Ha mellettem leszel - Levi fanfic

Epilógus

Fejét kissé lehajtva áll hosszú fehér, csipkés hátú ruhájában a sír felett. Szörnyen drámainak hathat a pillanat, azonban semmiféle magamutogatás nem áll szándékában. Mindössze úgy érzi, élete legszebb napján osztozni akar Erwinnel.

-Sajnálom, hogy mostanában kevesebbet jövök! Szörnyen sok mindent mesélhetnék neked, Papa... –suttogja maga elé, miközben lehelyezi a virágokat a sírra. –Képzeld végülis mégis kiadták a verseskötetemet! Hálás vagyok Levi-nak, amiért mégis rá tudott venni, hogy próbálkozzak tovább. –sóhajt fel kellemesen. –Igyekszünk gyakrabban jönni, Erwin. –simít végig kissé már gömbölyödő pocakján. Sosem gondolta volna, hogy gyermeke lesz. Mindig is olyan távolinak érezte ezt magától. Nem hitte volna, hogy kellően fel tud nőni ehhez a feladathoz. Saját magát is meglepte azonban, hogy milyen mindent elsöprő boldogság kerítette hatalmába, mikor megtudta, hogy egy aprócska életet hordoz a szíve alatt. Levi valósággal sokkot kapott. Azonban ez mindenképpen egy mérföldkő a kapcsolatukban, ugyanis így Emma megadhatja neki azt, amire titkon mindig is annyira nagyon vágyott. Úgy néz ki lezárult megpróbáltatásaik időszaka, és végre tényleg felhőtlenül boldogok lehetnek. Mindezek fejében nem csak Levi élete nagy álma válik valóra születendő kisfiúk által. Emma is elérte azt, ami után olyannyira sóvárgott. Négy kiadó utasította vissza a kis lila noteszébe írogatott verseit, melyet szépen összeállított, hogy egy konkrét kötetként kezelhessenek. Már éppen beletörődött volna, mikor eszébe jutott, hogy Levi említett egy másik kiadót. Egy afféle utolsó próbaként elküldte oda is, és láss csodát: ők meglátták benne a potenciált. Így pár hónappal később a könyvesboltokban már megvásárolható a Ha mellettem leszel című verseskötet. -Az eredeti notesz tiszteletére a könyvek is egy pasztell lila borítást kaptak.- Összegezve Emma elképzelni sem tudna boldogabb életet magának, mint ami végre megadatott neki. Bebizonyosodott, hogy nem hiába várakozott álmai férfiára olya hosszú ideig.

-Emma, siess már kérlek! –kiáltott oda Farlan idegeskedve. –Levi leszedi a fejünket, ha elkésel a saját esküvőtökről. –toporog egy pad mellett, amin ücsörögve már vagy tíz percet várakozott a lányra. Emma is tudja, hogy a „nagy napon" jobb dolga is lehetne, mint egy temetőben magába beszélni, de szüksége van az apukája támogatására. Le sem tagadhatná, hogy mennyire izgul. Jól esne neki, ha magához ölelhetné apukáját –bizonyára megnyugvást lelne.

-Jól van. –válaszolja a nyüzsgő fiúnak. –Ja és Papa... -fordul vissza a sír felé egy büszke mosollyal. –Megmondtam, hogy a férjem lesz. –nyugtázza, majd végre elindul, hogy feleségül mehessen élete szerelméhez.

Vége...