/3.fejezett/* Órákig a plázákban[ 3.rész]*

36 4 9
                                    

Hamarosan meghozta Suga,Jin, és Namjoon a kaját. Kibaszott kíváncsi leszek,hogy fogják megenni. Én,csak abban a tudatban vagyoltam,hogy nem tudják megenni az embereknek való kajákat.

- Dehogynem tudjuk.- Nevetett Jungkook.

- Csak a mekit mi?- Kérdeztem töle huncut mosollyal.

- Meg a csokit!- Kiáltott fel Taeyunng. Hangosan én is felkacagtam. Kiosztotta az ennivalókat Jin.

- Na akkor zabáljunk!- Jelentette ki Namjoon.

- Akkor jó zabálást!- Mondtam én is. Neki láttunk a táplálkozásnak. Nem bírom nézni,hogy mekit esznek, a tudatomon kívül elkezdtem röhögni. Hamar befejeztem.

- Olyan régen ettem már ilyet. Még most is ilyen szar.- Ki köpte a kaját Yonngi.

- Pedig én soha nem ettem még ilyet.- Mérges tekintettel fürkésztem. Beleharaptam az első falatomba. Ízlelgettem, és izlelgettem a mekis kaját. Iszonyat finom volt. Életembe nem ettem még hasonlót. Boldogan mosolyogtam rá szerelmemre. Egyik kezével az én tenyeremet keresgélte. Egyből megtalálta és összekulcsolta mancsainkat.

- Valaki mesél nekem a múltjáról?- Törtem meg a kínos csendett.

- Én akarok!- Jelentkezett Rm.

- Akkor meséld el neki Nam!- Dölt hatra Jin jelezve,hogy elég hosszú lessz a sztorija.

- Itt Szöulban születtem 1865- ben. Gazdag családból származóm. Szó szerint meg volt minden amire szükségem volt akkor. Már általános iskolában is kitünő tanulmányi átlaggal rendelkeztem, szóval én voltam a családban a " minta" gyerek.Van egy húgom Kyung Min. Korea legjobb gimnáziumában érettségiztem. Angolból az összes pontott elértem amit lehetett a nyelv vizsgámon. 7. osztályos korom otta zenéket írok és csinálok. 10.ben kezdtem " Einsteinkedni". Egy új termonukleáris fúziót fedeztem fel. A Nitrogént reagáltatni tudtam az oxigénnel. Így jött létre az Nh3 , vagyis az Ammónia. A kémia tanárom Haber volt. Németországból jött. Amikor az ötletemet ellopta megöltem. Csontig lenyúztam a bőrét. A szerveit elhelyeztem a szobámba. Még talán most is ott vannak. Vicces nagyon. Megtudta az iskola,hogy kinyírtam a tanárt és börtönbe küldtek. Ott rohadtam egy ideig. 20 évesen érettségiztem le. Nézzük a jó oldalát, inkább nagyon kigyúrtam magam. Mindig is én voltam a stréber,nyomi gyerek. Csúfoltak. 22 éves lehettem amikor lelöttek. Az egyik barátom volt, akivel nagyon jóba voltam. Amikor démon lettem megkeserítettem az életét. Egészen addig,amíg öngyilkos nem lett. Egy kést a szívébe szúrt. Jó volt látni. A pokolban eldöntöttem,hogy kísérteni fogom Eomátokat is. Titokban megkérdeztem apádat- mutatott rám. - Megengedte. Azt mondta,hogy nyugottan őt nem zavarja és támogat engem. Furcsa volt ezeket a szavakat hallani apádbol. Bevallottam Jinnek az érzéseimet és persze viszonozta. Körülbelül ennyi a nagy regény élettem.- Fújta ki az utolsó szuszt a tüdejéböl. Pislogva méregettem ,majd hamar odamentek hozzá és megveregettem a válát. Visszaültem a helyemre. A nagy mese közben megettem az összes csírkemell rudákat a krumplival együtt. Rohadt jó ízű volt. Már mindenki elfogyasztotta az ételt kivéve Jint. Lassan evett az anyukánk.

- Na gyorsabban már legyszi Jin!- Sürgette Jungkook.

