Anabell Potter története

Part 81 - Pálcák Ura

Fleur azonnal hozzá látott, hogy ellássa Hermionét és Ollivandert, akik a legsebesültebbnek néztek ki. Bill azonban ott maradt velünk az előszobában, és a kezében a pálcáját szorongatta.

- Megmagyaráznád, hogy miért hoztad ezt a halálfalót a házamba? – kérdezte Bill sötéten, fél szemmel végig Perselust figyelve.

- Harry, Ron, kérlek menjetek be a házba, később elmagyarázzuk nektek is – néztem az öcsémre parancsolóan, azonban se ő, se Ron nem mozdult. Billre pillantottam, aki végül a szoba felé biccentett, így Ron végre engedelmeskedett, de Harry így sem.

- El sem hiszem, hogy ezt mondom, de neked Potter sokkal hosszabb magyarázattal fogok szolgálni – nézett Perselus fáradtan Harryre. – Menj be, később tisztázok veled mindent.

Harry furcsa arckifejezést vágva, nehezen, de bement a házba. Így már csak én, Perselus és Bill maradtunk az előszobában.

- Szóval? – vonta fel a szemöldökét Bill. Már nyitottam volna a szám, hogy magyarázkodásba kezdjek, de meglepődve fordultam Perselus felé, amikor ő kezdett el beszélni helyettem.

- Dumbledore kérte meg, hogy öljem meg őt – mondta, Bill pedig felhorkantott.

- Miért kért volna ilyet?

- Mert haldoklott – vágta rá keményen, amitől elállt Bill szava. 

- Szóval... – fordult vissza felém Bill. – Amit a gyengélkedőn elmondtál...

- Fleur beszámolt róla? – kérdeztem érdeklődve, mivel Bill akkor eszméletlenül feküdt Greyback miatt.

- Mindenről – bólintott.

- Igen, mindenben igazam volt – feleltem, Bill pedig gondterhelten megdörzsölte a homlokát.

- Tisztázzuk – nézett megint Perselusra. – Letetted a Megszeghetetlen esküt... – meglepődve hallottam, hogy tegező viszonyban vannak. – Szóltál róla Dumbledore-nak, aki megkért, hogy bármi is történik, neked kell őt megölnöd, hogy megmentsd Malfoy seggét – Perselus gúnyos mosollyal bólintott. –, mindezt azért, hogy még jobban megbízzon benned Tudjukki, igazgatóvá tegyen, és védelmezhesd a Roxfortot. – Perselus ismét bólintott. – Bell gyanakodott, hogy nem Dung ötlete volt a Százfűlé-főzet álca. Te adtad neki a tippet?

- Igen – válaszolta. Bill rám nézett.

- Te pedig ezt tudtad, mert utána jártál.

- Ezt miből gondolod? – lepődtem meg.

- Dung beszámolt róla, amikor találkoztunk pár hónapja. Nem akartam megkérdezni, hogy mit derítettél ki, mert tudtam, hogy ha fontos lenne, akkor beszámolnál róla a Rendnek.

- Megígértem Perselusnak, hogy nem mondok semmit, hogy fenntarthassa az álcát – húztam el a szám. Bill ismét Perselus felé fordult.

- Amikor a húgomék elakarták lopni a kardot, szándékosan küldted Hagridhoz őket büntetőmunkára?

- Igen – válaszolt kissé nehézkesen. Bill elmosolyodott.

- Köszönöm. Megmentetted a húgomat Carrow-ék kínzásától – mondta őszintén, amin Perselus meglepődött. Nem volt a hálálkodáshoz szokva. – Azonban most, hogy már nincs meg az álcád, mi lesz a Roxforttal? – kérdezte, nekem pedig egyszeriben csak kiszáradt a szám.

Belerángattam ebbe Perselust, anélkül, hogy belegondoltam volna az ártatlan diákok életébe.

- Ez itt a gond, hogy nem tudom. Jó lenne Potterrel minél hamarább beszélnem – mondta közömbösre véve a figurát Perselus, Bill pedig szó nélkül utat engedett neki a házba, engem azonban megállított.