Sárkányok Násza☑️

3.

Laena és Rhaenys 2 órán keresztül fonták a hajam, tettek bele apró rubintokat. Fehér ruhám az alján vörös árnyalatba ment át. A tükörbe nézve alig jutottam szavakhoz. Ekkor lépett be apám, meglepődve nézett rám.
- Bár édesanyád is itt lehetne. - mosolygott rám bíztatóan. A két nő magunkra hagyott minket csendesen.
- Még meggondolhatod magad. Visszamehetünk Királyvárba és úgy tehetünk, mintha semmi sem történt volna. - simította meg a karom kedvesen az apám.
- Tudod, hogy nem tennék ilyet. - mosolyogtam vissza rá szomorúan.
- Hiába alapítasz egy új családot, én mindig ott leszek neked. - karolt belém és az ajtó fele kísért.
- Tudom. - csak ennyit tudtam kinyögni. Féltem, ha többet mondok azonnal elsírom magam.
Kivezetett az udvarra, a nagy házak mind képviseltették magukat. Még Alicent is ott volt az apjával és a kis Aegonnal. Apám biztos rábeszélte az útra, és a királyné is belátta, hogy rossz fényt vetne rá, ha a mostohalánya nélküle menne férjhez egész Westeros előtt.
Egy szerzetes állt az út végén, két tűztál között. Előtte már várt rám Deamon. Apám átadott neki, óvatosan tette bele a kezem a férfiéba. Csak egy apa tudja azt a fájdalmat, milyen lemondani a lányáról egy másik javára.
A valyriai szertartás központi eleme a vér. Előszőr Deamon megvágta a számat hosszan, majd a kicsorduló vért a homlokomra kente.
Ugyan így tettem én is. Majd hosszan vágás következett a tenyéren, az ebből kifolyt vérünket egy kehelybe gyűjtötte a szerzetes, miközben folyamatosan kántált az ősi valyria nyelvén.
A kelyhet Deamon érintette először az ajkához. Tekintetünk találkozott, akkor ott nem hallottam a westerosi nemesek zümmögő háttérzaját, a síró Aegonét vagy a sárkányok üvöltését a sziklás hegyoldalon. Megízleltem a vérünket, olyan volt mint egy ígéret, amit egy isten tett a világ teremtésekor.
A ceremónia végén Deamon felém hajolt, csókkal kellett megpecsételnünk, melyet vérünkel fogadtunk meg. Kezei között tartotta az arcomat, hogy ismét kiszakítson a bámuló tekintetek köréből, az ajkán még éreztem az ígéretet, a jövő izét.
Arra eszméltem tappsolnak az udvaron ülők, így akarták talán tudatni, hogy elegük van már a valyriai hagyományokból és talán belőlünk is.

A vacsorát a nagyteremben tartottuk meg. Még az sem tudta kedvemet venni, hogy Alicent mélyzöld ruhában ült le a vörös és fekete főasztalhoz.
- Sok boldogságot kívánok neked, mostohalányom. - majd arconcsókolt és otthagyott az apám és Deamon között.
Bór és sör folyt az asztalokon, mindenki gratulált, volt aki őszíntébben, mint mások.
Deamonnel táncoltam, folyamatosan olyan zenét kéretett, hogy 1 méternél messzebb ne tudjon elengedni, mintha attól félt volna, hogy az esküvőnk napján meggyilkolnak.
Kiffuladva ültem vissza apám mellé, őt Lyonel Strong mulatatta vicces történetekkel a fiairól.
- Rhaenyra, ezt hallanod kell. - fordult felém a király, majd vissza a Segítőhőz, hogy folytassa a históriát. Furcs szúrást éreztem a mellkasomban.
- Ki kell mennem engedelmükkel, de utána mindenképp meghallgatom. - hajoltam meg, majd a hátsó kijárat fele fordultam. Gondoltam keresek egy szobalányt, aki megoldja a fűzőmet kicsit.
Odakint csendes volt a folyosó, ami szokatlannak hatott. Ilyenkor minden szolgáló az ajtók résein át leskelődik pletykákra éhezve. Elindultam a szobám fele, abban reménykedve, hogy a komornám biztos ott lesz.
- Felség, nem lenne tanácsos ennyi részeg úr között elcsatangolnia. - Sir Harwin Strong kiáltott utánam.
- Egy szobalányt keresek, nem látott esetleg valahol egyet? - dőltem neki egy teraszajtónak. Már nagyon szúrt a melkasom, alig kaptam levegőt.
- Nem, kisasszony. Rosszul érzi magát? Nagyon sápadt... - azt hiszem elkapott, hanem a padlóra zuhantam volna. Segítségért kiáltott, mire több alak is feltűnt. Csak elmosódott arcokat láttam, valaki felemelt és a lépcsőn felvitt. Kiáltások töltötték meg az erődött aznap éjjel, Syrax üvöltését is hallottam.

