Pornó (18+) (BEFEJEZETT)

EPILÓGUS

Az ember harcol azért, amit szeret. És ha szeretsz valakit, akkor elfogadod Őt a hibáival együtt. Hiába különböztök, hiába éltek a világ két teljesen másik oldalán, küzdötök egymásért és megtaláljátok a két pont közötti utat, hogy újra és újra egyesüljetek.

Azt hiszem, pontosan ez történt velem és Daviddel. Két különböző ember voltunk; én, az egyszerű nő, egyszerű álmokkal és David, a lehengerlő férfi, akinek különleges vágyai voltak. Csak úgy szikrázott a férfi erőtől, a hatalomtól, az erotikától. Én pedig engedelmesen hajtottam fejet minden kérésének. Alá-fölé vetett kapcsolatban voltunk, és az évek alatt rájöttem, hogy ebben a kapcsolatban nem David irányít, hanem én.

Elhitettem vele és valóban így is volt, hogy bármit megtehet velem. Elhitettem vele, hogy semmi bajom nincs azzal, ha hetente egy-két alkalommal Anthony Golddal szeretkezek. Nem zavartak már a másnapi fájdalmak, mert David egyszerűen elfeledtette velem. Úgy éreztem, mintha két férfival élnék együtt; a kedves és gondoskodó Daviddel, és az agresszív, uralkodó Anthony Golddal.

És mégis!

Mindkettőt elmondhatatlanul szerettem.

A két férfi segítségével meg tudtam élni a nőiességem több oldalát is. Meg tanultam irányítani a környezetemet a női bájjal, és ezáltal úgy éreztem, nincs akadály előttem. Mert egyik éjjel én voltam a finom, törékeny nő, akit úgy kell tartani, mint egy porcelán babát. Míg máskor én voltam a főnök és számomra is meglepő, de határozott hangon irányítottam mindent és mindenkit.

Kis idő múlva rájöttem, hogy az alávetett szerep, amit David alkalmanként rám húzott, nem önmagam feladása volt.

Egyáltalán nem!

Akkor is én irányítottam. Én tudattam Daviddel, hogy meddig mehet el. Én voltam az, aki láthatatlan módon, úgy, hogy David nem vette észre, de vezényelte a történéseket. És azt hiszem, ez volt a kapcsolatunk titka.

Kis kihagyással, de végül újra egymáséi voltunk. Igyekeztük boldoggá tenni a másikat, figyeltünk egymás igényére és igyekeztünk valóra is váltani őket. Leírhatatlanul szerettük egymást, és mindig abban reménykedtünk, hogy most az egyszer, ez valóban örökké tart.

Hogy ebben az életben tényleg sikerülni fog.

És sikerült is!

A hajam őszbe fordult már, a kislányos és sima pofit, lecserélte néhány barázda az arcomon. A fiatalkori gyors és rugalmas mozgásom, már lassú és tétova lett. És habár a külsőm már egyáltalán nem emlékeztetett arra a huszonéves lányra, aki beleszeretett a szomszédjába, belül még ott volt.

Lily Wattson mindig bennem volt.

És még mindig zavarba jött David Smith-től.

Meleg kéz simult a vállamra, engem pedig jóleső borzongás kapott el. Lehunytam a szemeimet és ösztönösen hajtottam fejemet a rajtam pihenő kézre. Lágy csókot leheltem a puha kézfejre és mosolyogva hagytam, hogy a finom ujjak gyengéden simogassák végig az arcomat.

- Végeztél? - jött a kérdés.

- Igen - motyogtam még mindig lehunyt szemekkel.

- Akkor mehetünk?

Kipattantak a szemeim. Könnybe lábadt a szemem, ahogy a fehéren virító monitorra pillantottam.

A történetünkre.

A könnytől elmosódtak előttem a fekete betűk, egy nagy pacává alakultak előttem. Hirtelen mindent éreztem és semmit. Összeszorítottam az ajkaimat, hogy visszatartsam a sírást.