Sárkányok Násza☑️

2.

Próbáltam nem hallgatozni, miközben a tárgyaló ajtajában álltam, de a kiváncsiság felülkerekedett rajtam. Tudtam egy titkos folyosót, ahol a szellőző rácsokon keresztül ki lehet lesni és hallgatni a tanácstagok ülését. Ezt olyankor használtam, amikor túl fiatalnak tituláltak egy-egy ülés meghallgatásához.
Apám a székében ült, háttal az ablaknak. Deamon az asztal másik végén állt meg, nem foglalt helyet, hiszen nem is kínálták vele.
- Mit akarsz öcsém? - kérdezte fáradtan a király.
- Rhaenyrát. - mondta meg neki kereken a nagybátyám.
- Deamon, ő az egyetlen lányom, ő a koronám örököse. Ha azért csinálod, hogy majd általa trónra kerülsz... - csapott az asztalra indulatosan Viserys.
- Te a trónon akarod látni és még pár nemes. Na és a többi? - mutatott körbe a terembe Deamon mintha csak ott ülének a késüket fenő viperák.
- A többi lord is felesküdött rá! - kiálotta el magát az apám.
- Amíg te élsz. Aztán meg a kis Aegont koronázzák meg, mellette meg Otto Hightower lesz a régens. Zöldbe borul a kastély és a Targaryen névre senki sem fog emlékezni. - lassan beszélt Deamon, azt akarta minden szó marja be magát apám tudatába.
- És te akarsz lenni a Targaryen ház utolsó esélye? - a kérdést is sértőnek találta a király.
- Valyriai hagyomány szerint elvehetem Rhaenyrát, már elég idős ahhoz, hogy egyedül döntsön ebbe. De a te áldásod nélkül nem szerettem volna. - kikerülte az apám álltal feltett kérdést Deamon.
- Az ő beleegyezését kérted már? - gondolta át Viserys a hallottakat.
- Igen. Ő igent mondott. - ült le Deamon a királlyal szembe. Tárgyaló partnerének tekintette már apámat.
- Kislánykora óta rajong érted. Ha csak egyszer meghallom, hogy a trónra törnél általa fejedet vétetem. - nézett mélyen Deamon szemébe, mintha kitudná olvasni nagybátyám terveit a jövőre nézve.
- Vigyázni fogok rá, jobban mint az életemre. - ez végleg elbillentette Viserysben a mérleget.
- Áldásom adom rátok.- valyriaiul felelt apám.

Alicent magához kéretett nem sokkal. Sárkánylovagláshoz öltözve mentem be a lakrészébe.
- Már rohansz is Sárkánykőre, hogy elvegyen? - nézett a bőr csizmámra és kesztyűmre.
- Apám áldását adta ránk, felség. - hajóltam meg, meg sem hallva a megjegyzést. Egy panaszos sírást hallottam a becsukott ajtók mögül kiszűrődni.
- Mivel a király második gyerekét várom, így nem tudok Sárkánykőre utazni a mennyegzőre. Így most kívánok nektek boldogságot. - simította végig a növekedő pocakját. Nem engedtem, hogy kihozzon a sodromból, hogy valami olyat mondjak amit feltud hozzni ellenem és Deamon ellen apámnál.
- Akkor engedelmével, hagyom pihenni. - hajoltam meg, majd amilyen gyorsan csak tudtam otthagytam Alicent és a síró Aegont. Magányosnak tűnt a becsukodó ajtón visszanézve, egy csapdába csalt királynénak a gyerekei között.

Syrax hátán az egész világ csak egy elmosódott kép volt, ahol a lordok és ladyk csak karikatúrák a nagy váraikban. Sárkánykő fele fordítottam Syrax-ot, előbb akartam odaérni, mint Deamon.
Sárkánykő mindig megdobogtatja a szívem, otthonomnak érzem, sokkal inkább mint Királyvárat. Hódító Aegon is így lehetett vele, azóta a Targaryen ház székhelyévé vált az erőd.
Syrax örült leginkább, hogy hazajöttünk, letett a vár egy alsó teraszán, majd a levegőbe szállva ment megkeresni a veremét. A ruháimat és dolgaimat még hajnalban egy hajón elküldtem ide. Kiváncsian mentem be a teraszról, egy fogadó szobában találtam magam. A szolgálok ijedten kapták fel a fejüket jöttömre. Nem igazán hercegnői így besurrani, akkor is ha haza megy az ember.
- A szobáját már elkészült hercegnő. Ez Deamon herceg lakrésze. - mutatta be a helyiséget egy szobalány mélyen meghajolva.
- Megvárom itt a herceget. - ültem le a dolgozó asztalához, mire hajbokólva kimentek a szobából.
Deamon ebben a szobába lakott, amikor bevette magát Sárkánykőre. Különös volt, hogy nem a trónörökösi lakrészt választotta. Míg a palotai szobájába a kalandjai jelképeit gyüjtötte, itt csupa pergament és könyveket halmozott fel. Ősi történeteket Valyriaról, a Targaryen házról, minden ami a sárkányokra utalt megtalálható volt itt.
Egy meséskönyvben akadt meg a szemem, színes képekkel ilusztrálták benne I Aegon hodításait. Gyermekkorom kedvenc könyve. De mit csinálhat itt?
- Nem mondták neked, hogy illetlenség más szobájában kutakodni? - állt a terasz ajtajában Deamon, hátamögött a sárkányánya Caraxes várta a lovasa utasításait.
- Téged vártalak és közben mesét olvastam, igazán nem hívnám én ezt kutakodásnak. - mutattam az ölömben lévő könyvre, amivél elfoglaltam magam.
Útjára küldte Caraxes-t, a hím az őt váró Syrax-ra vetette magát. Hamarosan tojást fog tenni a sárkányom, ő is párt választott.
- Biztos hiányzott neki. - nevette el magát Deamon a két lény bírkozását nézve.
- Olyan ritkán látlak nevetni. - néztem rá a férfira, aki holnaptól már a férjem lesz.
- Csak akkor nevetek, amikor nincs a királyi család a közelben, még a végén azt hiszik kedvelem őket. - kacsintott rám.
- De hát én is a királyi család tagja vagyok... - értetlenkedtem.
- Te már az én családom vagy. - ölelt magához a teraszon, miközben a sárkányaink az égbe emelkedtek és ott játszodtak tovább a felhők között.

