Luke:
Pár nap álmatlan éjszaka és egész napos agyalás után be kell látnom, hogy a Violettel való beszélgetéstől jobban tartok, mert fogalmam sincs, hogy mire számítsak a lánytól. És azt is sikerül realizálnom magamban, hogy változtatnom kell a sorrenden, amit a Michaellel való beszélgetéskor kigondoltam. Nem mehetek először Violethez és aztán Calumhoz, mert a barátságunk minden lánynál fontosabb. Még egy olyan lánynál is, aki gyanús, hogy néhány nap alatt belopta magát a szívembe, ugyanis kábé egy perc sem telik el anélkül, hogy ne jutna eszembe a gondolat, hogy vajon mit csinál most Violet, kivel lehet és minden rendben-e vele. Nem tudom, hogy ez mennyire normális, de talán annyira nem meglepő, tekintve, hogy nincs kizárva, hogy már jóval azelőtt kedveltem, hogy ismertem volna.
Össze vagyok zavarodva és baromira ideges vagyok a beszélgetés miatt, ami rám vár, amint kiszállok a kocsiból. Ma nem próbáltunk, hanem pihenő napot beszéltünk meg, így nem találkoztam senkivel a stúdióban, amikor bementem, hogy kicsit kikapcsoljak és a zenével oldjam a bennem lévő feszültséget, de ez azt is jelentette, hogy kitérőt teszek az elkerülhetetlen beszélgetés előtt, amit Calummal terveztem. Mivel két napja nem alszom, így feladtam a magam ellen küzdést és eldöntöttem, hogy ma beszélek a barátommal, aztán meglátogatom Violetet is, de a stúdióban még erősen haboztam, bármennyire is gyávának tűnök emiatt. Fogalmam sincs, hogy mire számítsak Calumtól és mire Violettől és ez megijeszt.
Igyekszem olyan szavakkal nyugtatni magam, mint amilyenekkel Calumot nyugtattuk, amikor megtudta, hogy találkozik az új húgával. Próbálom emlékeztetni magam, hogy mennyi olyan dolgot tettem már meg, amik másoknak ijesztőnek tűnnek, kezdve azzal, hogy fiatalként turnéra mentem a barátaimmal, át azon, hogy sokszor több hónapot messze vagyok a családomtól egy-egy turné miatt, egészen odáig, hogy több ezer ember előtt lépek fel rendszeresen. Újra és újra elismétlem ezeket a tényeket magamban, de valahogy nem hozzák a kellő hatást, amiért azon kapom magam, hogy legszívesebben lekevernék egy pofont magamnak, amiért ilyen tanácsokat adtam Calumnak a múltkor. És azért is adnék egy pofont magamnak, mert ennyire beszari vagyok egy olyan szitutól, ami másoknak teljesen természetes és naponta megteszik. Amikor az egy éjszakás kalandba keveredtem, cseppet sem voltam ideges, nem izgultam, de most tiszta ideg vagyok.
Innen tudod, hogy számít neked.
A hang a kisangyal a fejembe, aki erősen próbál rávenni, hogy szálljak végre ki a kocsiból, menjek oda az ajtóhoz és beszéljek Calummal, szemben a kisördöggel, aki folyamatosan sorolja az érveket az ellen, hogy mindezt megtegyem és amellett, hogy egyszerűen csak menjek el Violethez és mondjam el neki az érzéseim és szerezzem meg magamnak.
Hosszú habozás után viszont a lelkiismeretem kiszállít a kocsiból és elindítja a lábaim az ajtó felé. A bejáratnál még egyszer megtorpanok, de aztán egy nagy levegőt véve kopogok az ajtón, ami néhány pillanattal később már ki is nyílik. Calum egy cseppet csalódottnak tűnik, amikor meglát.
- Te nem a pizzafutár vagy - állapítja meg letörten, amitől a helyzet ellenére is felnevetek.
- Nem, valóban nem - rázom meg a fejem. - És nem tudom, hogy mennyire normális, hogy megint pizzázol - jegyzem meg, mire csak legyint egyet.
