Random mesék

Joszif bácsi porszívója - 1.

Karácsony éjjelén történt. Kegyetlen, hideg éjszaka volt, hóviharral és csontig hatoló széllel, ami ellen már csak a vodka segített, vagy az sem.
Egy idegen kopogtatott a szibériai nyaralóm ajtaján, ahol épp az ünnepeket töltöttem, így kénytelen voltam kiszenvedni magamat az ágyból, hogy lemenjek és megnézzem, mégis ki az az elmebeteg állat, aki hajnali kettőkor, a hóvihar közepén mászkál odakint.
Félkómás szenvedés és didergés kíséretében tápászkodtam fel, majd elindultam az ajtó felé, amikor Igor, a túlsúlyos macskám a lábam elé ugrott hatalmas testével, így akkorát estem, hogy kis híján beszakadt a piros linóleumpadló. Igor persze igazi macskához méltóan le se szarta, hogy kis híján meghaltam miatta és az elképesztő kövérsége miatt, csak megnyalta dagadt pofáját és kaját követelve rám nézett.
- A rohadt kurva cirmos anyádat, Igor! - sziszegtem, majd odasántikáltam a bejárari ajtóhoz és kilestem a kulcslyukon.
Odakint egy vörös csuklyás alak állt, akinek arca nem látszott, ugyanis eltakarta a mélyvörös kámzsa, ami erősen szektás benyomást keltett. Vacilláltam, vajon kinyissam-e az ajtót. Kinyitottam.
A csuklyás alak még mindig ugyanúgy állt a "TAKARODJ" feliratú lábtörlőn, némán és komoran.
- Elnézést, maga a Kaszás tetszik lenni? - kérdeztem a létező legparasztosabb dialektussal, mire az idegen csak megrázta a fejét, majd megszólalt. Mély, hátborzongató, ugyanakkor szexxi hangja volt.
- Csak egy csavargó vagyok, aki bebocsátást és némi alkoholt kér - felelte, mire én felhúztam az orromat, azzal szó nélkül rábasztam az ajtót.
- Büdös csöves - morogtam, ezután pedig főztem magamnak egy teát, aminek a felét felöntöttem vodkával. Miután a tea kellően felmelegített, egy fél rénszarvassztéket dobtam Igor tányérjára, hadd hízzon a dagadt állat, majd felkeltettem a házvezetőnőt, hogy a lelkére kössem, bárkit hall kopogni, ne menjen ajtót nyitni.
Olga gumilabda módjára pattant ki az ágyából, amikor felkiabáltam álmából. Királykék, csillagmintás hálóinge csakúgy feszült kerek testén, arcán verejték gyöngyözött.
- Elnézést, csak tudja, Tatjana kisasszony, istentelenül beragadtam álmomban a két világpólus közé, és nem szabadulhattam - magyarázkodott a túlsúlyos nő, miközben a mosásban összement hálóinget igazgatta magán. - Miért keresett?
- Csak szólni akartam, hogy itt járt egy gyanús alak, és hogy semmiképp ne nyissa az ajtót.
- Jaj kedvesem, én el se tudok jutni odáig - legyintett Olga. - Az az igazság, hogy nem vagyok már olyan fürge, mint a Hidegháború idején.
- Helyes. Mármint hogy nem nyitja ki a bejárati ajtót - bólintottam, ami hiba volt, mert ekkor azt hittem, leesik a fejem az imént benyakalt vodka-teától.
- Maga a legjobb - mosolygott bárgyún Olga, majd hatalmas nehézségek árán visszafeküdt az ágyába, aminek az egyetlen eredménye az lett, hogy szétrepedt rajta a hálóing. - Jaj istenkém, micsoda szégyen - sóhajtotta bánatosan, én pedig csendben kislisszoltam a szobából, ugyanis nem akartam látni azt, amit nem szabad és nem is egészséges az emberi lélekre nézve.
A szétrepedt pizsamájú házvezetőnőt magára hagyva visszasiettem a szobámba. Útközben azonban istentelenül hanyattbaszódtam egy darab sztéken, amit Igor hagyott a padlón.
- Igor, esküszöm kibaszlak, mint macskát szarni! - üvöltöttem az éjszakába, mire az időközben visszaszenderedő Olga szintén felkiáltott rémálmában.
- Te jószagú kalinka! Már a halál sikolt! - szűrődött át a falon keresztül a nő öblös hangja, amire én csak a fejemet ráztam lemondóan, miközben az eséstől megroppant gerincemet nyújtogattam.
A nyers hús feltakarítása után végre aludni térhettem. Azonban valami nem hagyott nyugodni. Féltem. A csuklyás idegen mély nyomot hagyott az emlékezetemben, és nem a jó fajtát. Mivel nem tudtam visszaaludni, szükségem volt némi fehérzajra, így bekapcsoltam a robotporszívómat, ami körbe-körbe kezdett gurulni a szobában, feltakarítva a friss három hónapos pormacskákat, amik vastagon borították a padlót. A zajra Nikolaj, a törpekakas is rögtön odacsörtetett a konyhaszekrényből, hogy felugorjon a porszívóra és eljátssza a tollas törpediktátort, amivé mindig is válni szeretett volna.
A gép halk zúgásától és a robotporszívóval dodzsemező kakas látványától máris megnyugtatóbb lett a légkör. Csendben meggyújtottam egy ünnepi hangulathoz illő mézeskalácsos vodka-illatú gyertyát és egy könyvet a kezembe véve elkezdtem relaxálni. "Bűn és bűnhődés" - állt a borítón cirill betűkkel. Gondolkodni kezdtem, vajon a két szóból melyik találóbb erre a remekműre. Bűn volt megírni vagy bűnhődés olvasni? Talán mindkettő.
Mégis beleolvastam. Az ötödik oldalig jutottam el, utána idegességemben kibasztam a könyvet a csukott ablakon keresztül.
- Eleget bűnhődtem - mormogtam magam elé, azzal elfújtam a gyertyát és kikapcsoltam a robotporszívót, mire Nikolaj dühében elkezdett kukorékolni.
- Húsleves - néztem rá gyilkos tekintettel, a kakas pedig valószínűleg jól értette, mire gondolok, mert azonnal elhallgatott. - Nagyon helyes - mondtam, majd a fejemre húztam a takarót és alig félóra múlva már aludtam is.
Azonban még álmomban is úgy éreztem, valaki figyel. Mintha egy vörösen világító szempár bámulna rám az ágyam mellől.
Tudtam is, ki az. A csavargó, akit elküldtem, és most bosszút áll...