Hozzád láncolva ( BakuDeku)

11.

Hevesen dobogó szívvel léptem Uraraka elé, aki kissé bizonytalanul nyújtotta felém a telefont.
   - Ebben csak egy névjegyzék van. Ha végeztél tedd a szekrény alsó fiókjába az iratok mögé.- adott utasítást, mire komolyan bólintottam.
   - Köszönöm, és ígérem, hogy Kacchan nem fog tudomást szerezni erről!- biztosítottam, bár tudtam igazából ez nem rajtam fog múlni.
   - Remélem igazad van Deku.- adta a kezembe a készüléket, majd elindult a konyha felé.
Miután Uraraka eltűnt szem elől megnyitottam a telefon névjegyzékét és a K betűs nevekhez lapoztam, ahol azonnal meg is találtam Kirishima számát.
Miközben kicsöngött idegesen kezdtem el körözni a nappaliban abban bízva, hogy tényleg jól döntöttem.
   - Halló?- szólalt meg Kirishima a vonal túlvégén, amitől egyrészt meg is könnyebbültem, másrészt még idegesebb lettem.
   - Mi-Midoriya... vagyok. Tudnánk beszélni?- motyogtam a telefont szorítva.
Mivel nem érkezett azonnal válasz megszólalt bennem a vészjelzőm, és egyből a legrosszabb forgatókönyvek jutottak eszembe. Már épp készültem kinyomni a telefont mikor ismét meghallottam Kirishima hangját egy kissé távolabbról.
   - Mindjárt jövök.
 "Ezt most nem nekem mondta ugye?"
Úgy gondoltam várok pár percet, bár a feszültség miatt úgy éreztem mintha Kirishima egy örökkévalóság után szolt volna bele újra a telefonba.
   - Bocs, itt vagyok, csak kerestem egy nyugodt helyet. Miért hívtál?- kérdezte kétségtelenül tőlem.
A tudat, hogy elvonult, hogy beszéljen velem megnyugtatott.
 "Talán tényleg bízhatok benne."
   - Izé... Lenne néhány kérdésem...- kezdtem bizonytalanul.
   - Halljuk.
   - Bíz-bízhatok benned?
   - Ezt hogy érted?- kérdezett vissza egy kis hatásszünet után.
   - Nem fogod elmondani Ka... Bakugounak, hogy beszéltünk ugye?- remegett a hangom.
   - Nem.- nevetett bele a telefonba.- Ha el akartam volna mondani neki nem jöttem volna a legtávolabbi helyiségbe tőle.
 "Szóval mikor hívtam vele volt Kacchan is... Mennyi rá az esély, hogy hallotta a hangom?"
   - Szóval? Miért hívtál Midoriya?- kérdezte újra, barátságosan.
Sehogy sem tudtam eldönteni, hogy mégis mivel kezdhetném a faggatást, ezért inkább belecsaptam a közepébe "lesz ami lesz" alapon.
   - Kérlek mond el hogy szabadultál ki a rabszolgaságból!
   - Ezt úgy mondtad mintha láncon lennél tartva.
 "A hangja megváltozott... Basszus. Oda kell figyelnem hogy fogalmazok különben bajom lehet belőle."
   - Nem... Én csak szeretném tudni. Úgy hallottam, hogy az összes rabszolgája öngyilkos lett két kivétellel amelyikből az egyik te vagy... És azt is megtudtam, hogy az a két rabszolga a szerelme volt. Szóval én csak szeretném összerakni a képet.- hadartam.
   - Hmm. Elég sok mindent tudsz ahhoz képest, hogy csak pár napja laksz abban a házban. De legyen, elmesélhetem a történetem. Talán még segíthetek is vele.- szólalt meg egy kis szünet után.
   - Köszönöm!- vidultam fel, és mint egy kisgyerek az anyja szavain úgy csüngtem most én is Kirishimaén.
