Relikviavadászok 2: Az Ügynök (HP fanfiction)

3. fejezet

 - Ez így nem lesz jó.

Reynard Corbitt idegesen pillantott körbe a Sparkbucks egyre népesebb környezetén, majd egy gyors sóhajjal visszafordult a kandalló irányába és a zölden lobogó lángok közé hajolt. A Hop Hálózat túloldalán, Londonban Theseus Salmander gondterhelten masszírozta a halántékát.

- Már nincs sok időm, Reynard. Travers bármikor bejöhet.

- Nekem sem. - válaszolt a fiatalember. - Ez a hely kezd zsúfoltabb és zsúfoltabb lenni, itt a délutáni csúcsidő.

- Akkor mi legyen? - Theseus felpattant az asztala mellől és fel-alá kezdett járkálni az irodában. - Ha tudnád, mekkora botrány volt... alig sikerült elsimítanom. A nővéred nem csak a munkából jött el hirtelen és látszólag ok nélkül, de egy tárgyaláson is tanúskodnia kellett volna, és ha oda az ügynek... Mit művelt New York-ban?

- Egyelőre semmi felháborítót, de attól tartok, ez nem lesz így sokáig. A MACUSA nem éppen úgy tervezi a lépéseit, ahogyan ő szeretné. - Reynard megcsóválta a fejét. - Attól tartok, Rowan a saját feje után fog menni... én pedig nem fogom tudni megállítani. Azt hiszem, talán nem is lenne helyes az útjába állnom, amíg nem áll fenn, hogy tényleg veszélybe sodorja magát. Graves nagyon sokat jelent neki. - egy pillanatra elhallgatott, majd hirtelen erővel, egyetlen kiáltással szakadt fel belőle mindaz az aggodalom és feszültség, amelyet eddig elnyomni próbált. - Csak baja ne essen...!

- Ezt szeretném elérni én is. - mondta gyorsan Theseus, igyekezve megnyugtatóan szólni, miközben vadul integetett Reynardnak, hogy maradjon csendben. Odalépett közvetlenül a kandalló elé, melyben most Reynard feje lebegett a lángok között és közel hajolt, komoran nézve a fiatalember szemébe. - Megteszem, amit tudok.

- Mit mondtál nekik? - kérdezte kissé lecsillapodva Reynard, tekintetével Theseus irodájának kijárata felé intve.

- Hogy Rowan rosszul lett a hirtelen hírtől és haza kellett mennie. - az aurorparancsnok a zsebébe dugta a kezét és cipőjével a padlót piszkálta egy darabig. - Egyelőre nincs arról hivatalos papír, hogy hova ment, és ha igaz, amit mondtál, hogy a MACUSA maga kívánja elrendezni az ügyet, akkor onnan nem is fog jelentés érkezni.

- Mindenki tudja, hogy Ro New York-ba jött. - vonta fel a szemöldökét Reynard.

- De nem hivatalosan. Ennyi erővel Egyiptomban is lehet. Próbáljuk meg ezt kihasználni. - Theseus megvakarta az állát és az asztalához visszalépve az iratait kezdte el rendezgetni. - Tehát, a jelenlegi verzió szerint Rowan nem érezte jól magát és hazament, te elkísérted és most még jelentetted is a történteket. Megpróbálom elsimítani a dolgokat, és ha a helyzet a ti oldalatokon is így marad, akkor Travers kénytelen lesz elfogadni. Hogy ezután mi lesz, azt már nem tudom... Kérlek mondd meg Rowannak, hogy beszélni akarok vele, amint lehetséges.

- Megmondom. - bólogatott szaporán Reynard. Az irodán kívülről gyors léptek zaja hangzott fel, majd valaki lendületesen dörömbölni kezdett az ajtón. Mindketten összerezzentek és Reynard suttogóra fogta a hangját. - Köszönöm, Theseus.

Az aurorparancsnok sietve biccentett, miközben az ajtó felé lendült, Reynard pedig nem várta meg, amíg betessékeli érezhetően ideges látogatóját. Gyorsan hátrahúzta a fejét, kihajolva a tűzből, visszatérve a Sparkbucks nyüzsgő színkavalkádjába. Néhány pillanatig elfásulva meredt maga elé, majd megrázta a fejét és visszaült a pulthoz, futólag rámosolyogva a másik oldalon álló, elpiruló boszorkányra, aki megengedte neki, hogy használja a Sparkbucks privát kandallóját (Reynardnak fogalma sem volt róla, miért, de szorította a szükség és igencsak nagyra értékelte a gesztust).