélyen tudtam, hogy legalább egy fél fokkal feljebb állok, mint ő. Én nem lennék képes ilyen szörnyűségre.
-Csak azt hittem, hogy egy ilyen gazfickónak nincs kedve ribancokra pazarolni drága idejét-magyarázta Tiaky. Bence felvonta egyik szemöldökét, hátat fordított és vissza indult a pályára.
-Hamarosan találkozunk-mosolygott Tiaky. Ezt sem tudtam hova tenni, hamarosan? Mégis mikor? És miért? Úgye nem megverni akarja? Vagy barátok valójában! De nem az nem lehetséges. Tiaky gondolataim hallatán elvigyorodott és a fejét ingatta jelezve, hogy feltételezéseim messze állnak a valóságtól.
Kézen fogott és elindultunk ki a suliból, majd a park felé vettük az irányt.
-Köszönöm, Tiaky-súgtam oda neki.
-Semmi, drágám! Talán mi hárman  vagyunk akik ismerik az igaz története,ki kell állnom az igazság mellett.
-Hárman? - néztem rá értetlenül.
-Te, Bence na és persze én.
-Te? Te honnan tudhatnád. Ez a történet titok-ráztam meg a fejem.
-Én is maga a titok vagyok-nevetgélt, majd homlokon csókolt-egy nap megérted.
A parkba érve letelepedtünk egy fa alá és hosszas beszélgetésbe merültünk. Az egész napot együtt töltöttük, sétáltunk, fagyiztunk. Egészen meglepett, hogy az emberek nem figyeltek fel különleges külsejére, mintha nem látták volna sötét, fekete szemét és különleges haját vagy magát az arcát. Nem találtam rá magyarázatot, hiszen féltem, hogy ha mutatkozik az emberek között mindenki számára érthetetlen lesz és kórházba viszik, elkapják és cirkuszban köt ki de mindenki úgy néz rá mint egy átlagos emberre. Pedig ő nem volt átlagos, ahogy ember sem.
Késő délután értünk haza, amíg én lefürödtem Tiaky elkészítette a vacsit. Nem tagadtam, örültem, hogy itt volt, hiszen nagyon finom vacsorát főzött. Persze nem csak a vacsora volt az oka, nem kellett a magányomba feledkeznem, hagynom hogy a fájdalom oceánjának mélyére sülyedjek, helyett itt ültem Tiakyival. Társasága meglepően kellemes volt. Vacsora után elkészültem és bebujtam az ágyba. Pár perc múlva azt vettem észre, hogy nem vagyok egyedül, Tiaky hűvös leheletét éreztem magam mellől. Mi a fene...
-Nem megbeszeltük hogy... - nem hagyta, hogy végig mondjam úját ajkamra tapasztotta.
-Félek egyedül-nyüszítette. Ezen nevetnem kellett volna, hiszen ő olyan erősnek és törhetetetlennek tátszott, de helyette dühös voltam. Megbeszéltem vele szépen, hogy szüleim ágyába alszik most meg itt cirkuszol?!
-Kérlek
-Nem-löktem le a kezét-na kifelé-szemei szomorúan csillogtak, fájdalom tükröződött benne. Meglepett, nem gondoltam, hogy Tiaky.. Biztos nem ő nem érezhet fájdalmat. - most! - fejeztem be mondatom egy kis hezitálással.
-Szóval így játszunk-hangneme megváltozott goromba és tapintatlan volt. Hangulatingadozása végett megint meglepődtem, nem tudtam mit gondol, dermedve ültem az ágyon.
-Maradok-mondta egy kicsit könnyebben, rémültségem láttán. Nem mozdultam, bambán néztem magam elé
-Na ne félj-nézett mélyen a szemembe-nem bántalak-felállt és szétárta a karjait, mint aki egy ölelésre vár. Nekem nem kellett több, felálltam és habozás nélkül dőltem karjaiba. Hosszasan ötletük egymást. Teste hideget árasztott, bőre puha, ölelésse szenvedélyes volt. Kezeivel körkörös mozdolukat írt le a hátamon. Hirtelen valami fura érzés fogott el. Vágy. Vágyat éreztem, Tiaky iránt. Megzavarodtam, hogy érezhetnék vágyat iránta. Kiszabadultam öleléséből, szemét tanulmányoztam, érdekelt ő mit gondol, hogyan érez.
-Érted szegtem meg a szabályokat-ő is próbált szemeiben olyan mélyre ásni amennyire csak lehetséges.
-Tess...-csókja belém folytotta kérdésemet. Ajkai puhák és melegek voltak. Időbe telt észbe kapnom, viszonoztam csókját, kezem nyaka köré fontam. Lassan elindultunk a szoba egyik felére,neki nyomott a falnak. Kezeimet fejem fölött össze kulcsolta, majd nyakamat csókolta és egyre lejjebb haladt.
Valami hirtelen kattant bennem. Ez nem helyes! Nem kéne vele,most, itt. Elbizonytalanodtam, kirántottam kezem szorítássából. Szónélkül elindultam, bedöltem az ágyba és abban a pillanatban elfogott az álom.
Reggel kábultan keltem fel, nem emlékeztem a tegnapra, viszont azt észre vettem, hogy Tiaky nem volt mellettem. Lementem a konyhába, nem készített senki reggelit, így megettem a reggeli szokásos műzlim, elkészültem a sulira és elindultam. Nem gondolkodtam semmin, minden kiesett, fejem üres volt, nem jutott eszembe semmi. Mintha egy szikla a fejemre esett volna és folyamatosan nyomna lefelé.
A tanár hangjára eszméltem fel.
-Jó reggelt gyerekek! Mielőtt elkezdenénk az órát fontos bejelenteni valóm van! Egy újabb diákkal gazdagabb mától iskolánk és a ti osztályotok.
"Szuper, minden kezdődik elölről egy újonc" gondoltam.
Az ajtó kinyilt és egy jól ismert alak sétált be.
______
Helloo!
Már tíz részt posztoltam és egyre többen olvassátok! Nem gondoltam volna, köszönöm