Aznap este csak én és Deamon voltunk Sárkánykőn.
- Nem aludhatok nálad, holnap lesz az esküvőnk. - nevettem fel, mikor a vacsora végeztével a szobája fele húzott.
- Akkor majd én alszok nálad. - fordult meg a lépcső fele. Hiába is próbáltam volna ellenkezni, felkapott és a hálókamrámba vitt.
Azt hiszem hamarabb elháltuk a nászunkat, mintsem hogy az elkezdődött volna.
- Ebben a szobában lakunk majd vagy nálam? Királyvárban is elkell döntenünk.- kérdezte felkönyökölve az ágyban Deamon.
- Azt hittem a hitvesek külön termeken osztoznak. - csodálkoztam el.
- Nincs semmi, amit titkolni akarnék előled. Valamint a jövőben meg kell védenem téged és a gyermekinket. - simította végig a hasamat.
- Itt legyen ez a szoba, sokkal nagyobb. A lentit tartsd meg könyvtárnak. - gondolkodtam hangosan. - Királyvárban átépítetetem a tornyodat, hogy legyen elég helyünk, addig meg lakunk nálam.
- Királynőhöz méltó ajánlat. - suttogta a fülembe, majd lehajólt és megcsókolt. Édes volt, mint a mézbór. Ha az Istenek vérfertőzésnek gondolják ezt, akkor miért a tiltott gyümölcsöt teszik a legfinomabbá?

Mikor a Nap felkelt, Deamon kilopózott a szobámból. Pár szolgáló felsikkantott, mikor a herceg elhaladt mellettük ing nélkül, csupán egy nadrágban. Mégis tudtam, hogy ez sosem fog kiderülni, Deamon a szolgálokat Braavos-bol hozatta ide, ezt tegnap éjjel árulta el nekem, mikor a pletyka miatt kezdtem aggódni. Csak Deamonnek tartoznak hűséggel elmondása alapján, és mostmár nekem is.
Feküdtem egy darabig, néztem az ébredező fényeket. Pár óra múlva az erőd udvarán teszek fogadalmat valyriai véremre, hogy egy életre párt választok. Ilyen esküvő rég kötetett a családunkban, csakis két tisztavérű Targaryen között engedi és fogadja el az egyház. Hisz mi nem westerosiak vagyunk, egy sokkal régebbi nép házából jöttünk. Sárkányaink miatt a közemberek szerint tűz és hamu folyik az ereinkben, ezért hálhatunk egymásközött is.
Halk kopogást hallottam, majd egy fehér hajat láttam belobbani az ajtón át. Rhaenys Targaryen érkezett meg, utána a lánya a csendes, de gyönyörű Lady Laena Velaryon jött.
- Édes unokahúgom, mivel édesanyád nem lehet itt, gondoltam majd mi segítünk elkészülni a nagy napodra. - mosolyogva ölelt át.
- Nagyon köszönöm. - szívből örültem a jöttüknek. Jobb segítőket el se tudtam volna képzelni. Bár anyám is itt lehetne, mondjuk eddig Deamont karóra tűzte volna a Völgyben.
- Na de lássunk is neki, alig pár óránk van, hogy meseszép mennyasszonyt varázsoljunk belőled. - lépett a ládám elé Rhaenys és az ékszerek között kezdett válogatni, gondosan a kiakasztott mennyaszonyi ruhámhoz mérte őket.
- Keressünk valami reggelit mi, kuzin. Ezzel elfog egy ideig szórakozni. - nézett mosolyogva az annyára Laena. Egyik hölgy sem tett említést a férfi felöltőre, ami egy szék hátáról lógott le, vagy az ingre, amiben aludtam.