ERETNEK

Előszó

A kontinens születésének hajnalán, az istenek távozása után Daruma országában valami megváltozott. A bűnös isten ugyanis ott hagyott még valamit búcsúzóul.

A sárkányok királynéja éppen egy iker párnak készült életet adni.

Hajnali égen még fent ragyogtak a csillagok mikor az első fiú az ikrek közül felsírt. Szemei óceán kéken ragyogtak, élettel teli volt.

A második fiú már a hajnali fényben született. A bábákat aggodalommal töltötte el, hogy az ifjabbik herceg egyáltalán nem sírt fel. Szemei halovány kékek, mint akit mindjárt elhagy az élet lángja ami éppen, hogy csak fel lángolt benne.

Az idősebbik fivér a Cairan Corvus nevet kapta. A fiatalabb testvért Atlasnak nevezte el az uralkodó. Végül a hagyományokat meg őrizve a fiatalabb ikert jelölte meg örökösnek.

Ahogy a fivérek cseperedtek a királyban realizálódott a tény, hogy Atlas embernek született. Mágia nélkül egy csepp sem volt a fiúban. Azomban a királyt nem ez rémítette meg a legjobban.

Cairan az idősebbik testvér valami más volt, valami új és rémisztő. Egy idő után a főpapok az Eretnek ként hivatkoztak rá. A fiúnak az volt a bűne, hogy mind a hét törzs erejét magáénak tudhatta.

Egy olyan világban ahol a törzsek nem keveredtek ahol még nem léteztek hibridek ez főben járó bűnnek számított.

Az ifjú eretnek ereje egyre csak növekedett, képtelenek voltak kordában tartani. A fiú édes anyja egyik éjjel a templom ajtón kopogtatott a gyermeke kezét szorongatva.

Egy főpapnő nyitott ajtót. Hosszú sötétkék köpenye a földig ért. Az arcát takaró csuklyát hátra dobta így láthatóvá vált rúnákkal borított arca.
Úgy magasodott az alig 7 esztendős fiú fölé akár egy istenség.

Ajakira mosolyt erőltetett, amikor végig mérte hófehér tekintetével a rémült gyermeket. Cairan kezét az anyja elengedte. A fiú már csak arra eszmélt rá, hogy a főpapnő csontos hideg ujjai szorították csuklóját.

Cai úgy érezte mintha lábai ólomból lennének, a főpapnő azomban nem zavartatta magát és csak vonszolta magával egészen le a templom gyomrába.

A szentélybe belépve megcsapta egy édes viszont gyomorforgató illat. Az angyalfű ritkaság számban ment. Az istenek kertjében termett és nehéz volt hozzá jutni.

A sárkányok népe viszont előszerettel használta kis adagokban nyugtatónak és tudatmodósítónak. Nagy adagaban és rosszúl kifőzve halálos és kínzó hatása van.

A főpapnő felültette a szentély közepén elhelyezkedő kő oltálra a fiút. Cairannak rossz előérzete volt, érezte ahogy a mágia motoszkálni kezd benne, ahogy végig folyik az erein.

Lehunyta oceán kék szemeit és mélyeket lélegzett. Amikor kinyitotta azokat a főpapnő vörös port fújt az arcába. Belélegezve a gyógynövényes keveréket az egész teste zsibbadni kezdett. A benne folyó mágiától már viszketett a tenyere.

-Nyugalom fiú! Atyád hamarosan nyugodtan aludhat ahogy te is. - a nő mosolygott az a levakarhatatlan vigyor őrületbe kergette a fiút.

Cairant felfektette az oltálra és egy adamantin karkötőt húzott a bal csuklójára. A fémes karperec ami inkább érződött bilincsnek pokolian égette a bőrét. A gyermek egyre szaporábban vette a levegőt, a mellkasát feszítette a benne áramló nyers erő ami kitőrni készült.

A nő elővett még egy adamantin kar perecet. Főpapok és a régi istenek nyelvén kántált. Szép lassan felhúzta a kar perect a másik csuklójára a fiúnak. Aki az égető fájdalomtól ordított. Abban a pillanatban azt érezte porig tudná égetni a világot, ha nagyon akarná képes lenne romba dönteni ezt az átkozott birodalmat.