Kinktober 2022 [18+]

3. Spanking (18+)

Leírás:
A Bájitalok mestere egy igen szokatlan bűntetési formát választ a Potter fiúnak, aki ezt meglepően élvezni kezdi...
Figyelmeztetés:
(nagyon-nagyon enyhe) BDSM

- Jöjjön ide Mr. Potter és hasaljon szépen az ölembe.

- Hogy mivan?

Harry Potter megdöbbenésében még arról is elfeledkezett, hogy talán tanácsos lenne a megfelelő hangnemet használni tanárával szemben, ha nem akar rontani az így is siralmasnak kinéző helyzetén. De annyira felháborodott az idősebbik utasítását hallva, hogy ilyen apróságok átgondolására már nem maradt agyi kapacitása.

Piton arca azonban rezzenéstelen maradt, és mintha csak - tőle megdöbbentően szokatlan módon - meg sem hallotta volna a tiszteletlen hangnemet. Csupán egy meglehetősen ravasz mosoly kíséretében finoman megcsapkodta a saját combját néhányszor, ezzel mintegy nyomatékosítva a szóban már elhangzott utasítást.

- Ide. MOST!

- Maga megőrült?

Harry ugyan tartott attól, hogy ezzel nem javít a saját helyzetén, de hitetlensége és felháborodása még mindig túlságosan erős volt ahhoz, hogy érdekelni tudja az, hogy milyen hangnemet használ. A Griffendéles gyanakvóan mérte végig az előtte ülőt, annak a jelét keresve, hogy esetlen valamilyen szer befolyása alatt áll, vagy esetleg nem is Piton ül vele szemben. De minden ugyanolyannak tűnt a férfin, mint eddig is. Azt leszámítva, hogy éppen azt kéri tőle, hogy hasaljon az ölébe. Harry el se tudta képzelni, hogy mit forgathat a fejében, de nem számított semmi jóra. Talán ez a megalázásának egy egészen új formája akar lenni. A férfi az elmúlt hét évben eléggé kreatívnak bizonyult ezen a téren, így nem lepődne meg, ha ez is egy ilyen akció lenne. De azt ugyan várhatja napestig, mert a fiú holtbiztos volt benne, hogy semmilyen körülmények között nem fog engedelmeskedni az idősebbik utasításának. Pont elégszer gúnyolta már ki. Ráadásul már csak pár hónap van az iskolából, és utána soha többet nem kell látnia a Bájitalmestert. Most nem fog meghunyászkodni, ezúttal nem. Már felnőtt varázsló.

- Teljesen rendben van az elmeállapotom, köszönöm az érdeklődést. De figyelmeztetem, ha nem fog itt hasalni másfél percen belül akkor minden perc elteltével öt plusz ütést kap majd. Úgyhogy javaslom, ne ácsorogjon ott soká, ha holnap szándékozik még leülni.

Harry megdöbbenésében csak tátogni volt képes, mint egy partra vetett, fuldokló hal. Biztosra vette, hogy igen mulatságosan festhet, mert az idősebbik arcán egy önelégült vigyor terült szét.

- Ho-hogy mi? Maga... maaga e-el akar...fenekelni?

- Tévedésben él Mr.Potter. EL FOGOM fenekelni.

- Ez nevetséges...

Erre igazán nem tudott mást mondani. Mégis hogy gondolja a férfi, hogy majd ezt hagyja neki? Hogy engedelmeskedik neki? Nem gondolhatja komolyan. Emellett Harry egészen biztos volt benne, hogy ez a fajta büntetés már illegálisnak számít az iskolában és nem alkalmazhatják kiskorúakon.

- Amúgy is, ez illegális. Nem fenekelhet el gyerekeket.

- Óh, valóban nem. De ha emlékezetem nem csal - és ez az egy kizárt - akkor maga sem kiskorú már. Igaz, Mr. Potter?

Harry érezte, hogy elpirul. Aminek nem igazán volt köze a férfi mondanivalójához, vagy a szemében csillogó önteltséghez, inkább ahhoz, hogy szégyellte magát a saját butasága miatt. A férfinak igaza volt, ezt be kellett látnia. És ő simán megfeledkezett erről az apróságról, és hagyta, hogy a másik ilyen könnyen csatát nyerjen. Össze kell szednie magát, nem törhet meg ilyen egyszerűen.

- Ez akkor sem normális. Ezt nem teheti!

- Oh, dehogynem. És meg is fogom tenni. Csak az a kérdés, hogy mennyire akarja, hogy fájjon. Maga dönt Potter. Ha továbbra is ellenkezik, akkor igen hamar kihoz a sodromból. És akkor nem garantálom a kis feneke épségét.

- Maga beteg állat.

- Ne bókoljon, még elpirulok. Na, mi a döntése?

A Griffendéles úgy érezte, hogy ebből a helyzetből egyszerűen nincs menekvése. Tudta, hogy hiába is próbálna meg elmenni, a férfi nem engedné. És azt sem akarta, hogy hetekig szenvedjen majd az este után. Nemsokára meccsük lesz, és ha nem tud seprőre ülni, akkor bizony nagy bajban lesz a csapat. Így sem állnak túl fényesen házpontok terén, és nem hiányzik még egy vesztes meccs. Így arra az elhatározásra jutott, hogy hiába tiltakozik ellene minden porcikája és leginkább az önbecsülése, de belemegy a játékba. És hagyja, hogy a férfi kiélje rajta a beteg hajlamait. Aztán majd szépen elmeséli az igazgatónak. Biztosan örülni fog az információnak, hogy a Pincedenevér perverz módon kínozza a diákjait.