   - Bakugou négy évvel ezelőtt vett meg a rabszolgapiacon. Kezdetben ugyan olyan voltam mint te. Kiutat próbáltam keresni és lázadtam ellene. Gyűlöltem őt, és a helyzetet amibe belekényszerített, és elhatároztam, hogy nem fogom hagyni magam ledominálni, inkább átveszem az irányítást, úgy, hogy nekem legyen jó. Bakugou kezdetben nem igazán akart engedni nekem, de aztán... meggyőztem. Egyre jobban kezdtem élvezni a helyzetet, és láttam, hogy már őt sem zavarja, ha én vagyok felül. Pár hónap elteltével pedig kezdtem egyre többet érezni iránta és éreztem hogy ő is így van vele. Majd egy szenvedélyes szeretkezés után elmondtam neki, hogy szeretem. Viszonozta az érzéseim, aztán járni kezdtünk. Kb másfél évig voltunk együtt mikor már mindketten beláttuk, hogy az érzéseink elmúltak egymás iránt. Ennek ellenére barátok maradtunk és felajánlotta, hogy beajánl a céghez, amit azonnal el is fogadtam. Lassan sikerült feltornáznom magam a ranglétrán és azóta együtt dolgozunk.- fejezte be a monológját.- Van kérdés?- tette hozzá, mire csak makogni tudtam.
 "Először is fel kell dolgoznom a hallottakat. Tehát nem csak Kacchan szeretett bele a rabszolgájába, hanem Kirishima is belé. Mégis hogy tudott beleszeretni azok után amiket tett vele?"
   - Hogy tudtál beleszeretni...- suttogtam megsemmisülten, mire éreztem, hogy a készülék végén elmosolyodik.
   - Nem volt nehéz. Először csak a szexet kezdtem el kívánni, majd kialakult a szerelem. Tudod hogy van ez.
 "Nem, nem tudom. De... Először a szexet... Ez ugye nem az amit én is... Nem... Nem, nem, nem és nem!"
   - Midoriya? Ott vagy?
   - I-igen.
   - Látom lesokkoltalak.- nevetett.- Hidd el, nem olyan nehéz beleszeretni Bakugouba. Bár szerintem ezt már te is kezded észre venni.- szolt vidáman, mire az arcom égni kezdett.
   - Nem tudom miről beszélsz...- kezdtem mire Kirishima még inkább nevetni kezdett.
   - Bakugou mesélte, hogy tegnap este miután elmentem eléggé rá voltál állva.- nevetett tovább, én pedig megsemmisültem.
 "De hisz pont ő mondta Kirishimanak, hogy a szexuális élete nem tartozik rá!"
A hallgatásomat halva Kirishima folytatta.
   - Csak utalt a dologra, mert nem hagytam békén, de úgy látszik igazat mondott. Ne aggódj Midoriya. Teljesen normális ha kívánod őt. A tested nem felejti el a szexuális élményeket vele.
   - De én nem... Nem akarom kívánni!
   - Fogadd meg a tanácsom. Sodródj az árral. Ne idegeskedj csak élvezd a dolgot, mikor sor kerül rá. Hisz úgy sem tudsz ellene tenni nem igaz? Ne ragaszkodj görcsösen az elveidhez.- mondta, majd egy kis szünet után folytatta.- Bár ha belegondolok nekem könnyebb volt ilyen téren.
   - Hogy... hogy érted ezt?- jöttem lázba remélve, hogy megtudok valami fontosat.
   - Tudod régen nem volt ennyire ellenséges és erőszakos. A lázadozásom ellenére is próbált türelmes lenni velem. Viszont most tudom milyen szóval neked biztos nehezebb a helyzeted.
 "Tényleg! Kacchan nem volt ilyen régen, bár mostanában egész kedves lett... Mármint nem durva és türelmes is. A hallgatózásomért sem büntetett. De akkor ezek szerint nem Kirishima okozta nála a változást hanem a másik rabszolgája! Az a személy, akihez a csukott ajtó is köthető."
   - Mi történt vele? Miért lett ilyen?- kérdeztem a telefont szorítva.
 "Talán végre megtudhatom mi történt!"
   - Bocs, de ezt inkább tőle kérdezd meg. A lényeg, hogy elég nagy törést eredményezett a szívében, ami miatt felvette ezt a rideg álcáját. Ahogy tudtam segítettem neki átvészelni a dolgot, de nem tudott teljesen visszatérni a régi önmagához. Viszont valamiért úgy érzem végre elkezdte levetni az álcáját. Talán miattad.