- Deamon herceg, kérlek menj aludni. Itt marad egy mester és folyamatosan vigyáz a hercegnőre. - egy csendes női hangot hallottam. Fehér hajfonatot láttam a ködös képben, mintha anyám lett volna. De hiszen ő halott, talán is az lennék már?
- Az esküvön több százan vigyáztak rá és mi lett... - indulatos volt a másik hang, de egyben nagyon szomorú is.
- A mesterek szerint felépül. Ha Sir Harwin ne találja meg időben már halott lenne. - a nő próbálta bátorítani a másik hangot. Ismét elhalkult a világ, nem tudtam meg mit felelhetett erre a férfi.

- Már nagyon erős a szívhangja, herceg. - egy öreg hangot hallottam következőkor. Kezeket éreztem magamon, egy finom női kéz valami mézzel kevert gyógynövényeket csöpögtetett a számba. Talán az istenek anyámat küldték, hogy felkészítsen az indulásra?

- Rhaenyra, azt mondtad egyszer mi tűzből vagyunk, te és én. Akkor az is a sorsunk, hogy együtt égjünk. De ha te hamarabb égsz el, mint én, akkor nekem mi marad ebben az életben? Csak hamvak, melyeken már nem terem többet élet. - egy nagyon szomorú férfihang suttogta nekem ezeket. Megakartam valahogy vigasztalni, de a szám és a torkom annyira égett, hogy egy szó sem jött ki belőle. Minden erőmre szükségem volt, hogy megtudjam szorítani finom hang kezét. Meleg ajkait éreztem a csuklómon, megkönnyebbült sóhajt hallottam, majd elnyelt a sötétség ismét.

Mikor újra kinyitottam a szemem napfényt láttam, a Sárkánykői szobám sötét falait. Levendula és zsája égett illata lengett be. Óvatosan vettem egy mély levegőt, majd sóhajtottam egyet. Már nem éreztem azt a tüzet a torkomban, csak parazsak maradtak.
Egy könnyes női arcot láttam meg, Rhaenys hajolt fölém.
- Úgy megijesztettél minket, főleg Deamont. - simította végig az arcom finoman.
- Ő hol van? - néztem körül a szobában, rajtunk kívül nem volt más ott.
- Lement a sárkányverembe. Syrax az éjjel tojásokat rakott, azokat ment megnézni és Caraxes kirakni onnan, mert őrt áll a barlang előtt és nem enged be senkit. - hadarta sietve. Ezt hallva, nem tudtam biztosra akarom-e tudni mennyi időt aludtam át.
- Hány napig voltam ágyban? - köszörültem meg a torkam.
- 5 napig. - nézett a szemembe mély szomorúsággal.
A könyökömre támaszkodva felültem az ágyban. Rhaenys segített felállni, majd egy köntöst is rám adott, amiben kitudtam menni a teraszra. Muszáj volt friss levegőt éreznem, olyan volt nekem az ágy, mint a börtön.
A hercegnő próbálta összefoglalni nekem a történteket, de még semmi se volt teljesen tiszta nekik sem. Vérmérget kaptam, de senki nem tudja, hogy hogyan. Sir Harwin Strong volt, aki miatt életben maradtam. A mesterek nem tudták az ellenmérget, de egy Braavosi komornám igen, ő mentett meg a haláltól.
- Deamon annyi aranyat adott neki, hogy a világ bármely városában elélhet belőle, de ő mégis inkább itt maradt. - mesélte Rhaenys mellettem állva.
A mondandójából az is kiderült, hogy 4 őr áll folyamatosan az ajtóm előtt, mind nemes lovagok. Deamon Sir Harwin Strong-ot kérte meg, hogy a testőrségem tagjait kiválassza.
- Deamon nagyon megbízik benne, ő lett a jobb keze, amíg te eszméletlen voltál. Ő nyomoz a mérgezés után is. - folytatta a történetet a hercegnő.
Elég sokáig ülhettem odakint a teraszon, a nyílt vizet és a sziklákat bámulva. Álom ereszkedett a szememre, már majdnem leestem volna a székről, ha egy erős kéz ne emeljen fel.
- Alig ébredtél fel és már aludnál vissza?- Deamon volt az, csipkelődve letett az ágyra.
- Syrax jól van? - néztem fel rá a párnák közül.
- Igen és a tojásai is. Caraxes meg továbbra is őrzi őket, de legalább nem lop belőlük senki. - mosolyodott el a férfi.
Köhögnöm kellett, segített felülni, hogy könyebben kapjak levegőt. Harag villant a szemében, de rögtön el is tűnt.
- Megfulladok ebben a szagban. - legyeztem el a pézsma dohos illatát. Deamon kinyitotta a szoba összes ablakát, majd kidobta a folyosóra az égő gyógynövényes tálakat.
Ő is elmesélte azt az öt napot, amíg én aludtam. Sokszor ökölbe rándult a keze, és tudom, hogy nem mondott el teljesen mindent. Voltak gyanúsítottai, de nem akarta, hogy amíg teljesen fel nem épülök ezen keljen én is gondolkodjak. Westerosi esküvőket csak erős idegzetüeknek ajánlott tartani.