- Este Livvel étterembe megyünk, ezt csak azért rendeltem, hogy addig legyen valami a gyomromban. Gyere be! - lép arrébb az ajtóból, s miután bemegyek, lepacsizik velem. - Mi szél hozott erre? Ugye nem találod kis, hogy mégis menjünk stúdiózni még ma, mert Livvel a randira nem sokára el kell kezdenem készülni és...
- Beszélnem kell veled - szakítom félbe a fejemet rázva, amitől azonnal komolyra vált.
- Valami baj van?
Tetszik nekem a húga, az bajnak számít? Csak mert azt hiszem, hogy ez nézőpont kérdése, tekintve, hogy Calum külön kihangsúlyozta nekünk, hogy eszünkbe se jusson kikezdeni Violettel.
Mivel nem tudom, hogy mit válaszoljak, eléggé feszengve érzem magam és ezt szerintem látja is rajtam, mert végigmér és felsóhajt.
- Haver, mi van?
Az ajtóra pillantok, majd a nappali felé.
- Lehetne, hogy ezt ne az előszobában beszéljük meg? - kérdezem, amire egy biccentés a válasz.
Kibújok a cipőmből, majd követem Calumot a nappaliba.
- Kérsz valamit?
Szívesen mondanék valami italt, hogy kimenjen érte a konyhába, de tudom, hogy semmi értelme az időt húzni, mert csak őt ijeszteném meg jobban és a saját helyzetemet nehezíteném, úgyhogy megrázom a fejem. Calum ismét biccent, majd lehuppan elém a fotelbe és széttárja a karjait.
- Mi a helyzet? Remélem, hogy nem tervezel lesokkolni, mert nem állok készen valami rossz hírre, viszont most teljesen rám hoztad a frászt és...
Ahogy belelendül és szó szerint ömleni kezdenek belőle a szavak, valamit bennem is megtör, amitől kiszakad belőlem a lényeg:
- Kedvelem a húgod - szakítom félbe elhadarva, amitől Calum megmerevedik egy pillanatra.
- Micsoda? - hajol közelebb, de nem tudom eldönteni, hogy valóban nem értett, vagy csak nem fogta fel igazán, amit mondtam a hirtelenség miatt.
- Hallottad - sóhajtok fel, megdörzsölve az arcom.
- Azt hallottam, hogy mondasz valamit, de azt rohadtul nem, hogy mit, mert baromira elhadartad.
Ahogy a szemébe nézek, látom, hogy valóban nem értette, amit mondok, így veszek egy újabb mély levegőt, hogy összeszedjem magam és lenyugtassam a zakatoló szívem.
- Kedvelem a húgod - ismétlem lényegesen lassabban. - Kedvelem Violetet és ha kicsit is viszonozza ezt a fajta vonzalmat, akkor szeretném randira vinni és közelebb kerülni hozzá.
A barátom percekig nem mond semmit, csak hallgat és az arcomat fürkészi, amitől kezdem úgy érezni, mintha a lelkembe próbálna bepillantani, ami még tőle is nyomaszt.
- Szeretnéd randira vinni és közelebb kerülni hozzá - ismétli döbbenten.
Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire megdöbbentette, amit hallott, vagy csak az van rá ilyen hatással, hogy ki is mondtam neki. Michael azt mondta, hogy szerinte senkinek nem tűnt fel, hogy mi történt a múltkor, de nekem egy részem biztos volt abban, hogy a többiek is észlelték, hogy megváltozott Vi és az én hangulatom is, miután kettesben voltunk a konyhában.
- Igen - bólintok, bár továbbra sem tudom, hogy mi okoz ekkora döbbenetet neki.
- Luke, ha ez valami idióta fellángolás Violet irányába, mert új a társaságban, akkor...
- Nem az - szakítom félbe és nem fogok hazudni, szarul esik, hogy ezt hiszi rólam. - Nem vagyok hülye gyerek, Calum, aki nem tudja megkülönböztetni az érzelmeit a valósaktól és a fellángolásoktól. Kedvelem Violetet és mindenképp el fogom hívni randira, amennyiben neki is van kedve hozzá. Azért jöttem ide, hogy elmondjam neked mindezt, mert úgy gondoltam, hogy így fair veled szemben, mert nem akarom elveszíteni a barátságod, de ha azt hiszed, hogy az a célom, hogy összetörjem a szívét, akkor....
