Epicheiris

Heidi-val végre történik valami és nem unatkozik random kórtermekben

Kagyló, kagyló és még több kagyló. Ez jellemzi Heela palotáját.

Na de ne haladjunk ennyire előre.

A "felvonulás" után megbeszéltem a halfival, hogy a téren találkozunk, majd elindultam a kastély felé.

Még nem tudtam, hogy fogok be jutni, de az elszántság legalább megvolt. Ja, én is tudom. Fura vagyok.

Tétlenkedésem befejeztére kész volt a terv.

A kapu előtt két őr állt, szigonyszerű lándzsával a kezükben. Tekintetük -babanyelven- morcos. Közelebb mentem hozzájuk, majd -csodálatosan minőségi tervem szerint - előre szaladtam a kapuhoz, hogy, -mint a kézilabdában a védők- rámmozduljanak, én pedig könnyűszerrel szétrúghassam a fejüket.

A terv nem vált be, ugyanis az őrök nem mozdultak, én pedig nem voltam olyan hülye, hogy folytassam a tervem. Furán nézett volna ki, és nagyon-nagy valószínűséggel nem jöttem volna ki jól a helyzetből.
Így kénytelen voltam -legnagyobb sajnálatomra (khm..khm)- csak simán bemenni az ajtón.

Most elmesélhetném Heela óriási palotáját négyzetméterenként, de nem fogom. Ezt a részt a képzeletetekre bízom. Szóval bementem az ajtón, felmentem a lépcsőn, végigmentem legalább öt különböző folyosón, de az uralkodónőt nem találtam. Végső elkeseredettségemben futni kezdtem.

Végre-valahára rátaláltam egy, -a normálisnál sokkal kisebb- ajtóra.

Félénken benyitottam, majd azonnal megpillantottam Heela-t. Megint olyan gyönyörű csillagokat készített. Világoskék szempárját rám szegezte, amint beléptem a kicsiny szobába.

Nem tudom hogy terveztem kideríteni a szomorúságának okát, de most már mondani kellett valamit, ugyanis a csend egy ici-picit kínos kezdett lenni.

Vajon beszéli a nyelvem?

-Szia!-ráköszöntem, jobb híján.
-Te mit keresel itt?-ezek szerint beszéli.-Bocsi, nem akartam bunkó lenni, csak még soha senki nem látogatott meg jövendölés közben.
-Jövendölsz? Ezek a csillagok mutatják a jövőm?!
-Tulajdonképpen igen, bár nem csak a tiédet, és nem végig.-miközben beszélt abbahagyta a -ezek szerint- jövendölést.
-Hogyan tudom megnézni a jövőm ezekből?
-Te? Egyedül sehogy. De tudok segíteni. Csak rá kell tenni a homlokodra az egyiket és meg tudod nézni a jóslatot. Bár, nem valószínű hogy pont a tied lesz.
-A mai nap már semmin sem csodálkozom..
-Képzeld azt, hogy ez egy mozgókép.-nem tudom miért ilyen segítőkész velem. Velem, aki bepofátlankodott a személyes terébe.
-Mozgókép? A filmre gondolsz?
-Jaj, tényleg...-nevetett magán- Nehéz az angol nyelv. Főleg akkor, ha nem az anyanyelved.-úgy tűnik első feltevésem Heela-ról nem volt alaptalan. Tudtam!

-Milyen nyelven beszéltek itt?
-Ógörögül. Most éppen ógörögül mondom ezt. Értetted?

Ógörögül?

-Furcsa, de igen.

Na mostmár rá kéne térni a lényegre.

-Miért vagy szomorú?
-Szomorú..-itt felsóhajtott- mert egyedül vagyok már évszázadok óta.

Szerelmi bánata van? Vagy mi a franc?

Nem is gondoltam volna. KI az a hülye aki nem lép túl valakin akivel kb. több évszázada találkozott, vagy valami ilyesmi?

-Évszázadok óta?! Mondd csak hány éves vagy?
-Nagyjából úgy.. négyszáz..vagy ötszáz? Nem is tudom már.
Miközben beszélt, én a csillagokkal babráltam.

-Akkor felraksz egyet a homlokomra? Hogy megnézzem, mint egy mozgóképet.

-Persze-nevetett fel és változott meg a hangulata egy másodpercen belül. LOL, azért olyan bánatos mégsem lehetsz.