 "Mégis mit tett vele az a személy, hogy ennyire elzárta a szívét? És az, hogy leveti az álcáját... miattam? Igaz, hogy napról napra egyre inkább látom rajta, hogy kezdi egy másik énjét mutatni de... Mi van ha tényleg... Tényleg érez valamit irántam."
Nagy levegőt vettem, csak aztán kérdeztem rá a dologra.
   - Az a másik rabszolgája akit szeretett... ő szakított vele? Ezért... ilyen?- kérdeztem érezve, hogy jó nyomon vagyok.
   - Uraraka beszélt neked pár dologról igaz? Mennyit tudsz?
 "Basszus. Pedig megfogadtam, hogy Urarakat nem keverem bele a dologba."
   - Kérlek... kérlek ne szólj Kacchannak Urarakáról! Én kértem, hogy beszéljen. Csak az enyém a felelősség!
   - Nyugalom, csak tudni akarom mennyit árult el. Várj... Te most azt mondtad, hogy Kacchan?
A szívem egy pillanatra megállt.
 "Figyelmetlen voltam..."
   - Ő... igen. Ő... ő kért meg, hogy hívjam így...!- mentegetőztem, de Kirishima belenevetett a telefonba.
   - Érdekes.- somolygott a vonal végén, de nem mondott többet.
   - Vi-visszatérve csak annyit mondott, hogy két rabszolgáját szerette és az egyik tehet róla, hogy ilyen. De akkor ezek szerint nem te... Illetve, hogy az ajtó, amit zárva tart annak is köze van hozzá.
A vonal túlvégén csönd állt be, majd Kirishima tőle szokatlan stílusban, halál komolyan szólt bele a telefonba.
   - Mit tudsz arról az ajtóról?
A hangsúlya megijesztett, így akaratlanul is dadogva válaszoltam.
   - S-semmit, cs-csak azt, hogy tilos belépnem oda. Mindig zárva van, és titok, hogy miért. Te ezek szerint tudod mit rejt a szoba?- kérdeztem bizonytalanul, mire Kirishima fáradtan sóhajtott egyet.
   - Tudom, de neked nincs közöd hozzá. Ha Bakugou egyszer úgy dönt, hogy elmondja neked, az rendben van. De fejezd be a kutakodást. Megértem, hogy meg szeretnéd érteni őt, de ha más múltjában vájkálsz könnyen olyan helyzetben találhatod magad, ami hát... nem kedvező számodra.
   - Igen de... Talán az egész véleményemet átformálná, ha megtudnám róla az igazat... Én tényleg... tényleg szeretném megérteni őt!
   - Akkor beszélgess vele.- szolt, majd egy sóhajt követően folytatta.- Nem tudom pontosan mi folyik abban a házban, de ahogy én látom Bakugou többre tart mint az eddigi szexpartnereit, még ha ezt próbálja is titkolni. Szóval nem kellene eljátszanod a bizalmát.
Most rajtam volt a sor, hogy elgondolkozzak.
 "Beszélgetni Kacchannal... Mégis miről beszélgessünk? Eddig mikor beszélgetésre került a sor mindig szex lett a vége, vagy a szex volt a téma. De Kirishima is ugyan úgy látja mint Uraraka, pedig csak tegnap este volt itt rövid ideig. Bár biztos ismeri Kacchant annyira, hogy feltűnjön neki a dolog, ami már nekem is. Kacchan viselkedése tényleg változik az irányomba. És igazából Kacchan is kimondta már, hogy megváltozott a hozzám való viszonyulása."
   - Rendben. Igyekezni fogok, hogy jobban megismerjem Kacchant anélkül, hogy a háta mögött nyomoznék.- mondtam ki nagy nehezen.
   - Örülök, hogy jobb belátásra tudtalak bírni Midoriya.- szolt kedvesen Kirishima.
   - Akkor... akkor ugye ez a beszélgetés köztünk marad?- kérdeztem rá a biztonság kedvéért még egyszer.
   - Igen, megnyugodhatsz.- biztosított, mire megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
   - Köszönöm! És az együttműködést is.
   - Még látjuk egymást!- köszönt el, majd kinyomta a telefont én pedig sóhajtva tettem vissza a készüléket a helyére.