Girls und Panzer fanfiction

17.rész: Karácsonyi párbaj és az újév

2020.12.25 Péntek, karácsony napja

Karácsony napja. Minden évben eljön ez a nap amikor is minden ember ajándékot ad a másiknak vagy pedig csak egy kedves köszöntéssel üdvözli a másikat, hogy szebb legyen a napja. De az idei Karácsony nagyon más lesz mint a többi. Mert ma tartják meg a Sensha-do bajnokságnak az első fordulójának az utolsó meccsét ami a Pécsi Gandhi gimnázium és a Budapesti Kölcsey Ferenc gimnázium között zajlik. Már úton vagyunk a célpontunk felé, ahol lesz a meccs és az utána lévő párbaj. Amúgy a meccs dombos és erdős vidéken fog játszódni ami nem egy jó terep a tankoknak, főleg a nehezeknek. Az a jó, hogy ingyen bemehetünk a meccsre mivel én majd párbajozni fogok a meccs után. Meghát, így lesz esélyem találkozni egy rég látott általános iskolás osztálytársammal.

-Óh! Már alig várom, hogy odaérjünk! -mondta nekem az Anikó, aki már alig bírt megülni a helyén.

-Nyugodj meg vagy kidobunk a limóból! -mondta neki a Tomi, amin mind nevettünk.

-Anikó, mit mondott neked a Vanessza, hogy hol találkozzunk vele? -kérdeztem tőle kíváncsian.

-Azt mondta, hogy a bejáratnál már várni fog minket. Kíváncsi vagyok, hogy ő is bent van-e a csapatban vagy csak elkísérte őket a meccsre. -mondta gondolkozva az Anikó.

-Hát majd ezt megtudjuk mikor odaértünk. -mondtam neki és kinéztem az ablakán a limuzinnak, amin keresztül már láttam a helyet ahol ma leszünk.

-Srácok! Mindjárt odaérünk, úgyhogy készüljetek. -mondta Hans, miközben hátra nézett.

-Isti, szerinted milyen lesz a meccs a két iskola között? -kérdezte tőlem Maho.

-Hát szerintem izgalmas lesz, úgyhogy szerintem már megéri, hogy most odamegyünk és nem pedig a meccs után. -mondtam neki és néztem tovább a tájat. Mire kettőt pislogtam addigra már odaértünk a nézőknek kijelölt parkolóhoz, ahol már nagyon sok kocsi áll. Mikor kiszálltunk egy ismerős emberalak kezdett el felénk rohanni, aki közben a kezeivel össze-vissza kalimpált és azt kiabálta, hogy sziasztok.

-Vanesszaaaa! -kiabálta az Anikó aki már futott is a lány felé.

-Szia Vanessza! Hogy vagy? -kérdeztem rég látott általános iskolás osztálytársamtól.

-Szia Isti! Jól vagyok! -mondta és lepacsiztunk.

-Na akkor megyünk? -kérdezte tőlem a Dani, aki egy kicsit már türelmetlen.

-Tőlem indulhatunk. Vanessza, jössz? -kérdeztem tőle, de ő csak a fejét rázta.

-Miért nem? -kérdezte tőle az Anikó.

-Azért mert nekem a csapatommal kell lennem. -mondta nekünk, amivel meglepett minket.

-Hogy mi van? Én mindig is azt hittem, hogy csak a tanulással fogsz foglalkozni. -mondtam neki meglepődve.

-Hát az iskola elején így is volt, de aztán választani kellett egy iskola utáni foglalkozást. Egy barátom ajánlotta fel, hogy próba képpen megpróbálhatnám a Sensha-dot. Sosem értettem a tankokhoz, de megszerettem ezt a sportot. -mondta nekem és már indult volna a csapatához, de Miho megállította.

-És eddig milyennek gondolod a sportot? -kérdezte tőle kíváncsian.

-Izgalmasnak. Tényleg! Megnéznétek a tankjainkat? -kérdezte tőlünk.

-Igen! -mondtuk ki egyszerre a választ.

-Jól van, akkor kövessetek. -mondta és megindult arra, amerre a csapatja van.