- Nem gondolom, hogy összetöröd majd a szívét - szakít ezúttal ő félbe engem a fejét rázva. - Bocs, én csak... nem akarom, hogy bármilyen baja essen neki, oké? Megígértem apának és Violet anyukájának is, hogy vigyázok majd rá, erre a net már azon csámcsog, hogy vajon ki az a titokzatos lány, aki folyamatosan velünk lóg mostanában. Nem akarom, hogy egyáltalán bármi bántódása essen, de nem gondolom, hogy te nem vigyázol majd rá. Ígérd meg, hogy nem hagyod, hogy összetörjön - néz mélyen a szemembe.
Nagyot kell nyelnem, ahogy átfut rajtam a megkönnyebbülés, miszerint Calum nem tart teljesen felelőtlen faroknak és a jelek szerint nem is kerül a barátságunkba ez a beszélgetés. Jobban fogadta, mint azt én el tudtam képzelni. Arra számítottam, hogy kiakad és elküld a francba, amiért annak ellenére, hogy külön megkért az ellenkezőjére, lépést szeretnék tenni Violet felé. Őszintén örülök, hogy nem ez történt, de az örömömnek egyelőre annyira nem tudok teret adni, mert egyelőre a megkönnyebbülés uralja a testem.
- Megígérem - bólintok még egyet nyelve. - Ha rajtam múlik, nem lesz baja Vi-nak, esküszöm.
Calum pár percig komoly képpel fürkészi az arcom, aztán határozottan bólint.
Némaságba burkolózunk, szerintem mind a ketten emésztjük a hallottakat. Calum a vallomásom, én pedig a reakcióját és azt, hogy innentől gyakorlatilag ez az egész Violet kezében van. Rajta áll vagy bukik, hogy neki és nekem lesz-e jövőnk és ha igen, akkor mégis milyen.
- Mióta gondolkozol azon, hogy elém állj ezzel? - szólal meg váratlanul Calum, megtörve a csendet.
Azonnal felkapom a fejem.
- Miből gondolod, hogy nem volt mai döntés, hogy eljövök beszélni veled?
- A napokban elég szórakozott voltál a próbákon - vonja meg a vállát. - Emiatt volt?
Ezek szerint mégsem sikerült teljesen lepleznem, hogy mennyire máshol jártam mostanában lélekben.
Összepréselem az ajkaim és bólintok.
- Ashtonnál merült fel bennem először, hogy szeretnék Violettől valamit, ami több, mint barátság. Már ha ezt, ami jelenleg van köztünk, barátságnak lehet nevezni. Mindegy - rázom meg a fejem. - A lényeg, hogy azóta agyalok, hogy mégis hogyan mondjam el neked és egyáltalán mit kezdjek ezzel az egész helyzettel.
- Napok óta? - vonja fel a szemöldökét egy hitetlen sóhaj kíséretében. - Napok óta tartasz attól, hogy mit reagálok?
Látom, hogy mindjárt elneveti magát és ettől rám is rám jön a nevethetnék.
Calum szinte a testvérem, mit is vártam tőle, hogy mit reagál majd?
Persze ez csak a beszélgetés után ilyen vicces, mert pontosan tudom, hogy eddig mit hittem.
- Féltem, hogy kibuksz - vonom meg a vállam.
- Hát persze - nevet fel, de mielőtt reagálhatnék, kopognak. - Ez a pizza lesz - áll fel a fotel karfáján dobolva. - Ezek után szépen itt maradsz és pizzázol velem, csak mondom - veregeti meg a vállam, ahogy elhalad mellettem, én pedig nem igazán vitatkozom vele.
Egyrészt, mert tudom, hogy nincs értelme. Másrészt meg, mert a napok óta feszengő idegeimnek kifejezetten jót fog tenni egy kis pizza az egyik legjobb barátommal.
YOU ARE READING
Örök Kötelék {+18}
FanfictionLehetnek akár a Föld két teljesen másik végén, akkor is ott lesz az a megmagyarázhatatlan érzés. Az a bizonyos örök kötelék, ami ott volt akkor is, amikor még nem is ismerték egymást.