- Jóvan már eszem na. Megtanultad volna már lassan 100 éve,hogy kibaszott lassan eszek. És ha nem dumáltattnál akkor még gyorsabban ennék.- Dumált még neki Jin.

- Na egyél!- Csatlakozott a lebaszáshoz Rm is. Az utolsó 3 falatott betömte a szájában.

- Na tessék!- Baszta oda a tálcát Yonnginak. Felállt és a táskájában kutogatgatott. Namjoon hátulról átölelte anyut és valamit a fülébe suttogott. Jin lenyugodott és megcsókolta Aput. Fütyültem egyet nagyon hangosan. Hangosabban, mint terveztem. Jk és Taeyunng szakadt mellettem a röhögéstöl. Amikor minden tekintett minket fürkészett, szégyenemben Jungkook mellkasába menekültem. A gazdám átölelt. Imádom a férfias Chennel parfümjét. Sose merek kunyizni töle,mert félek,hogy mi lessz, ha megtudja, szóval beletörödtem. Ahogy szokták mondani; Álmodik a nyomor. A fülemhez hajolt a gazdám.

- Nyugottan elveheted. Ami az enyém a tiéd is. Szerintem sokkal jobb ha rajtam szagolgatod. Mondtam már,hogy imádom a gondolataidat. Ja,bocs az egész énedet imádom- lágy csókokkal intett fülcimpámra. Jól essö bízsergés futott át testemen.

- Olyan jó ezt hallani!- Megpuszilta az arcomat.

- Najó elég már, otthon is állandóan faljátok egymást.- Kamuból sírta el magát V. Gyengén eltoltam magamtól a barátomat. Elindultunk a Luis Vuitton felé. Akart valamit mondani, Jin Jungkooknak szóval ők elől mentek. Nem zavartam őket, inkább hatul ballagtunk fogyatékos haverommal.

- Tudom ám nagy titkotokat he!- Mérgesen fürkészett.

- Jungkook mondta,hogy ne mondjuk el-Nehogy azt higye már,hogy én nem akartam elmondani. Faszságnak gondoltam amúgy is. Mi a különbség mi és Namjoonék közt ha? Najó,csak az ,hogy a fia vagyok,de az nem jelent semmit. Én nem félek senkitöl és semmitöl sem.

- Pedig nagyon látszik mióta?- Kérdezte kíváncsian és izgatottan.

- Tegnap este valotta be.- Úgy néztem rá ,mint egy szerelmes tini lány. Jó mondjuk egy pici szerelmes dolog van benne,de tini egyáltalán nem vagyok már.

- De örülök neketek. Tudtam, hogy egyszer összejöttök! Föleg,hogy Jungkook az utóbbi pár napban nagyon lágy, nyugodt volt veled- Átkarolta a válam. Taeyunng ,csak pár centivel magasabb nálam. Oda értünk a bolthoz. Jungkook visszafordult hozzánk. Láttam a szemén,hogy boldog. Nem tagadhatom én is az voltam és vagyok is. Megfogta a kezem. Nem szólt semmit, csak besétált velem az üzletbe. Jöttek utánunk a többiek is,csak meg dumálgattak. Átkatolt.

- Na halottam mit mondott Tae . Tényleg ennyire feltünő?- Aggodalmat fedeztem fel szemében.

- Hát nem annyira,vagyis nekem egyáltalán nem. - Bíztató mosolyt küldtem neki.

- Már magasról leszarom. Gyere már otthon kinéztem ezt az öltönyt. - Egy fekete fehér csíkos öltönnyel találtam magam szembe.

 - Egy fekete fehér csíkos öltönnyel találtam magam szembe

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

( Erről az ingről lenne szó. Direkt Luis Vuttonosat akartam.)

- Wow ez nagyon szép! Felpróbálod?- Kérdeztem tőle.

- Ez nem kérdés!- Levette a fogasról és már az ötötökhöz rohant. Próbáltam követni a tempóját,de alig tudtam. Azt mondta,hogy ne mennyek be hozzá, mert meglepetést. Beletöröltem,szóval vártam. Pár perc múlva kijött. Elállt a lélegzetem. Felállt a farkam. Nagyon kurva jól nézett ki. Nem bírtam róla le venni a szemem.












Sziasztok! Remélem tetszett❤

To Bleed <Jikook> [{BEFEJEZETT}]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora