Vakrandi az ördöggel. +18

Part 3. - Magabiztos.

- És szabad megkérdeznem, hogy miért pihen itt a lépcsőn?

- Azért mert... Mert...

- Mert?

- Mert kurvára elfáradtam, abban ahogy másztam felfelé a lépcsőn, és meg kellet állnom pihenni, hogy ne ugorjon ki a szívem a helyéről. – Vágtam oda neki őszintén.

- Nahát Miss Morgan, de nagy lett a szája hirtelen.

- Eddig is nagy volt.

- Azt el is hiszem, a hátam mögött, gondolom egész biztosan.

- Nem tudom ezt miért mondja.

- Azért mondom mert a szemembe még sosem mert mondani semmi ilyen merészet..

- Mindennek eljön egyszer az ideje Benjamin.

- Elnézés, de neked nem Benjamin vagyok, hanem Mr. Taylor.

- Oh, elnézést a nyelvbotlásért, Benjamin.

Apró mosolyt villantottam rá, felálltam és elindultam felfelé a lépcsőn. Benjamin hirtelen elém lépett és az utamat állta.

- Ha így viselkedsz, nagyon hamar kifogod húzni a gyufát nálam.

- Mert eddig nem húztam ki?

- Ne feleselj velem, Alice.

- Nocsak Benjamin, te tudod a nevemet? Mindjárt bepisilek az örömtől, a nagy Benjamin Taylor tudja a nevemet.

- Nagyon megnehezíted nekem, hogy kedves legyek veled.

- Elnézést, nem tudtam, hogy kedves szeretnél lenni velem.

- Pedig az akarok lenni.

- Szerintem maradj a bunkó stílusnál, az úgy is jobban megy neked, mint a kedvesség.

- Na ebből most lett elegem Morgan, én ezt nem vagyok hajlandó...

- Értékelem az igyekezetet, hogy kedves legyél, de most nem érek rá ilyenekre, szóval, ha most nem haragszol, dolgozni kell mennem. – Vágtam közbe.

- Azt jobban teszed, ha indulsz a dolgodra, hiszen nem a szempilláid rebesgetéséért fizetünk neked egy szép nagy összeget havonta.

- Pedig száz százalékig biztos voltam benne, hogy azért kapom a fizetésemet.

- Elég legyen.

- Hiszen tudod, én itt csak egy csicska vagyok, semmi több, a munkám is roppant felesleges.

Benjamin tekintete kemény volt. Láttam ahogy teste megfeszül és egy nagyot nyel, miközben végig a szemembe nézett. A nyakkendőjéhez nyúlt és lassan meglazította egy kicsikét.
Végig tartotta a szemkontaktust, amivel meg is tudott volna ölni, ha nagyon akarta volna.
Lassan ellépett oldalra, így tovább folytathattam az utamat az emeletemig.Nem néztem vissza rá, de magamon éreztem a tekintetét egészen addig amíg el nem tűntem a lépcső fordulóban.Nem értem, hogy Benjamin miért lett hirtelen ennyire kedves velem.
Tisztán lehet látni és érezni, hogy nem kedvel engem. Még mindig kiver a víz tőle.Mielőtt kiléptem volna a folyosóra, úgy gondoltam, hogy gyorsan írok Trevornak egy üzenetet.

„Szia Trevor, hogy vagy ma? Képzeld el mi történt. A bunkó főnököm ma kedves velem, eltudod ezt hinni? Lehet az éjjel kis manók meglátogatták és belemásztak abba a kibaszott kicsi agyába. Remélem a te napod is jól telik"
Küldés.

Kilibbentem a folyosóra és rögtön bele is botlottam a vezérigazgatónkba David Taylorba, aki Benjamin édesapja volt.

- Üdvözlöm Mr. Taylor.