- Jó fiú. Látod, tudod te hogyan kell engedelmeskedni.

- Patkány...

A Bájitalok mester elmondásával ellentétben, nagyon is örömét lelte abban, hogy a Potter fiú ilyen harcias. Nem is számított tőle másra, és örült, hogy nem kellett csalódnia. Így csak még izgalmasabb, vérpezsdítőbb a dolog. Túlságosan hamar elvész az egész bája, ha könnyen megadja magát neki. De bízott a fiú önérzetességében, és lám, igaza lett. Ez egy igen csak kielégítő játéknak ígérkezett, és már alig várta, hogy belekezdjen. Már régóta nagyon vágyott ezt megtenni, és most, hogy végre eljött a megfelelő alkalom, az eddigi várakozás és sóvárgás csak fokozták benne a tüzet, amit a fiú iránt érzett. De bármennyire is kedvére volt a Griffendéles hevessége, ezt felé nem mutathatta ki. Ezért amint a szavak elhagyták a fiú ajkait, már el is kapta az állát, maga felé fordította az arcát, és mélyen belenézett azokba a harciasan csillogó, gyönyörűséges élénkzöld szemekbe.

- És milyen mocskos kis szád van. Ki kéne szappanozni.

Perselus elégedetten morrant egyet, amikor a fiú némiképp megadóan, de mégis égő daccal a szemében lesütötte a szempilláit. Tudta, hogy kezdődhet a játék érdemi része, ezért felállt, és a fiú fölé tornyosult. Egészen közel lépett hozzá, annyira, hogy alig maradt közöttük egy néhány centi hely. Majd továbbra is a kölyök szemébe nézve, egy elegáns mozdulattal megszabult a talárjától, ezáltal felfedve az alatta megbúvó méregzöld selyeminget és a fekete nadrágot. A művelet végén pedig biccentett egyet lefele, jelezve a fiúnak a következő lépést.

- Kapcsold ki az övemet.

- Ho-ogy?

- Kapcsold ki az övemet. És vedd is le.

Az Aranyfiú nem tudta elképzelni, hogy a zavarát és a dühét lehet még fokozni. Nos, lehetett. A férfinek ehhez igen nagy érzéke volt. De nem volt mit tennie, muszáj volt engedelmeskednie az utasításnak. Minél előbb megteszi, annál előbb szabadul, és kezdhet gondolkodni a bosszúról. Így hát nekilátott a műveletnek, de sokkalta bátortalanabbul, mint azt szerette volna. Túlságosan árulkodó módon remegtek a kezei. Nem akarta, hogy Tanára észrevegye, de mégis biztos volt benne, hogy tökéletesen látta a reakcióját. És ettől a gondolattól méginkább elpirult. Nem szabadna ennyire szűziesen viselkednie. Elvégre ez csak egy rohadt öv volt. És ő meg legyőzte a varázsvilág legsötétebb mágusát. De mégis, Piton valahogy sokkal intenzívebben hatott rá, mint azt szerette volna. Ennek egyik oka talán az is lehetett, hogy még soha nem volt ilyen közel a másikhoz. A kezei már feltűnően remegtek, és alig bírta őket irányítani, ahogyan próbálta kioldani a férfi övcsattját. Határozottan úgy vélte, hogy egy öv levételének nem kéne bonyolult műveletnek lennie. De már vagy öt perce bíbelődött, mire végre sikerrel járt. Nem mert felnézni az előtte állóra, inkább óvatosan megtámasztotta jobbjával a férfi keskeny csípőjét, és bal kezével kihúzta az övet a nadrágból, és még mindig lesütött szemmel odanyújtotta a Bájitalmesternek.

- Ügyes fiú, tudod te ezt.

Harry odaadta Tanárának a bőrdarabot, de még mindig nem nézett rá. Nem mert. És ezt talán jobban szégyellte, mint bármi mást eddigi élete során. Voldemorttal bármikor szembe tudott nézni, még akkor is, amikor tudta, hogy meg fog halni. De valahogy most képtelen volt felnézni a férfira. Már csak azért is, mert kezdte megkérdőjelezni a saját épelméjűségét. Ugyanis, ha őszinte akart lenni magával, akkor ez az egész sokkal izgalmasabb mint amire számított. Tulajdonképpen elkezdte izgatni mindaz, ami rá várt, és ettől mocskosnak érezte magát. Undorodnia kellett volna az egésztől, nem pedig izgatottnak lenni. Ez így nem volt rendben.

- Fordulj meg és tedd a hátad mögé a csuklóidat.

Harry erre felkapta a fejét. Most ez tényleg azt jelenti, amire gondol? Hogy a férfi megkötözi majd?

- Gyerünk.

Ellenkezni akart, de már túl volt azon a ponton, amikor ezt megtehette volna. Már minden kizárólag a férfi jóindulatán múlt. Tehát nem számíthatott semmi jóra. Ennek tudatában tette, amit kértek tőle.

- Helyes.

Amint átvette az övet és a kölyök megfordult, a férfi neki is látott összekötni a fiú csuklóit a háta mögött. Engedelmes volt ezért nem túl szorosra. Amúgy se akarta bántani a kölyköt. Vagyis nem komolyan. Éppen csak annyira szorította meg, hogy az izgató legyen és megfelelő tartást biztosítson, de ne hagyjon maradandó nyomot.